Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-06-14 / 24. szám

végül ajánlotta a villamos bizottság javaslatának elfogadását. Győri Gyula elösmeri a szakértő fejtegetését, de a város anyagi helyzetét tekintve, semmiféle üzletbe nem bocsájtkozhatik, anélkül hogy ezt indokolná, kéri ezen kérdést napirendről levétettni. Bermüller Alajos a telep jövödelmezőségeről teljesen meg van győződve. dr. Hirsch szinte ily véleményben van és Győri Gyula felszólalását „elíenkezési viszketegségnek" tartja. Egyben indítványozza, hogy Iglauer mérnöknek szakszerű fejtegetéseért jkvi köszönet szavaztassék. Felszólaltak még dr. Hoffner, Billitz Ferencz, Galamb József, Kiss József, Fischer Gyula és Vágó László, kik mindnyájan a villamos telep üdvös eszméje mellett foglaltak állást. Néhmann Gábor és Gaál János ezen elvet nem vallották. Győri élt a zárszójogával és kijelentette, hogy nem ellenzéki viszketegség birta a felszólalásra csupán meggyőződése és ez alapon, absolut semmi indoklassal, fenntartja indítványát. Végül Iglauer újból kijelenti, hogy ezen telep városunk jövedelmi forrását lesz hivatva emelni, tiszta lelkiismerettel ajánlja a villamos telep megépítését, egyben ígéri, hogy ez érdemben továbbra is rendelkezésre áll a városnak. A lelkes éljenzéssel fogadott kijelentés után elnöklő polgármester elrendelte a i.évszerinti szavazást. A világítási bizottság javaslata mellett szavazott 70 képviselő, ellene J6 képviselő. Ez értelemben mondta ki a polgármester a határozatot, melyet lapunk vezércikkében egész terjedelmében közöltünk. 5. A pápai uradalomtól a pápai tókertekben megvásárlandó telek érdemében a világítási bizottságnak javaslata. A képviselőtestület ez érdemben 30 napos közgyűlést rendel, melynek határidejét julius hő 9 napjára állapítja meg. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés 6 és fél órakor véget ért. ütóhangok a Rákóczy ünnepélyről, — Egy toaszt visszhangja. — A Rákóczy ünnepély keretében megtartott társasebéden Eötvös Károly az ünnepi szónok egy tósztot mondott, mely felköszöntő hangja egy egész társadalmat sebzett meg. Az első pillanat hatásában szinte megbénult a logika és csak a feleszmélés érzése után hatott át ennek hordereje és ezen körülmény hozta létre jelen felszólalásomat. A ragyogó elmének Eötvös Károlynak sikerült az a meglehetősen nehéz feladat, hogy pellengére állított egy társadalmi réteget egy fajt vagy nemzetet, ebben a városban, melynek kebelében ezek a faji vagy nemzeti, ellentétek még sohasem jegecesedtek ki nyilvános gúnyolódás formájában. A nagy humoristának sikerült kaczagást provokálni a zsidók ellen egy nemzeti ünnep keretében, melynek megalkotásában egyformán jelentős szerepet vitt a guny tárgya azzal a támadó felekezettel együtt, melynek kebelébe a mi nagy vendégünk tartozik. Eötvös Károlynak sikerült kifejteni és kiélesiteni azt a formális, de annyi szenvedést és gyűlöletet okozott és a modern törvényhozás bölcsesége által eltemetett tényt, hogy a zsidó nem vallás, hanem nép. Sikerült. elhitetni azt. hogy ebben a Magyarországban, melynek kereskedelmi és ipari regenerálásához annyi malter követ rakott ez a faj, hogy ebben a magyar országban a nemzeti eszme érvényesülésének egyöntetűségének a legnagyobb akadálya a zsidóság. Az emberek kaczagtak és örültek, tehát a vád talált, az irónia mérge hatott, az emberek hittek a bölcs vajdának. Elhitték, hogy az a faj, mely a fényes Budapest primitív köveire ráhelyezte a nyugati cultura minden erejét, mely a kopár telkekre palotákat emelt, mely elhozta hozzánk a gyárvilágot, hirtelen és méltatlan fia a magyar hazának, melynek a megyei és táblai rendszer csökönyös conservativizmusával a botos hajdúval, csupán a föld erejére támaszkodva kellene tengődni, hogy elérhesse ai az ideált, melyet Eötvös Károly hirdet. Hát a zsidók a nemzeti eszme ellenségei, náluk rokonszenvesebb a czigány, kiknek kobor sátrai közrendészeti veszedelmet képeznek e hazában, kiket József főherceg apostoli működésének nem sikerült a reális becsület útjára terelni. Eötvös Károly szidta a bitang skriblereket, a kik áhítatos szivük tüzes imádásával üdvözlik minden tollvonásában a nemzeti őserő hatalmas zenéjét, szidta ezt a skribler rétegét a ki tud más nyelven is mint magyarul, aki természetesen jó részt szintén zsidó. Eötvös Károly pversifiált egy fogalmat a mit Europeernek hivnak. Ennek a támadásnak a személyes élét, mely nagyon gyűlöletes, nem akarom érinteni. A fogalom elleni támadásra pedig az a válaszom, hogy az egész magyar históriai fejlődés a legnemzetebb magyar királyok működésének nem pedig a fizető pinczérekének dicsérő jellemzésére