Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-06-28 / 26. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : tígész. évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Villanytelepünk helye. Városunk képviselőtestülete a legközelebb megtartandó közgyűlésen villamos telepünk helyének kijelölésében fog határozatot hozni és ezen körülmény teszi kötelességünkké,hogy e kérdéssel foglalkozzunk. Villamos telepünk helyének kérdésével mint legilletékesebb fórum — a világítási bizottság —- a hét folyamán foglalkozott, mely bizottsági ülésen a Ganz gyár szakközege is részt vett, és ennek véleményes előadása alapján a bizottság villamos telepünk helyéül a már több izben említett tokerli telket jelölte ki, mely a Hal-tér és Ligeti-ut folytatásának baloldalán terül el. A telep kijelölésénél a Dreisziger-féle vendéglő megvétele is volt tervezve, de ezen terv, az esetleges terjeszkedés szempontjából elejtetett. Volt szó még az Uszoda melletti Nagy Ignácz-féle telekről is, de ez az áram megdrágítását eredményezte volna, amennyiben ezáltal a központi telep nagyon is kiesne a város központjától, ami az áram fejlesztést tényleg megdrágítaná. A világítási bizottság ezen körülményeket tekintetbe véve nagyon helyesen határozott, amidőn villamos telepünk helyéül a fent emiitett telket — mint legidealisabbat — ezen célra jelölte és egyben felkérte a Ganz gyár főmérnökét, hogy ezen helyre vonatkozólag készítesse el a tervrajzot és költségvetési méreteket, hogy ennek alapján az építésre a pályázat kihirdetessék. Ezen határozatát a bizottságnak tudjuk méltányolni, mert ezzel azon cél is eléretett, hogy a legközelebbi közgyűlésen a képviselőtestület tagjainak egy teljesen kidolgozott és minden tekintetben a legapróbb részletekre kiterjedő terv és költségvetés lesz előterjeszthető. Halljuk ugyan hangoztatni, hogy villamos telepünk ezen helye, aggodalmat okoz a dnnántuli ev. ref. egyHIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. házkerület vezérférfiainál, abból a szempontból, hogy ezen helyen építendő kémény füst lerakodása a helybeli leányinternátus épületére káros hatással volna, de hisszük, hogy részint a törvényes formák betartása, részint pedig a kémény elhelyezésével fognak oly modus vivendit találni, melyek ezen aggodalmakat eloszlatni lesznek képesek. Az a fontos kérdés tehát, hogy hol épitessék fel villamos telepünk, ha nincs is még végleg dönteni, de azt hisszük, hogy a legközelebbi közgyűlésen el lesz döntve és ez hogy ez megtörténjék, erre nézve volna néhány szavunk a képviselőtestület tagjaihoz. A világítási bizottság elösmerve városunk közóhaját, hogy villamos telepünk még ez évben épitessék meg és a közforgalomnak legyen átadva, mindent elkövetett, arra nézve, hogy ez teljesedésbe rnenjeu, most már a képviselőtestületi tagokon van a sor, hogy lakosságunk kívánságát respekT 3=3 C Z -A. (£{ te edes piffantásod. A te édes pillantásod Többet ér a szónál, csóknál: Világosan elbeszéli, Hogy te hozzám lehajoltál. Lehajoltál a szivemre, Mint bimbó a rózsaágra, Mely a vihar támadásit Nagy kevélyen visszavágja. Lehajoltál a szivemre, Szerelemre nyiladozva. Szerel medért szereli nem bői Mégvéd lelkem tüskebokra. Es ha hervadsz, hervadoznál, Bájaid már hullanának: Veled, édes rózsaszálam, Rózsabokrod is kiszárad. A válóper. i. Torbágyi báróné a csinosan bútorozott ebédlő kényelmes pamlagán üldögélt s a yálóper irataival foglalatoskodott. — Igazán kitűnő ügyvéd ez a Virágh, szólott magában s arcáról az őröm és bolti ogság érzése sugárzott le. Régen nem volt már ilyen boldog. Egész lelke, mintha valami földöntúli kéjes mámorban úszott volna, csak a jelen édes érzésnek élt; s a gyötrelmes, a keserű mult — mintha arra végleg fátyolt borított volna a jelen — eltűnt, elröppent szemei elöl, mint a napvilág éltető melege elöl a köd, a pára, Az ajtón kopogtatás hallatszik. A báróné gyorsan felpattan ülőhelyéből s az ajtó felé siet, melyen az ügyvéd toppan be a szobába. — Ah ! ön az Kálmán ? — kiáltja feléje a szokottnál is barátságosabb hangon ; —ön nagyszerűen és a rendesnél is gyorsabban végzett az én ügyemmel. — És ezen még csodálkozik? Ahol a sziv és az ész együtt dolgozik, ott az akadolyokon könnyű a diadal. — Oh, tudom, tudom, hogy maga szeret engem Kálmán. Igen. Szeretjük egymást, — igazitá ki a férfi. Az természetes. Az én szerelmem ki nem alhatik sohasem. Ha nem is szeretném magát: a gyermek . . . hiszen tudja . . . a. gyermek azért elválaszthatatlan kapocs lenne köztünk mindörökre. Beszélt tegnap a báróval ? — Igen beszéltem. És mit végzett vele ? — Megígérte, hogy lemond a gyermekről. — Megígérte ?! — kérdezte a báróné kitörő örömmel — oh maga aranyos ember Kálmán. 8 nem ellenkezett semmit? — Az első pillanatban nem is akart beszédbe ereszkedni velem a gyermek sorsa felett. De később mégis meglágyítottam a szivét. Kértem, majdnem könyörögtem neki, hogy ne szakítsa el a gyermeket az anyjától ; hiszen az anyát a gyermeknél nem pótolja senki, de az atyát az anya gyakran helyettesitheti. Aztán a gyermek még kicsiny, alig néhány hónapos és valósággal kegyetlenség, szivtelenség volna az anyjától 'elszakítani. Ez az érvelésem hatott rá. — Hiszen tudom, hogy minden lehetőt elkövetett az én érdekemben s a maga érdekében — szólt a báróné kissé bánatos hangon — de mégis félek, nagyon félek, hogy a báró ideges temészete talán már a következő pillanatban éppen r ellenkező fordulatot adott a dolognak. És ha ez megtörtént, ha a báró követelni fogja a gyermeket, mi tévő legyek akkor vele szemben? — Egyszerűen adott szavára figyelmezteti s megtagadja a gyermek átadását. — De mikor a törvény a gyermek átadását elrendelte! És ha ő mindenáron követelni fogja? Oh, milyen kínos helyzet ez ! Adjon valami jó tanácsot Kálmán, én olyan tehetetlenül, olyan tanácstalanul állok,