Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-10-11 / 41. szám

tók szükségleteiket legnagyobbrészt lakóhelyeiken fedezhetik, amennyiben mindenütt léteznek kereskedők, akik az igényelt cikkek árusítására vállal­koznak. Másrészt a közlekedés fej­lesztéséből, amennyiben az lehetővé teszi, kényelme és olcsóságából kifo­lyólag, hogy a fogyasztó közönség szükségletét minden egyes alkalom­kor a vasutak igenybe vétele mellett azonnal fedezhesse. Előbb éppen a közlekedés nehézkessége folytán a fogyasztók időszakonként leginkább tavasszal a nyárit ősszel a téli szük­ségletet szerezték be és ezek beszer­zése iránt a nagyobb központokra voltak utalva, mert akkor oly keres­kedők vidéken nem léteztek. Termé­szetszerű tehát, hogy a termelő és iparos is a fogyasztók sokadalmát kereste fel a vásárkor. Ma a vásárok jogosultsága, — amennyiben egyrészt a termelő, más­részt a fogyasztó igényén alapszik, főkép marha, ló és sertés eladására és vevésére illetőleg ezek közvetíté­sére van hivatva. S igy, hogy a ter­melőnek alkalom nyujtassék áruja közvetlen értékesítésének, szükséges volna az eddig dívó kirakodó vásárok számát apasztani évente kettőre, leg­feljebb négyre, másrészt az állatvá­sárok számát ugy szaporítani, hogy minden hónapban tartassék egy. Ennek eredménye idővel abban kulminálna, hogy a fogyasztó, aki eddigi szükségletének legnagyobb ré­szét közvetítőktől vagy kereskedők­től szerezte be, saját érdekében fel­keresné azon helyeket, a hol alkalma nyílnék a vásárlásokat közvetlen a termelőtől eszközölni. A termelő pe­A legdurvább jeleneteinknél sem láttam az arezában semmi elváltozást, csodálatos lelki erővel csengő hangon védte a maga igazát. Mikor szidalmaztam, pathe­tikus drámasággal mondta el, hogy rossz, kegyetlen-gyűlöletes vagyok. Sírt is de a könnyei nyomán nem látszott rajta semmi gyötrődés és kimerültség, a sírás az hozzá tartozott az életéhez épen ugy mint a sze­relem. Bódító szerető volt az ellágyulásom éjszakáin, mikor a karomba tartottam fehér testét, csókolt ölelt mint egy eurtisan, oda fonodott hozzám kigyószerüöK léssel és fe­hér arczát lángveresre festette a kéj az él­vezet, amelynek orgiáit ülte az egészéleté­hen. Ez is feladat, gyönyörteli hivatás volt nála az időbeosztásának a programmjának egy discrét része, amelyet a jj izlés zárt függönyök mögött kényszerit teljesíteni. Milyen mások voltak az én multám gyenge asszonykái, akik a mámor perezé­hén elgyügyögték az egész élétük szenve­dését, akik a karómban naivák, lágyak, ro­mantikusak lettek elmondták az apró jelen­téktelen epizódjaikat, lehet bogy hazudtak is sokat, — de mégis ugy látszott, hogy szivük volt. Az én asszonyom izzó „vad öleléssel" némán csókolt, szinte sportszerű élvezettel használta ki a testi kéj óráit, nem lett gyengévé, a legteljesebb öntudattal szeret­kezett velem, a forró nyári éjszakákon sem­mivel sem lett jobb bensőbb és melegebb hozzám ez által az intimitás által, ha beszél­gettem ilyenkor a terveimről, egyengetni hajlítani akartam, mosolyogva mondá. „Ez dig ezen intézmény némi fejlettsége után szívesen keresné fel az ily köz­pontokat, mert a fogyasztók közvet­lenül történendő eladás az ő érdekét is képviselné, mert közvetítési haszon leguagyobb részt az -ő javára jutna. Általában sok volna a tennivaló és különböző irányokban lenne szük­seges a gondoskodás. Néha az ember el sem képzeli és nem is akarná el­hinni, hogy milyen okokból kerüli el a vidék a várost. Végül még egyet! Vásári forgal­munkat nagyban gátolja az is, hogy országos vásáraink némelyike össze esik a győri vásárral. Hogy mily hátrány ez a forgalomra, szükségte­len bővebb komentárral ellátni. Ré­gente panaszkodnak már termelőink ezen anomalia miatt, de eddig semmi orvoslást nem láttunk. Ajánljuk városi hatóságunk íl­gyelmbé ezen körülményt, amennyi­ben kívánatos volna, hogy ilyen vá­sár egy héttel előbb tartatna meg. Egy kérvénnyel a minisztériumhoz, segítve lenne a dolgon Reméljük, hogy meg fogtörténnni! Pincéink alagcsövezése. — Mérnöki javaslat. — Köztudomású dolog, sőt már a képvi­selőtestületi közgyűlésen is interpellatiót is képezte, azon pnomália, hogy városunk szá­mos pincéjében nagymennyiségű víz szivá­rog ki és ennek orvoslása kérelmeztetett. Vízmüvünk átvétele alkalmával az erre hivatott szakmérnök konstatálta, hogy ezen elárasztások csakis a talajvíz emelkedésé­nek következménye és ugyancsak hozzájá­rul ezen víz kiszivárgáshoz azon körülmény, más lapra tartozik drágám, most