szolgál e szó, mert a társadalmi fejlődés elméletének egyik alaptörvénye, hogy a fajok eltanulják egymástól az intézményeket és az államalkotás ideálja az, ha egy nemzet recipiálja mind azt a hasznosat mint a nyugati cultura intézménynek ismer. Ha pedig a zsidó németül mokog ha a vasutat látja, akkor nézze meg at^mi ragyogó elménk a főváros és vidéki iparos és kiskereskedő keresztény osztály egy hatalmas erös rétegét, mely az aszfVlton vagy a járdán állva, vagy a szobájába ülve soha sem használja a magyar nyelvet. A mit a zenéről mond azt harmincz éve megírta már. azóta világra kelt a Kurucz költészet ezer melódiája játszák éneklik annyit a hazában sokkal többet mint a többi nemzetek, az ő népdalaikat. De hát ez mindegy. A vajda kaczagtatott tapsvihart támasztott és a zsidók az ő hosszú folyton tartó Golgothájuk egy félóráját éltek át épen azon az ünnepen, melynek keretében válaszképpen kellett volna mindezt el mondani, de a magyar nemzet félistene Rákóczy kultusának összhangját nem akartam megzavarni. Hercz Bódog. — Ha társaságukat kellemesnek találja, bármikor szívesen látjuk körünkben, sőt boldogok leszünk, ha megkedveltetjük önnel a kisvárosi életet. Ilonkám ügyesen zongorázik, s ha ön is zenekedvelő, az estéket együtt tölthetjük. — Ah, akkor négy kézre játszhatunk. De már előre haladt az idő. A legközelebbi viszontlátásig is kegyeikbe ajánlálom magamat ! E naptól kezdve sürgés-mozgás jelezte, hogy a szívesen látott vendég gyakran tisztelte meg látogatásával a házat, sőt csaknem minden este ott étkezett. Az ezüst evőkészlet és antik karlsbadi szervisz, a finom metszett palackok és poharak, fénykoruknak e maradványai ismét előkerültek a pohárszékből, hogy a nehéz damaszt asztalterítők fölött díszelegjenek. A mindenes mellé ideiglenesen mosogató cselédet alkalmaztak, hogy Ilonka Kabi ur társaságában tölthesse azt a néhány perczet, melyet az szabad idejéből számukra fenntart. • Miután Tériné az idegent elhalmozta kedves előzékenységével, s a mellőzött, háttérbe szorult régi imádó önként visszavonult, Ilonka epedve várta a pillanatot, melyben a tartózkodó modorú férfi elárulja szíve titkát. A napok multak, a Térit a biztos győzelem tudatában előkészült a családi ünnepélyre, mely Kabi elutazását valószinüleg í megelőzni fogja. Hogy a meglepetés annál hatásosabb legyen, visszavonult a társaságtői, sőt elkerülte szomszédnőjét, Nyárinét is, nehogy valamely meggondolatlan szóval elárulja a nagy titkot! Nyáriné távolrj1 figyelte az eseményeket, mert valahányszor Kabi őket felkereste, híven közölte éleményeit, ismételte a magasztaló dicséneket, melyet az elfogult anya leányáról zengett, elősorolta a nagy lakomának egyes fogásait, s azon törte fejét: mivel érdemelte meg e nagy kitüntetést ? Végre elérkezett a válás napja, s Kabi ünnepélyes arczczal ment Térikéhez „Isten hozzád "-ot. mondani. — Tehát csakugyan itt hagy bennünket ? Remélem, a fővárosi élet zajában sem feledkezik meg kisvárosi ismerőseiről, kik fájó szívvel nélkülözik majd az becses társaságát. — A kötelesség szólít! Azonban biztosítom nagyságos asszonyomat, hogy a körükben töltött órák éltem legszebb szakát képezik, s legfőbb óhajom : szives vendéglátásukat mielőbb meghálálni! — Emez óhajának teljesítése áltál minket is véghetlen boldoggá fog tenni. — Hála Istennek, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy szives vendéglátásukat viszonozhatom, s csakis e tudatnál fogva vettem azt igénybe. Miután önök gyakran szoktak felrándulni a fővárosba. — Ezentúl lehetőleg még gyakrabban. — Tehát a legközelebbi alkalommal, kérem, fogadják el szállásul az én vendégszerető hajlékomat. A nagykörúton kényelmes lakással birok s két szoba tllátással és figyelmes kiszolgálással mindenkor rendelkezésükre fog állani. Az illendőség ellen vétenénk, ha ajánlatát elfogadnék. Mit szólna hozzá a világ, mely a kákán is csomót keres ? — Nem értem ! Feleségem jó hírneve és tisztelt állása mindenkor tiszteletet szerez vendégeinknek is. Távozásom előtt emlékül felajánlom arcképemet, mellettem nőm és két fiam is élethűen van ábrázolva. Tériné ugy érezte, hogy a föld inog lába alatt, feje zúgott, s erőtlenül a közeli székre roskadt. — Nagyságos asszonyom ! A* Istenért! Azonnal beküldőm kedves leányát, hogy ápolhassa. Kezeit csókolom! Kabi Árpád dult arczczal nyitott be Nyári ékhoz. — Kedves rokon, ön soha sem emiitette Tériék előtt, hogy én családos ember vagyok '? — Mikor említettem volna? Hisz ama nap óta, midőn önnök nálam találkoztak, állhatatosan elkerülte bennünket ! Ah értem 1 Szegény Gyurkovics-rnama ! Ugy látszik ő maga esett a verembe, melyet másnak ásott!