Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-07-19 / 29. szám

de már nem mindegy az a pápai szü­lőnek, mert mig Pápán semmi, vagy csak igen kevés kiadással jár az is­koláztatás, addig Győrött, Pozsony­ban, Kőszegen és Sopronban — szé­pen meg kell adni az árát. Ugyanez a körülmény áll fenn Pápa város minden más felekezeti lakosa érde­keinek mérlegelésénél is, lévén a szóban forgó szakiskola nyilvános jel­legű és olyan, a mely vallásra való tekintet nélkül minden szülő gyer­mekét befogadja és oktatja, ha az egyébként a kor és előtanulmány dol­gában a törvényszabta kellékekkel bir. A pápai kath. nőtanitóképző be­szüntetése, azaz egyelőre annak első osztályának meg nem nyitása külö­nösen ez évben okoz zavart a leá­nyos apák körében, mert tudtommal a pápai ev. ref. nőtanitóképzőben sem lesz a jövő tanévben első osztály, a a legközelebbi hason tanintézet, a győri, pedig a felvételeket már ré­gen eszközölte. Ki van tehát mu­tatva, hogy a pápai kath. nőtanitó­képző fennállása, fejlesztése minden pápai szülőre nézve csakis előny. Ezek után arra lehetünk méltán kíváncsiak, kinek állott akkor ez a tanintézet útjában? Ki találhatta ezen iskolát olyannak, a mely bárkire avagy bármire nézve hátrányos ? Ha tekintetbe vesszük, hogy az iskolák a városok fejlődésének igen hatalmas tényezői, ipart és kereske­delmet jelentékenyen emelnek, ak­kor, pláne, ha azok fentartása, mint a jelen esetben, nem a városi pénz­tárt terheli, a városok határozott elő­nye, — ugy az uj iskola létesítése, fentartása és fejlesztése oly közér­dek, mely a város minden lakójának a polgármestertől le a napszámosig védelme alatt kell hogy álljon ; ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy a felekezeti tanintézetek, különösen pe­dig a magasabb vagy szakiskolák mi­nősége és száma legcsalbatatlanabb próbakő az illető felekezet hitelének megítéléséhez, a jelen esetben pedig a szóban forgó intézet által a pápai kath. hitközség pénztára egy fillérrel sincs terhelve, — ugy ez iskola lé­tesítése, fentartása és fejlesztése az egyház érdeke, mely a hitközség minden tagjának, a plébánostól le az utolsó koldusig csak óhaj, kívánság lehet. Ha Pápán nem volna, — lé­tesíteni kellene egy ily intézetet és nem a meglevőt beszüntetni engedni. És mégis! Akadt valaki, pápai-e . nem pápai-e, polgár-e, hitközségi tag-e, kinek sikerült a grátzi anyaházat, a pápai kaih. nőtanitóképzőt a püspök segélyezése mellett fenntartó irgalmas nővérek rendi elöljáróságát meggyő­ződtetni arról, hogy eme iskolát fen­tartani, fejleszteni — egyenesen cél­tévesztett, mert az állítólag a kath. hitközség érdekeivel ellenkezik. Ezt — sajnos — Grátz sietve elhitte, sőt, tekintettel arra,'hogy a fejlődő tan­intézet helyiségeit illetőleg a rendnek előbb utóbb épitkezésbe kellett volna bocsájtkoznia, egész nyugodt lelkiis­merettel tehette félre az építkezés költségeinek viselésétől keletkezett súlyos anyagi gondokat, — hisz az iskola beszüntetése „a hitközség ér­deke." Sajnáljuk továbbá azt is, hogy Grátz most már bizonyára nehezen vonja vissza az egyszer kimondott, csaknem döntő szót, mert tekintélyét óvandó, bizonyára következetes óhajt maradni. Ezek után már kevés szavam van. A szülök már felszólaltak, a tan­testület, az igazgatóság szintén meg­tette a kellő lépéseket. Két igen ne­vezetes faktor, a hitközség és a vá­ros még nem tett semmit, a püspök pedig talán ezekre vár. — Nem fogok egyszer sem ;iz átelle­nes ablakra nézni, mondotta, magaban erös elhatározással és — odalépett az ablakhoz és lopva átpillantott. Ott ült csakugyan a férfi az ablak mögött egy lámpa előtt olvasott. Mozdulat­lan volt, mintha kővé vált volna, A hölgy hamar becsukta a spalétákat, mintha bünt követett volna el. Nevetett és dühödött. Mii.? Az,a férfi igazán megvalósítja a szán­dékát. ? Es fölteszi róla, hogy csakugyan Lekövetkezhetik az a bizonyos pillanat? Ez több v mint szemtelenség. Ez már arcát­lanság. És azontúl mindennap ott látta az át­ellenes ablak mögött mozdulatlan ülő hely­zetben a férfit. A konok ember csakugyan remete-életré határozta el magát az ő kod­véért. A szép asszony férje pedig erre gya­núsabban viselkedett. Itt szemmel látható elhanyagolás — ott a-legkitartóbb türelem és várakozás a boldogságra. Az asszony már nem nevetett, de ti­tokban sirt és még