Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-06-28 / 26. szám

lyét az intézet 108 növendéke adott elő Szentgyörgyi Sándor, egyházi karnagy inté­zeti énektanár szakavatott, kitűnő zongora­kisérete és vezetése mellett. A 4, 6 és 8 programmszámban következett a daljáték többi része, úgymint a „Nyári reggel" to­vábbá „Ószszel" és a „Téli "rege", mind­megannyi remeke a daljátékoknak oly elő­adásban, a minőben az ily fajta szerzemé­nyeket városunkban még nem hallottunk. Igen kedves dalam, preeiz előadás, diskrét zongorakiséret jellemezte az előadást, s a fel-felzudoló tapsvihar méltó és őszinte meg­nyilatkozása volt a figyelmes hallgatók meg­elégedésének. Azok között, kik e daljáték előadásá­ban kiváltképpen kitűntek, első helyen kell említenünk Tóth Anna IV. o. t. végzett növendéket, ki csakugyan pompás hangjá­val a közönséget valósággal elragadta, na­gyobb szerepek jutottak még és dicsérettel kell adóznunk Prikkel Fánny, Szente Lenke, Kiss Katicza, Hoffmann Vilma, Gergyesi Katicza, Meszlényi Zsófi, Szentgyörgyi Paula, Csigi Erzsike és Hetye} 7 Flórának, kik va­mennyien igen hathatósan járultak hozzá a daljátékok kiváló sikeréhez. Az egyes évszakok között Csoknyay kisasszony tanítványai produkálták magu­kat, s ezek között különösen Széptóth Ma­riska, Tóth Anna, Tőős Margit, Keller Er­zsike, Molnár Emma, Weisz Ilonka, Hupka Irén és Prikkel Fanny tűntek ki szép játé­kukkal. A kiválók közül is kivált Trauner Margit, ki ugy 2 kézre, mint Tóth Annával 4 kézre, végül Keller és Prikerrel 6 kézre zongorázván tanúbizonyságát adta nagy ké­szültségének és fiatal korához képest felette nagy rutinjának. Megható búcsúbeszédet mnndott a ki­lépő növendékek nevében Bottka Ilonka, ki beszédével nemcsak társait, hanem a szü­lőket és a közönséget is könyekre indította. Közvetlenül a búcsúbeszédre a IV. osztály 19 növendéke 3 szólamban elénekelte Abt Ferenc „Bucsu dal "-át olyan szépen, hogy ennek behatása alatt állott az egész hall­gatóság, amikor az intézet igazgatója, Erisét Jenő, plébános tartotta, a befejező beszédet. Az igazgató méltatta az irgalmas nővérek buzgóságát, kiemelte a grófné és a kath. hitközség áldozatkészségét és a növendéke­ket Isfcen félelemre intette. Az ünnepély fél 7 órakor véget ért. * E két ünnepélyről irt tudósításunkhoz ama meggyőződésünket fűzzük, hogy váro­sunk kath. hitközségé nagy hálával tarto­zik a derék irgalmas nővérek pápai rend­tagjainak, a kik oly odaadóan, önfeláldo­zással nevelik a gondjaikra bizott kis le­ánykákat. Mulatságról szól a heti krónika, még pedig dohánygyári mulatságról, mely cim már magáhan véve elégséges arra, hogy érdeklődést keltsen és a heti krónikában méltó megemlékezés tárgyát képezze. Ha jól emlékszem az első dohánygyári mulatság 1894-ik évben tartatott meg a vasúti vendéglőben, azóta évenkint megis­métlődik a nyári hecc, sőt próbálkoztak már téli bállal is, de erről teljesen lemond­tak és amint tudni vélem most ujabbi idő­ben a szövőgyárral kartellt kötöttek oly ké­pen, hogy a dohánygyár nyáron, a szövő­gyár pedig télen közösíti ki mulatságaikat. Azért írom kiközösítésre, mert ez a két in­tézmény hölgyei sehogysem akarnak egy­mással assimilálódni, hát még együtt mu­latni ! A