Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.
1903-09-13 / 37. szám
megfeleltek ennek, lianem mondhatjuk várakozáson felüli eredményeket értek el szerepeik felfogásában és alig hisszük, hogy a vidéken jobb és precízebb előadásban előadatott volna. Elsősorban Balázsyt emiitjük, ki a szinész szerepében valósággal excellált. Minden izében művészi kvalitásokkal tárta elénk a züllöttség rapid folyamányát. Számos tapsban volt is része. Méltó elismerés illeti meg Polgárt is, ki az elzülött báró finomabb karakterét tárta elénk és ugy maszkjával, mimkájával. valamint elfojtott szenvedélyével hiven tükrözte vissza az elzüllött mágnást. Hatásos vonásokkal festette Kürthy Margit a szerelmes de -lélekben teljesen romlott leányt. Hatalmas organumával elmondott átkát nyilt jelenetben megtapsolták. Pataki a tanya tulajdonos feleségét helyes felfogással játszta de fizikuma egyes jeleneteknél cserbe hagyta és rikáesolová lett. Barna Jolántól mint naivától nem is vártuk, hogy Natassa szerepében ily drámni erőt tudjon kifejteni. Margittay igen ügyes volt a betörő szerepében, de nyers volt az érzelemben. Kitűnő alakítást láttunk Tóth (Luka), Ernyei (Szatén), Nagy Imre (Brbror), Bogoz (Álajoska) szerepekben nemkülönben igen jók voltak Ernyeyné és Nagy Mariska. Az előadás kitűnő menetelü volt. Kedden az annyira elcsépelt operette „A bányamester* gyér közönség előtt került előadásra. Kállay rendkívüli kedves és bájos volt Nelly szerepében és a közönség egész estén át tüntető tapsokkal jutalmazta játékát. Ugyancsak kijutott a tapsból Várady Margitnak, ki a grófkisaszony szerepét nagy sikerrel játszta. Kalmár kitűnően énekelt, de játékba, félszeg volt. A címszerepben Szarvassy gyönyörű baritonját érvényesítette, de helylyel-közel rosszul intonált. A'özderültséget keltett Beczkóy, ki Zwack szerepét jóizü humorral játszta. A két hivatalnok szerepében Nagy és Ernyei jeleskedtek. A kar és zenekar Szenger precíz vezetése alatt kifogástalanul működött. Szerdán ifjúsági előadásul „Othello" ment csekély számú nézőközönség előtt Hogy mi volt az oka. hogy az ifjúság nagyrésze tüntetőleg távol maradt, azt nem értjük, holott tudomásunk van, hogy ezen szerdai előadások a tanári kar határozott kívánságára adatnak s igy ők volnának hivatva az ifjúságot ezen előadások megtekintésére, ha nem is kötelezni, de némileg az igazgatót rekompenzálni. Az előadás kitűnő volt. A címszerepet Tóth adta hatalmas energiával és művészi ambitióval. Palaky gyönyörű Desdomora volt, nemkülönben hatásosan játszta el szerepét Kürthy Margit is. Balázsy mint Jagó felülmulhatlan volt és alig hisszük, hogy e szerepkörben a vidéken méltó vetélytársa lehetne. Ernyey rendkívül szimpatikus volt Cassió szerepében. Csütörtökön a bájos operette ,,Ripp van Winkle" ment feltűnő csekély számú közönség jelenlétében. Ez estén újra volt alkalmunk Solti Vilma remek koloraturájában gyönyörködni, ki Lisbeth szerepében újólag beiga/.olta, hogy szerepkörét nemcsak hogy betölti, de jelentéktelen rutin hibák legyőzése után a vidék elsőrangú koloratur énekesnőjei között fog helyet foglalni. A közönség rendkívüli rokonszenvesen fogadta és minden egyes énekszámát megtapsolta és miután játékában mint már emiitettük van némi fogyatékosság, ami rutin hiányra vezethető vissza, — de hisszük ezt rövid időn belül elsajátítja — de máskülönben ezen csekély hibát gyönyörű énekével teljesen pótolja. Szarvassy a címszerepben kitűnő volt, főleg az utolsó felvonásban fényes sikerrel játszta szerepét. Polgár köztetszéssel játszta Dériek szerepét, nemkülönben Nagy Imre, ki a fogadós szerepében nevetette meg a közönséget. Várady Margit mint mindig hercigségével aratott tefszést. Igen ügyesek voltak Utasi Béíuska és Gizella testvérek a gyermek szerepekben és a közönség tapsait élvezhették. Ernyey az orvos és Ernyeyné Katrina szerepben ügyeskedtek. Az előadás Szenger karmester vezetése alatt kifogástalan volt. Pénteken Lehár Ferenez bájos zenéjü és óriás siker aratott operettje „A drótostót*' került szinre. Mérsékelten felemelt helyárak dacára a színház teljesen megtelt közönséggel és valósággal elmondhatjuk, hogy egy oly előadásban volt részünk, amelyet vidéki színházban alig produkálnak. Harsogó kacaj, frenetikus tapsok, ez jellemezte az egész estét. Az est hőse Polgár volt, ki Pfefferkorn szerepében bravúros alakítást nyújtott. Minden grotesksége mellett karaktert vitt az alakba, sziv, melegség jellemezte játékát szóval ez estén ragyogtatta művészi képességét. A közönség nem szűnt tapsolni és elismerésének kifejezést adni. Kállay Jolán elragadó szép volt és ugy dalban, mint játékban felülmulta magát. Polgárral való gráciőzus és ízléses tánczát z: jos tapssal ösmerték el. Várady Margit mint tót fiu csókolni való volt, de már a második felvonásban bágyadt és színtelen volt. Nagy Imre ellenálhatlan komikumával és jóizü humorával rengeteg tapsvihart provokált. Kalmár jól énekelt