Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-09-27 / 39. szám

városi körnek tagja nem csak képviselőtestületi tag lehet, hanem bármelyik adófizető polgár. Hiszen minden kérdés közvetlenül mindnyájunkat érdekel s a több szem többet lát elvéből kiindulva sokan helyes Ötletekkel s érvekkel állhatnak elő, kik nem is városi képviselők. Mert bizony máshol is megesett már az a dolog, hogy egy-egy bonyodalmasabb kér dést, melyen szakemberek hónapokig vitatkoztak s melyen albizottságok huzamosan tanakodtak, egy egyszerű ember észjárása után oldottak meg. Nagyon jó iskola volna az ilyen kör a városatyáknak, kik azután az itt nyert tapasztalataikat szépen érvényesíthetnék a közgyűlésen. S meg volna még az erkölcsi haszna is, hogy a vallási, politikai és osztálykülönbségen felülemelkedve minden képviselőtestületi tagot szavazatában kizárólag csak a célszerűség, a közérdek vezetne s hogy azok az ellentétek, melyek néha-néha, bizony nagyon is élesen mutatkoznak, szépen elsimulnának s minden polgár a másikban habár különböző utakon is, de a közös cél felé igyekvő társát látná és becsülné. A város vezetőinek figyelmébe ajánljuk az eszmét, a mely nem uj ugyan, de megvalósítására nálunk éppen a jelenben igen alkalmas talaj mutatkozik s amelyet célravezetőnek tartunk arra nézve, hogy a képviselőtestületi tagok nagy részének rövidlátását és tájékozatlanságágát végleg megszüntesse. akit a vesztőhelyre kisérnek. Csinos menyecske, cifrán felöltözve. Ugyan ki lehet? — Eredj, Kari! Szaladj arra, kerüld meg őket, — sietteti Mácsik ur a laboránst. Alig győzik azt a rest kölyköt visszavárni. Hol az Isten csodájában maradhatott annyi ideig. Pedig hát Kari elég. gyorsan megjárta az útját, .csak az urak voltak türelmetlenek. Végre nagy lihegve, kifáradva visszajön Károly. A Mácsik ur vendégei körbe fogják. Alig győz felelni a sok kérdésre, pedig hát a vége csak az, hogy jól leszamarazzák. Vagy bolond, vagy vak ez a fiu. Azt mondja: Csinos Esztert látta főkötőben feltűzött hajjal. Nem lehet errre az istenadtára bizni ilyen csekélységet sem, mert hiszen, ha asszonyt látott, az nem lehet Csinos Eszter. Hiába esküdözik, bizonyozik Károly, nem hiszik el" neki. De hogy soká igy ne legyen okuk töprenkedni egy és más dolgon, hát maguk néznek utána, hogy mi a való voltakép s mi nem. Most néznek csak nagyot! A megyeház folyosóján egy ajtónálló hajdú azt mondja, hogy nem lehet bemenni Keszi úrhoz-, mert most vallatja Ilyés Bandit meg Csinos Esztert. Hát csakugyan ugy van ? Keszei ur lázasan, türelmetlenül ül Íróasztalánál, izeg-mozog székében, mint aki Tessék ezzel az eszmével foglalkozni, mert városunk haladását és fejlődését célozza. Pollatsek Frigyes. Kérjünk ipari szakiskolát! Nemrég esett szó arról, hogy a kormány a magasabb ipari szakoktatás érdekében egyes vidéki emporumokon, annak a vidék iparának leginkább megfelelő szakiskolákat fog létesíteni. Mi e lapok hasábján abban az időben irtunk is erről, megírtuk azt is, hogy egy kis körültekintéssel no meg egy cseppnyi élelmességgel ez a nemes város is juthat ily szakiskolához. Hát nekünk minden drága lehet, a mi stagnálásunk emez idejében előbbre viheti lassú fejlődésünket. A jóakarat meg van odafent is — ezt positive tudjuk, de hát ahhoz kell egy kis fáradtság, jókora adag erély és — notandum, egy picike áldozatkészség. Ha jól tudjuk, legalább is 30 rendezett tanácsú város pályázik ama cél felé, mely nálunk — a hogy észre vesszük —- nem valami szerfölött népszerű, mert annak előnyeit belátni képesek se vagyunk, vagy talán senki fejében komolyan nem is fogamzott meg eszméje. Erről pedig szerfölött érdemes gondolkozni, ami pedig azt illeti, hát bizony nyugodt lélekkel állithatjuk, hogy a ki szívvel-lélekkel