dohánygyár hölgyei intelligencia dolgában legalább 50" „-kai magasabbnak tartják „még" magukat. A vasárnap megtartott mulatság egy ujabb fényes bizonyságát adta annak, hogy a dohánygyári leányok a régi tradíciójuk­hoz hivek maradtak. Elegánsak voltak, a legújabb divat szerint készítették nyári toi­lettjeiket, sőt a hajviselet és díszítésben is a legújabb fodrász ipar különlegességeiben vetekedtek. A korral haladva „az egyszerűsítést" is alkalmazták. Régente két pénztár lett felállítva és ezzel számos „kiválasztott" nyert hivatalt, most egy pénztárral is ki­elégítést nyert a helyzet és a „két kivá­lasztott" igazgatói kinevezés alapján lett kitüntetve. Részint azon okból azonban, hogy „három az igazság", részint pedig azon okból, hogy ,,-a papai dohánygyár pá­ratlan" a maga nemében, tehát egy harma­dik állás is lett szervezve és igy létesült a „Confetti" pénztárnoknő, ki szinte kineve­zési okmány alapján viselte ezen tisztet. Hogy ezen kinevezések aktusainál az intézőség ne vádoltassék protekció és más előnyökkel a Confetti eladásra nyílt pályá­zat hirdettetett és erre azután számosan, a pénztárosi állásnál mellőzöttek lettek kisze­melve. Eleinte ezt a tisztséget is nagyra becsülték, de táncközben ugyancsak meg­bánták, mert gyenge volt az üzlet és a „Confettin" mindenkép tut kellett adni. Leg­jobban jártak azok, akik semmi hivatalt nem vállaltak, mert azok ugy táncoltak és annyit, amennyit kibírtak és azt csináltak amit akartak. Régi időben meg volt „a kiválasztot­tak asztala", ahol a hivatalt végző leányok a notabilitások közé telepedhettek le és ezt kitüntetésnek tartották. Most ez is végét járta, mert jelenleg már .azt tartják a leá­nyok, hogy a notabilitások tartsák kitünte­tésnek, ha az ő asztalukhoz közeledhetnek. Hja! Tempóra mutantur . . . De nemcsak társadalmi kötelék tekin­tetben, hanem a táncok minőségében is szakítottak a múlttal és haladnak a korral. Ezelőtt még néhány évvel a négyest csak hírből ismerték, most már sokan a négyest álmukban is járnák, sőt a divatos bostont ütemre járják nem említve, hogy a Kreutz Polkát sőt s, ámosan „Ivek wókk"-ot is kí­vánják. Ha még azt is felemlítem, hogy tár­salgási rendszerükbe is megkívánják a tán­cosoktól a szorosan előirt , illem szabályait" és hogy a szorosabb derékfogásra is a kellő határt szabják s ez ellen vétőket teljesen „leinteni" képesek, nemkülönben az „előre foglalkozás" pontos be- nem tartásáért a megfelelő szemrehányás aktusát provokál­ják, mindent feljegyeztem ami a dohány­gyári leányok mulatsága alkalmával a kor haladására vonatkozólag tapasztaltam. Szorosan véve a lefolyt táncmulatság­ról vajmi kevés ujat jegyezhettem fel. A Vilájposta kivételével Confetti, tűzijáték, jó étvágy, kitűnő hangulat és minden e téren már felemiitett jó hangulat jellemezte a mu­latságot, mely még annyiban sem tért el a rendes szokástól, hogy reggeli G órakor is járták és járták volna még talán 9 óráig is, ha Füredinek a „hogy volf'-ját nemcsak torokhanggal tudták volna megfizetni. Reggel „frei" volt, délután a mulatság epizódjait tárgyalták egymás között — gyár­tás közben. