Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-08-30 / 35. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Költségvetés után. Városunk képviselőtestülete megállapította a jövő évi költségvetését, mely alkalommal azon tapasztalatokra jutottunk, hogy képviselőtestületünk körében, vannak ha nem is sokan, de elegen, kik hivatasuk tudatában városunk ezen fontos aktusánál a lehető legnagyobb érdeklődést tanúsítanak és városunk háztartásának minden egyes legkisebb tételeivel számolnak. A költségvetés tárgyalása alkalmával oly jelenségeket tapasztaltuk, melyekből a következő konzekvenciát vontuk le; A tárgyalás folyamán tapasztalható volt, hogy városunk vezérfiai a haladást követelik és hogy egyöntetű a mozgalom, városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, tökéletesítésére. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevéséből indult ki, bogy városunkban a fejlődés megkívántató feltételei teljes mértékben megvannak, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt rendelkezésünkre is álljanak. Npgyon helyes s elismerést érdemlő a képviselőknél ezen mutatkozó élénk érdeklődés, mely fényes bizonyságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szivükön, leikükön viselik, annak megérdemelt haladását, fejlesztését. A költségvetésben számos ujabb tétel igazolja, hogy a pénzügyi bizottság lelkes munkát végzett s mindent elkövet, hogy a haladás, a fejlődés szükségszerű feltételeit minél teljesebb mértékben — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki városok között — nemsokára teljesen lefogja vetkezni a mult idők kopott, toldott-foldott köntösét. Nagyon helyeseljük néhány képviselő azon felszólalását, hogy a haladó kor meg nem állapodik a korszellem követelő, megállapodnunk tehát nem szabad, ha Pápa város felvirágzását tüztük ki célul s hogy ez célja Pápa város minden egyes polgárának, — ahhoz kétség sem férhet. S éppen ezért a munkából ki kell venni részét, minden városunk iránt komolyan érdeklődőnek és első sorban természetesen a városi tanácsnak és képviselőtestületnek. Igen, első sorban a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek. Ők tudják legjobban : mi fáj s hol fáj. Ők a leghivatottabbak rámutatni a bajok oka mellett az orvoslás leghelyesebb módjára is. A képviselőtestületi közgyűlése, ken kell feltárni őszintén, nyíltan, leplezetlenül városunk helyzetét. Ott kell azt minél szélesebb körű és alaposabb megbeszélés tárgyává tenni ; mert csak igy kelthető fel a közérdeklődés az aktuális kérdések iránt, s csak w ^ ^pei?c.rr) <a lany . . . Terem a lány, mint a virág A réten . . . Szőke kis lány a kedvesem Énnékem ; Szőke angyal, ez illik a Barnához, — Ez esókoígat, ölelget hőn Magához. Terem a lány, mint a virág A réten . . . Barna kis lány a kedvesem Énnékem ; Barna kis lány, ez illik a Szőkéhez, Forró csókja, ölelése Mézédes. Terem a lány, mint a virág A réten . . . Volt kedvesem barna, szőke Énnékem; Hej. csapodár mind, ha szőke, Ha barna: Elül-hátul a maflát mind Megcsalja ! . . . Szomorú szemek. Az asszony varrt az ebédlőben. Ujjai közt szabályos gyorsasággal járt a tű és szemei nyugodtan néztek a hófehér vászonra amiből valami gyerek ing-félét Aészitett. Ódon lali-óra ketyegett a falon, nyugodtan, egyenletesen, változatlan egyformasággal. — Annak a varró asszonynak éppen ugy doboghatott a szive, mint ahogy ez a falióra ketyegett, Dél felé járt és a cseléd bejött, hogy megterítse az asztalt. Az asszony nem mozdult, csak a fejét emelte föl egy kissé és bágyadt, közpnyös pillantással kinézett a kertre nyíló ablakon. Szép, tiszta oktoberi nap volt és a kert sárgulni kezdő bokrai, fái még egyszer, utoljára sütkéreztek a tündöklő. meleg napsugárban. A mélységesen kék égboltozat valami csodálatosan szelid, csodálatosan vigasztaló érzést keltett föl a szivekben a halálra itélt természet kezdődő pusztulása közepette. Az asszony letette a varrást és nézte a kék eget, a napfényt,, a déli sugárban reszkető faleveleket és a meleg levegőben tánezojó, csapongö bogarakat. Őt esztendeje, hogy férjhez ment. Ez alatt az öt esztendő alatt nem volt boldogtalan. Ugy élt, mint a legtöbb jól nevelt leány, aki férjhez megy, amikor ennek az ideje elérkezik. Nem volt túlságosan szerelmes abba, aki a kezét megkérte s akinek később az oltárnál hűséget fogadott. Csak a menyasszonyság ideje alatt érzett valami ideáüsabb vonzalmat a vőlegénye iránt; mert ez az időszak az álmodozások, a sejtelmek korszaka, amikor még a legjózanabb, legprózaibb leányok is rajongásnak egy nemével színezik ki maguknak a jövendőt és poétikus ellágyulásnak egy nemével gondolnak arra, akinek az oldalán át fogják élni az egész hosszú életet. Ez a röpke illúzió a házasság első hónapjaiban elmúlt ós fiatal asszony azontúl szorgalmasan bíbelődött a háztartás százféle apróságaival. Férje, Radnóti András, jómódú vidéki nemes ember létére azzal a kényelemmel vette körül, amiben nincs semmi hivalkodó fényűzés, de amiben jól érezheti magát minden tisztességes asszony, akit nem bánt a nagyravágyás. Volt egy csapat cseléde, akiknek parancsolt; volt csinos kastélya, ahol minden saját Ízlése szerint rendezhetett be ; volt szép kis kertje, ahol ápolhatta kedves virágait; és öt esztendő alatt két gyermeke született, akiket ő maga szoptatott s akiknek a nevelését ő maga vezette, a rendet tartó nek gondosságával és a kötelességtudó anyák szeretetével. Ugy élt, mint -ezer és ezer más aszszony, akik beszoknak a háztartás rendjébe, akiket csöndes, nyugalmas hétköznapiság vesz körül, akiknek a szabályos életét vágy felindulás, lelki zavar nem háborgatja raoü?