legyünk boldogok." Soha ilyen önzést, az egyéniségének minden nűánceás a maga gyönyöréért és a maga boldogságáért született és alakult. Mikor aztán a jeleneteink egyre vadab­bak kétségbeejtöbbek lettek, beállott a sza­kadás, mindinkább láttam az irtózatnak vo­nását megjelenni az arczában mikor mel­lette voltam. Került, félt tőlem, mint egy kellemetlen disharmoniától, mely megzavarja az életet. Került, hazudott, a legraffináltabb simulátiót űzte, csakhogy félre vezethessen és egyszer megtudtam hogy megcsal. Higyje el, hogy férfi nem volt érdekes, nem volt benne semmi mámorba ringató csodálatos tálentum, nem is volt egyéniség egy fogalom volt a raífinált asztalt hős, aki­nek minden szava paradox, minden törek­vése a bizzar és az élet programmja, men­tül több becsületet lopni más tiszta jó em­bertől. En jó ember voltam ha visszaemlé­kezem, és analisálom magamat ugy látom, hogy egy becsületes puritán asszony imád­kozva tapadhatott volna hozzám és a szűz anyához hálás fohászt rebegett volna, hogy engem adott neki társul. Erős, tiszta törek­vésekkel voltam telve és az asszonyomat bőkezű, szinte | az adásig honett móndon láttam el és megcsalt mégis. A férfi most Ostendébe lehet, nem megyek utána nem üldözöm, mert ő egy passiv szereplő volt ebben az ügyben az asszony akarta a rosszaságot az asszony szenvedeít ki érte. — É11 elintéztem a dol­got, — azt is elmondom hogyan. Mikoz ke zembe voltak az úgynevezett kétségtelen hogy a városi közkutak használaton ki^ül helyeztettek és igy ezen viz is nagyban be­folyásolja a pincék vizzel való elárasztását. Napról napra ujabb és ujabb panaszok érkeznek ez érdemben ós ennek folytán Török János, város mérnök ennek orvoslá­sára a következő javaslatot terjesztett a vá­rosi tanácshoz, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közöljük: Tekintetes Tanács! Állandóvá lett azon panasz, hogy a házak pincéi, a legtöbb helyen vizzel tel­nek meg, ami végett nem csak a pincék lettek használhatlanok, de az épületek fenn­állása is veszélynek van kitéve. Hogy mi okozza a pincék elárasztását, ezt a hány házbirtokos van, annyifélekép­pen magyarázzák, különféle orvoslási mó­dokat ajánlanak. Többen kérték a már el­zárt kutak megnyitását és szivattyúzását, ez meg is lett próbálva a Kis téren, több napi szivattyúzás után, nem csak nem fo­gyott a pincékben a viz, de némelyek sze­rént még szaporodott, tehát ezen orvoslási mód nem használt semmit. Nézetem szerint csak az alagcsövezés­sel el lehetne a bajon segíteni, ennélfogva ajánlom a tekintetes Tanácsnak, hogy ezzel tegyünk kísérletet. Az alag csövezést én ugy gondolnám, hogy az utczán a fő vezető csövet a város csináltatná, a pincék alag csövezését és a fővezető csőveli összeköttetést a háztulaj­donosok készíttetnék. — Ugy a fővezető cső lefektetést, valamint a pinczék alag csöve­zését egymunkával a vám kezelésében vé­geztetvén. mert igy kevesebbe kerül; — a költség lenne a fenntebbi arány szerént fel osztva. A lecsapolás a Czinczába terveztetik. Egyelőre a Kis-térig lehetne próbát bizonyítékok, amikkel a franczia rendőrtisz­tek is betörtetnek a gárni szállodákba, mi­kor tudtam azt, hogy annak az üdülő Ha­vass Oszkárnak az én asszonyomhoz annyi köze van mind nékem, bementem asalonba, a csupa lágy tónusi színekben pompázó zugba, ahol a féleségem a selymeit rendezte, fehér keze csodálatos gyengédséggel simí­totta ezt a hajlékony, ezt a perfid massát, amely összezsugorodik, majd csábító, meg­vesztegető hullámokba, redőkbe hajlik. Megálltam előtte merészén, sápadtan és szemébe vágtam, hogy mindent tudok. Szemébe vágtam, mind azt az aljas káram­lást, amit az Othelloismus őrjöngéssé az aj­kunkra enged, elmondtam rimának becste­lennek. — Es ö védekezett Pokoli, eloguen­tiával, szónokolt, halk suttogó néha lecsukló hangjában nem volt semmi iilogikattan szó. Beszélt kerekded egész mondatokban, egy ügyvéd rabulismusával. Fejtegette a mámor rombolását, mely elveszi a szegény megté­velyedett áldozat erkölcsi erejét. Aztán be­szélt az életről, hogy ezután máskép lesz, oda simul az én gondolkozásom az én ér­zésemhez, házi asszony lessz, fehér kötény­kével kipirult arczczal sürgölődik a tűzhely mellett. — Ebben a válságos órában sem hagyta el, a gonoszság az ő logikus terv­szerű biztonságával corrumpált, vesztegetett, csalt, igért mindent. Ekkor hideg, tiszta meggyőződéssel láttam, hogy uz az asszony szörnyeteg és beleszúrtam fehér mellébe a kést,

Next

/
Thumbnails
Contents