Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-09-20 / 38. szám

sen megtelt és egész estén át a közönség folytonos tetszésével tüntetett a szereplök mellett. Különösen kijutott ebből Polgárnak ki Pfefferkorn alakításával a főváros közön­ségét is meg tudná hóditani. Nem fukarko­dott a közönség tapsaival Kállay Jolánt is kitüntetni, ki kitűnő hangulattal adta elő a tót leányt és bájos játékával, énekével és táncával méltó volt az elismerésre. Hercig és kedves volt Várady Margit, kinek Kal­márral való duettjei rendkiviili sikerültek voltak. Nagy Imre n bádogos szerepében közderültséget keltett. Szarvassy, Ernyeyné, Barna Jolán és Kürthy Margit kisebb sze­repeikben az összjáték sikerében közremű­ködtek. Hétfőn „Az őrnagy ur" cimü bohózat került előadásra gyér közönség jelenlété­ben. A címszerepet Polgár művészi kidol­gozással játszta és folytonos tetszés nyilat­kozásokban volt része. Várady Margit a co­cotte szerepben enni való kedves volt és a „Rózsabimbó" dallal frenetikus sikert ara­tott. Nagy Imre a közkatona szerepben foly­tonos derültséget keltett. Barna Jolán, Me­zeiné, Nagy Mariska, Ernyei, Pataky Riza és Tóth kitűnő ensemblét nyújtottak. Kedden közönségünk kedvencének Pol­gár Károly jutalomjátéka gyanánt „A dró­tos tót" került negyedízben szilire. Hogy mennyire kedveli őt közönségünk igazolja az, hogy a színház zsúfolásig megtelt, jól­lehet a darab már teljesen le van játszva. Polgárt megjelenésekor frenetikus tapssal fogadták és tisztelői értékes ajándékot nyúj­tottak át. A jutalmazandó azzal hálálta meg a közönség ovátióit, uogy szerepének min­den egyes nuancát kiaknázta és egész es­tén át szórakoztatta a közönséget. Mellette még Kállay Jolán és Várady Margit nyert sok tapsokat. Az előadás kitűnő mene­telü volt. Szerdán ifjúsági előadás volt, mely al­kalommal „Mátyás diák" került előadásra telt ház előtt. Az ifjúság pótolta a mulasz­tottakkat és ugy a főiskolai valamint a leány növendékek süriiu telt padok előtt hallgat­ták az előadást, mely kifogástalanul ment. A szereplők közül Polgár, Balázsy, Várady Margit, Barna Jolán, Bbczkóy, Ernyei es Szarvassy érdemelnek említést, kiknek ugyan­csak kijutott a tapsokból és kihívásokból. Csütörtökön Strausz legremekebb alko­tása „A bőregér'" operette került szilire gyér számú közönség előtt. Polgár mint Eisen­stein rendkívül simpatikus és elegáns volt. Solti Vilma Rosaliuda szerepót remekül énekelte, de játékában sok kifogásolnivaló volt. Várady Margit a szobaleány szerepé­ben remekelt. Dalait finom potntirozással és sikkesen adta elő. Ügyes volt Ernyey mint Frank és Szarvassy Falke szerepekben, Kállay Jolán Orlovszky szerepében többet nyújthatott volna, szóval nem volt dispo­nálva. A kar és zenekar Szenger vezetése alatt kifogástalan volt. Meg kell emlékez­nünk egy végtelen bántó jelenségről, hogy a színház padlózata a legcsekélyebb moz­gásra valóságos porfelhőt csap a színészek és a közönség szemeibe. Jó volna a szín­pad többszöri öntözéséről gondoskodni. Pénteken újra előrántották „A drótos tót" operettet nem tudjuk mi okból. Az elő­adás üres ház előtt játszódott le. A szerep­lők teljesen kedvtelennek*voltak és oly sty­lusban is volt vége az előadásnak. Szombaton Konti remek zenéjü ope­rettjében „Talmi hercegnődben gyönyörkö­dött a szép számmal