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város vil­lamos telepe még fel sem épült, má­ris többen a füst szagát panaszolják. Az hirlik, hogy Pápa villamos világításánál eleven izzó-lámpakarokat fogoak alkalmazni. Az hirlik, hogy a főispáni székbe sokan szeretnének belepottyanni. (Nü nán nem szeretnének ! Szedő,) Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk mandátuma hiusoló-fében van. Az hirlik, hogy a polgármester ezentúl esak villamos tervekkel fog foglalkozni. Az hirlik, hogy az érettségi vizs­gáu többen érettlenek maradtak. Az hirlik, hogy a világítási bi­zottságot nemsokára elaltatják. Az hirlik, hogy az apáczazárda évzáró ünnepélyen többen csukott szájjal énekeltek. Az hirlik, hogy a dohánygyári mulatságon hajnal felé már a „kék vók" táncot is járták. Az hirlik, hogy az érettségi mu­latságon több fiatal ember jó tézist húzott. Az hirlik, hogy az érettségi mu­latságon voltak egyes párok, kik kö­zös érzelmeiket néhány évre lekö­tötték. Az hirlik, hogy a dohánygyári mulatságon a bort confetti vei itták. Az hirlik, hogy A.-Tevelen a bakter borotválja az embereket. Az hírlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője rossz hazajáró lélek. HIBE — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete julius hó 9-én rendkívüli köz­gyűlést tart, melynek tárgysorozatát lapunk jövő számában közöljük. — Személyi hirek. Thuróczy Kornél, az irgaltnasrend tartományi főnöke és Stessel Sándor a budai rendház supriorja, a hely­beli rendház látogatása czéljából szerdán és csütörtökön városunkban időztek. — Huszárezredünk szemléje. Bohr Fe­rencz vezérőrnagy dandárparancsnok, segéd­tisztje Waldbauer Henrik százados kíséreté­ben hétfőn délután városunkba érkezett, a pályaudvartól egyenesen a kaszárnyába haj­tatott és riadót fúvatott. Ugy a tisztek va­lamint a legénység gyors egybegyülése va­lamint a másnapon megtartott szemle al­kalmával tapasztalt rend, fegyelem és ki­képzés felett kiváló elismerését fejezte ki Frohreich Szabó Ernő alezredes, ezredpa­rancsnoknak, Eötvös Imre őrnagy osztálypa­rancsnoknak, valamint az egész tisztikarnak, mely elismerés a legénységnek parancsban lett tudomására hozva. A dandárparancsnok szerdán reggel szemléjét folytatandó, Keszt­helyre utazott. — A világítási bizottság csütörtökön délután ülést tartott, amelyen Stark Lipót, a Ganz gyár főmérnöke is leien volt. A bi­zottság a villamos telep helyének kijelölése felett hatarozott és ennek helyéül az Ada­movich ház átellenében levő tókerti telket jelölte ki, mely telek a főmérnök vélemé­ny v. szerint e célra legalkalmasabb. Egyben felkéretett a Ganz-gyár főmérnöke, hogy erre vonatkozólag a tervrajzot készítesse el, amire a főmérnök vállalkozott és Ígére­tet tett, hogy 8 napon belül ezen tervrajz elkészül, hogy ennek alapján az épületre a pályázat kiiratathassék. A rajzban bemuta­tott izólámpakarokra vonatkozólag felkére­tett a főmérnök, hogy ez eredetben muta­tassék be. Megbízatott továbbá a polgár­mester, hogy a faoszlopok beszerzéséről gondoskodjék. Azon aggodalmat illetőleg, hogy a telepen felepitendő kémény füstle­rakodásával a közeli ev. ref. leányinternátus épületére káros hatással lehetne, utasitatott a polgármester, hogy már a helyszíni szemle alkalmával az érdekeltekkel közös megálla­podásra jusson,

Next

/
Thumbnails
Contents