rajta van városa sorsának javításán, egyet ért velünk abban a részben, hogy a város elöljáróságának első kötelessége nem találja helyét, mivelhogy olyan dolga van, melynek legalább is korszakot kell alkotni. Alig várja, hogy megkezdhesse a vallatást. A szobának két ajtaja van, mely két előszobába nyílik. A jobboldali ajtón vezetik be llyés Baudit. Erős, marczona ember, claczos, mogorva vonásokkal. Mikor belép, illedelmesen köszön, s két kifent bajuszát tisztességtudással igazítja meg. — Utoljára álsz itt előttem vallomástételre, — szólítja meg a bíró. Bandi széles melléből mély sóhaj fahad, aztán ő is megszólal. — Két év óta nyomorgatnak, tekintetes uram. Nem vagyok én bűnös, < nincs amit bevalljak. Vegyék le a lánczot kezemről, lábamról; bocsasanak haza már. Ártatlan ember kinozását nem irja a törvény. A bíró hideg, mogorva, szigorú ; nem hiszen az esdeklő szónak. — Falnak fordulj! A hajad szála se mozduljon meg ! Mondj igazságot! A rab falnak fordul s fordulatában megbillen a lába, mint az ittas embernek. — Te ölted meg Barna Jóskát ? — Nem én cselekedtem. — Szeretője voltál Csinos Eszternek ? — Hogy lettem volna, hiszen Csinos Eszter a mátkája volt Barna Jóskának. — Irigyelted tőle ? — Nem. megkísérlem mindeht fent, lent, hogy a modern iparfejlesztés egyik iskoláját megszerezze magának. Főleg nálunk bír éz a jogosultsággal, hol a kis téren ~ annyi és oly magas fokon álló nevefi) intézet van, mint nálunk. Az ifjú gyak-ran — mondjuk ki — öutudatlanul halad előre a maga utján, anélkül, hogy tisztába volna magával és volna határozott czélja jövőjére nézve, eladdig, mig előtte az érettségi. Ez onnan van, mert sem ő, sem szülői nem gondolnak egyelőre a komoly jövőre, vagy pedig átengedik magukat az esetlegesnek: — háth a a fiúból lesz nagy ember, kiválóság . . . Iparos? — Isten ments f Mert nálunk az iparnak nincs még sem az a befolyása, sem az a tisztelete, sem az a piadesálja, mely másutt a valódi munkát — hatalommá és tekintélylyé teszi. Meg kell adni, hogy ebben a részben hibás az állam, — hibás az egyén, maga az ipar, a társadalom és hogy igazat mondjunk, nincs benőve még fejeink lágya annyira, hogy az iparban s magában az iparosban felismerjük az államalkotó elemek legtiszteletreméltóbb és leghatalma sabb tényezőjét. Ne méltóztassék okvetetlenkedő gondolatokkal bíbelődni. — Az ilyen ipari szakiskolát végzett fiatal embereket szinte lefoglalják előre a nagyiparosok, ha már önmagukat önállósítani kedve vagy módja nincs annak idején. És ha valakinek mégis eszébe — Hát akkor miért ölted meg ? — Mondtam már, hogy gyilkosság nem terheli lelkem. Még arról se tudnék számot adni, hogy kerültem ide. Hajnalban, szendergő álmomból vertek fel. Még annyi időt sem adtak, hogy az édesanyámnak egy „adjon Isten"-t mondhattam volna. — Ne hazudj ! csak a szemed volt behunyva, de ébren voltai. A lelkiismeret furdalt, nem tudtál aludni. — Jól van, gondoljanak, amitakarnak; úgyis látom én, hogy az én szavamnak nincs itt hitele. — Az igazságot add elő. — Azt cselekedtem. — Az „árendás" rád vallott. Minduntalan fenyegetted Jóskát, hogy megtanítod a magyarok Istenére. Mi okod volt rá haragudni? Miért fenyegetőztél? — Mondtam már, tekintetes uram, hogy az ittas ember akkor is istenkáromló, ha semmi oka sincs rá. Ismer az egész város, mindenki tudja, hogy becsületes, józan életű ember voltam, de mióta most két esztendeje, hogy Orbán napján mindenünk elfagyott, az a kis jószágunk, ami volt, tönkre ment és üldözött az Isten haragja, azóta nem volt nyugodalmam és rossz életre adtam magamat. Azt mondják, hogy ittas, kártyás, hitnpellér emberré váltam, de azért gyilkosságra nem vetemedtem soha. Azt gyanítom, hogy talán a rossz magamviselete keltett gyanút.