megjelent közönség. Kállai Jolán és Várady Margit valósággal vetekedtek egymással a jókedvben és bájos énekben. Ennyi tapsot es kihívást alig hal­lottunk még színházunkban mint ez estén, mely Kállainak és Várad inak szólt, kik fe­lülmúlták magukat, ugy játékban, mint ének­ben. Duett számaikat meg is kellett ujráz­niok. Kitűnő alak volt Polgár a herceg sze­repben, ugyszinte igen ügyes volt Szarvassi mint korcsmáros. Nagy Imre közderültséget keltett a báró szerepében. Kalmár nem volt biztos sem énekében, sem játékában. Annál biztosabb volt a karszemélyzet és a finálék­ban remekeltek. kerékvágásban m u i i Erős bohém élet folyik jelenleg váro­sunkban. A színtársulat tagjai eleinte tar­tózkodó állast foglaltak el, — mint rende­sen — de a színész vér nem tagadja meg magát és ha semmire sem, de a bohémiára mégis csak megadja magát. A bohém tanya központja mint már említettem a Hungária éttermében van. Ele­inte az udvarhelyiségre voltak utalva és in­nen vettem is az előleges fényképfelvétele­ket, de a hűvös időjárás beszorította a kom­pániát a rendes étkező helyiségbe, ahol most már minden a rendes folyik. Ez a körülmény tette semmivé eddigi felvételeimet, mert az udvari és az étkező helyiség közötti érintkezés teljesen homlok egyenest ellenkező helyzeteket teremtett és teljesen uj képekben kellett Összeállítanom a bohém társaságot, mely estéről-estére pernimarenciában van és némi csekély vál­tozatosság melleit majdnem egy és ugyan­azon helyzeteket teremt. Az étkező helyiségben a bohém tár­saság külön-külön asztalok mellett foglala­toskodik, de azért végéredményében mégis összetartózónak vallja magát. A csoportok külön váltva tárgyalnak, de azért i z együtt­érzésben határozott állást foglalnak el egy­mással szemben. A csoport felvételeimben első helyet foglal el egy nagyobb asztaltársaság melyet „Polgár" társaság czimén ösmernek, mely egyszersmind központja a bohém társaság­nak. Az elnevezés jogosult, mert szintársu­látunk bonvivantja és közönségünk kedveltje viszi a főszerepet, jóllehet ebben a bohém szerepkörben nem vesz határozott aktív sze­repet, csupán mint ügyes rendező teljesíti kötelességét és bámulatos taktikával uralja a helyzetet. Igen jó segítségére van ezen helyzetben bájos neje, ki a német színészet­nél aratta a babérokat és mióta „poigárné" lett lemondott a „művésznő" pályáról és mint „bohém" aratja a babérokat férje ol­dalán. Nem beszél magyarul, de azért min­dent megért és amit nem ért meg. azt rög­tön tolmácsoltatja magának, mert bohémek­nél nincs titok. Az asztaltársaság mintegy központja Solti Vilma a társulat koloratur prima­donnája, ki saját mamája és nem színházi mamája által van gardírozva. Amilyen sze­rénynek mutatja magát a színpadon ép oly vidám és kedélyes a bohémek között. Kezdő még a pályán és igy nehezén tud hozzá­szokni az intrikákhoz, melyből rendesen ki­jut oly prímádonának ; / kinek esetleges szép jövőre van kilátása. Es tényleg ezen bo­hém társa ságnak érdeme, hogy lassanként beleszoktatják ebbe a színészi fogbetegségbe melyen minden újoncnak keresztül kell gá­zolni. A mama szintén bohémvér és csak egy hibája van, hogy nagyon szereti a le­ányát és el van telve a leánya jövőjétől. Ez a mamának jogos reménye nem ítélendő el a bohém társaságban, de már a kollegák ezt nem