mindig dühöngött. És gyakran átpillantott a szomszédos ablakra. Körül bellii két hét mult el igy. Az asszonyka emberfölötti akaraterővel titkolta, hogy lelkében nagy a nyugtalanság. Egy délután látta, amint férjének inasa átvesz egy levelet egy hordártól. A levél a férjé­nek szólt, aki nem volt odahaza. Odalépett az inashoz és elvette tőle a levelet. Gon­dolkozott, hogy bontsa-e föl? A borítékon uőirást Qsmert meg. Ott állt az ablak niel­Nem pénzbeli áldozatról van szó, csak erkölcsi támogatásról ! Egy igen jó ügy szolgálatában töltene el a város is, a hitközség is egy egy negyedórácskát, ha a legkö­zelebbi közgyűlésen, vagy iskolaszéki ülésén akár interpelláció, akár napi­rend előtti felszólalás alakjában szóvá tenné ezen kérdést, mert, a mennyi­ben ugy az egyik, mint a másik he­lyen kimondanák a pápai kath. nőta­nitóképző intézetnek a városra és hitközségre való előnyös voltát, utóbbi helyen nevezetesen azt is, hogy az intézet iránt ellenséges indulattal nem viseltetik, amint azt Pápán híresztel­ték, a püspök és Grátz nem ejtené el a pápai kath. nőtanitóképzőt, ha­nem fejleszené azt tovább a felállí­tásánál megállapított terv, s a minis­ter jóváhagyó leirata szerint. Szelitgyörgyi Sándor. Pápai tanintézetek értesítői, A bevett szokáshoz hiven beszámo­lunk városunk tanintézeteinek egy évi mű­ködéséről azok értesítői alapján abban a sorrendben, a mint ez évi jelentések hoz­zánk beérkeztek. I. A pannonhalmi Szt.-lSenedek'-rcnd gimnáziuma. Bevezetésképen az intézet egyik de­rék tanára, Szekeres Bónis, alapos érteke­zésben áldoz egy magyar származású, ko­rán elfeledett német költő, Gruber Antal Károly emlékének. Miután az akkori bécsi irodalmi viszonyokat ismerteti röviden, a költő drámai kísérleteit méltatja objectivi­tással párosult szeretettel. Értekezésének második, nagyobb részében a költő életétől s a költészet más ágaiban kifejtett mun­kásságáról emlékezik meg, hogy ismét a költő által félbehagyott, de később újból felvett drámaírói tevékenységét világítsa meg kellő módon. — Értékes, élvezetes ol­vasmány az a minden tekintetben kiváló tanulmány. Az intézetnek az igazgatóval együtt lett és megint átpillantott az ablakon és meglátta a veszedelmes szomszédot. Ej, mit I — gondolta, ha meg akarom tudni, mi van egy írásban, el kell azt olvasnom. S ha férjem hűtlensége nyilvánvalóvá lesz ebből, akkor számomra elkövetkezett a lé­lektani pillanat. Fölbontotta a levelet. Csak rövid pár sort tartalmazott: „Barátom ! Feri elutazott és egészen elvagyok hagyatva. Nagy szükségem van önre. Kérem, látogasson meg I Anna." — Itt a bizonyíték 1 —- mondotta az asszony és minden vér arczába szállt, ami­kor az átellenes ablak mögött meglátta a mozdulatlan férfit. 8 már arra gondolt, hogy kalapot és fátyolt vesz föl, amikor férje benyitott az ajtón. A hölgy odanyújtotta neki a levelet. — Egy hordár hozta ezt a levelet. — 8 te felbontottad. — Voltam olyan bátor. — Ez nem volt szép tőled, — szólt szemrehányóan a íérfi. — Hadd lássam. Minden zavar és elfogulatlanság nélkül futotta át a sorokat a férfi. Aztán nevetve menda: — Már most te azt hiszed, hogy va­lami kedvesem van. — Hát nem igaz ? — kérdé az asz­szony reménykedve. —- Egy szegény rokonomat hozattam ide Bécsből, akinek egy felnőtt fia van. Ez a fiu — a Feri — nagyon haszontalan é mindenféle bolondságokat csinál. Az anyja meg beteg. Tudod mit? Üljünk kocsira és látogassuk meg együtt. — Nem, nem — felelte a menyecske és boldogan ölelte át a férj nyakát — én hinni akarok neked. Akarok ! Erted ezt ? — Nem értem. — Nem is kell, hogy megértsed. Ha­nem teljesited-e azt, arait most kérdek tőled ? — Ha lehetséges ! — Mondjuk föl ezt a lakást. Holnap fürdőre utazunk és nem is jövünk ide vissza többé. Mire visszatérünk, már mns lakásunk lesz. — De miért ? — Teljesited-e vagy nem ? — kérdezte lángoló szemekkel a nő. — Hisz tudod jól, hogy mindig az történik, amit tesz. akar De szeretném tudni az okát. — Hát tudod : minden nőnek megvan a lélektani pillanata. Félek, nogy az enyém is bekövetkezik. — Nem értem. — Nem is kell értened. A férjeknek nem kell mindent megérteniük. És az asszonyka férje vállain át lopva nézett megint az átellenes ablakra s kárör­vendő mosoly jelent meg ajkán, amikor ott a mozdulatlanul ülő alakot látta.

Next

/
Thumbnails
Contents