de játékában még mindig félszeg és bizonytalan. Szarvassy teljes hangjánál volt. Az epizód szerepekben Kürthy Margit, Barna Jolán, Margittay, Bogoz, Tóth, Ernyei és Ernyeiné kitűnő ensemblét nyújtottak. Külön bók Szenger karmesternek és az énekkarnak. A rendezés a szinpad terjedelmét tekintve kifogástalan volt és a gaudiumra megjelent ló diserétül és elegánsul viselkedett. Szombaton repris gyanánt újra „Drótostót" ment telt ház előtt. A szereplők kitűnő hangulat mellett játsztak, a közönség pedig tüntetett mellettük egész estén, melyből Polgár, Kállai, Nagy Imre és Várady Margit vették ki részüket. Az előadásról újra csak a legjobbat mondhatjuk. ' W; fmimhv; & P 'ím A ni u S í h é í r ö I. Ha valaha bevált az a bizonyos közJiiondás, hogy „Ember tervez Isten végez", ugy nálam alkalmazható volt ezen idézés a hét tükre megírásánál. Jeleztem ugyanis a mult hétről, hogy a színtársulat tagjairól pillanatnyi felvételeket szándékszom tenni s azokat teljes retusirozás után a nyilvánosságra hozom. A pillanatnyi felvételek legnagyobb részét eszközöltem is, melyeket élethűen vettem fel a Hungária szálloda éttermében, retusirozva is lett egy néhánya és minden egyes felvételhez a szükséges széljegyzetek is kerültek s ily állapotban helyeztem is Íróasztalomra, hogy a hét tükre megírásánál kéznél legyenek. Fátuma a sorsnak! Az összes felvételeimet nem használhatom. Rossz helyzetbe vettem fel őket. A positiv képek negatívvá a negatív képek positivakká lettek. A gyengébbek kedveért megmagyarázom, hogy mi ennek a jelentősége. Annyi tagja van ugyanis a társulatnak, melyről be akartam számolni a nyilvánosság előtt, hogy kénytelen voltam sietni a felvételekkel s minden helyzete t felhasználtam arra, hogy a kép és a hozzá fűzendő kommentár élethű legyen. Ebben a sietségben oly ferde alakok kerültek ki a felvételekből és oly ellentétes széljegyzetek csináltam rossz informatió alapján, hogy kénytelen vagyok, mielőtt azokat a nyilvánosságra hozom, teljesen felülvizsgálni és esetleg a még a hiányolni valókat pótolni. Szíval az eddigi munkám, ha nem is kárba veszett, de nagyon is hézagos s hogy esetieg kellemetlenségeknek vagy aprenhenzióknak ki ne tegyem magam, kénytelen vagyok ez érdemben moratoriumot kérni, ígérve, hogy legközelebb már teljes épségben a hű igazság képében fogom az évekhosszu során át szokássá vált és eJmaradhatlan színházi referádámat a krónika részére megörökíteni. De máskülönben is előnyösebb lesz ez a moratorium, mert időközben rendkívül változott a helyzet és a viszony a színházi társaséletbén. Az eddig szunyadozó bohém vér kezd keringésbe jönni. Ott ahol csak nyugodt és hidegvért konstatáltam volna, szenvedély és pezsgős vér váltotta fel. A társulat tagjainál a kedélyhangulat ugy változik, mint az áprilisi időjárás. Eddig udvarlók hiányát kellett volna jeleznem, most az aspiránsok egész halmaza jelentkezett és alig várják, hogy alkalom szolgáltassák nekik a mozgósításra. Lassan ment, de biztosan. Közönségünk belemelegedett a színházlátogatásba és az a gárda, mely nálunk a színtársulat tagjainak megadja magat, de meg nem hal, aktióba kezd lépni és ezen körülmény némileg kárpótolja az elhalasztott felvételeimet közzétételét, mivel ezek az epizódok határozottan emelni fogják érdekességüknél fogva felvételeim kiegészítését. Annyit már most is jelezhetek, hogy pillanatfelvételemet a „Hungária" szálloda kert és vendéglői helyiségében vettem fel ahol nagy variátiok mellett folyik a bohém élet. Már erősen forr a helyzet' és azt hiszem, hogy a jövő hétre szépen retusirozott és élethű képekben fogom bemutathatni — előre jelzem — érdekes mozzanatokat és helyzeteket, melyeket hiteles forrású informátiókkal fogom illustrálni. No hát nem lesz érdekes ? Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város villamos telepébe a Csányi menyköve beleütött. Az hirlik, hogy Pápa városában a villamos hálózat akasztófáit kezdik már felállítani. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnknek legutóbbi ittléte alkalmából többen értésére adták, hogy „Eltörött a hegedűje". Az hirlik, hogy a polgármester társaságát „szerdások"-nak hívják. Az hirlik, hogy a kath. kör mulatságán sokan talpat nyaltak. Az hirlik, hogy a színtársulat egyes tagjainak kiegészítő részei is varjak. Az hirlik, hogy a színtársulat karszemélyzete öumüködési pótlékot élvez. Az hirlik, hogy a színtársulat legújabb tagja néha makrancos. Az hirlik, hogy az ifjúsági előadások jobban volnának látogatva, ha meg volnának zenésítve. Az hirlik, hogy a szinügyi bízottság műsor megállapitói műsoron kivül lettek helyezve. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője jutalomjátékául vehetné az „Éjjeli menedékhelyet. tt T TP T^ 1 TZ* wmajém iwf v J»i> — j wiomkw «» — Személyi hirek. Hegrdüs Lóránt dr. városunk orsz. képviselője, hétfőn délelőtt Budapestre visszautazott. — Antal Gábori e v. ref. püspök és Czike Lajos főiskola