veszik be ugy amint az értelmez­hető s innen ered az intrika. A bohémtár­saság ezen a féken működik most. Ehhez a társasághoz tartozik még a színtársulat számos tagja, kik ugyan nin­csenek állandósítva és sokszor elhúzódnak oly társasághoz, ahol a vagyonos osztály bohémeskedik s ott szíják tele magukat jó élcekkel és párádi vízzel fűszerezett itóká­val. Ugyancsak a „Polgár" társaságba túl­zódnak nagyrészt még a plátói udvarlók, kik nem az „üzlet érdekében" hanem a „saját érdekében" keresik az alkalmat a kedélyes együttlétre. Szoros tőszomszédságban van a szi­liész asztal, ahol egy-egy meccánás tartja össze a bohém vérű gárdát, mely csakis fér­fiakat tűr meg. Eddig itt Balázsy ós Nagy Imre vitte a szerepet melyhez Tóth Lajos és Margittay titkár csatlakoztak, de néhány nap óta a vezérszerepet Deréky papa vette át, ki már a székfoglaló estéjén hajnali 5 óráig tartotta élcekkel a társaságot. Ennél az asztalnál a tul hangos nevetés teszi fi­gyelmessé mindannyit, hogy egy jó „férfi vicc" lett mondva, mely csak „zártkörre" szontkozhatik. A nevetésből azonban a cso­portok is kivehetik a részüket — elvben. Sporadikus asztaltársaság gyűl össze Kadai Jolán primadonna körül, ki ritkán ad alkalmat a bohém társaságnak az élvezetre, mert rendesen saját lakosztályában tölti el azt az időt, amelyet bohémek között, tölt­hetné el. Kiváltságos eseteknél lejön a bo­hémek közé, de tudja Isten csak rövid ideig marad köztük, ugy látszik megunta már a nagy társaságot és csak zártkörű társaság­ban érzi jól magát. Van még egy asztaltársaság, melyet a férfi és női karszemélyzet néhány igaz bohémvérü tagjai képeznek. Néha maguk csinálnak thémát, de rendesen megfigyelésre áilapitják magukat és szondirozzák a többi asztalok működési tervezetét és abból al­kotva maguknak véleményt jellemezik ma­guk között a helyzetet. Iit lesznek a friss hírek csinálva és innen kerülnek másnap forgalomba. Szóval ezek a bohémtársaság kőnyomatosak Rendkívüli kedves tagok és kitartók. Ezek azok a fénykép felvételek, me­lyeket a Hungária éttermében retusiroztam, a többi tagokról felvett pillanatnyi jobban mondva utcai felvételeimet és a hozzá szer­zett iuformátiómat a jövő héten fogom a krónika részére leadni. Fric. i. Az hiriik . . . Az hírük, hogy Pápa városának villamosvilágitása által sok „volt—ja lesz. Az hírlik, hogy Pápa város vil­lamos telepét egy őrnagy (Major) fogja vezetni. Az hiriik, hogy Hegediis képvi­selőnk részére egy „marsch" készül. Az hiriik, hogy a polgármester a Ganz-gyár konkurrense lesz. Az bírlik, hogy Pápán a szin házban „ritka" szép közönség látható. Az hiriik, hogy Mezei színigaz­gató kibírta a közönséget. Az hiriik, hogy a pápai színházba nemcsak villamos lámpákat, hanem közönséget is kellene szerelni. Az hírük, hogy Mezei igazgató a közönséget jól meg „drótostófozta. Az hiriik, hogy a színtársulat né­hány női tagjának újonc udvarlók let­tek vezényelve. Az hiriik, hogy a színtársulat egyik tagja jó hangjáték helyett rossz szójátékokat rögtönöz.^ Az hiriik, hogy Pápán még az eső sem tudja behajtani a közönsé­get a színházba. Az hiriik, hogy a színtársulat né­hány férfi tagja meg lett töltve. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének éjjeli műsorában az összes újdonságok szerepelnek,

Next

/
Thumbnails
Contents