Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-05-10 / 19. szám

19<>3. május 10. ha esetleg szemükbe akad valami ma­gyar fürdőhelynek a reklámja, nem törődnek vele, mert ők külföldön azt látják, hogy a magyarok, a kik bi­zonyára ismerik a magyar fürdők vi­szonyait, nem nyaralnak,.hazájukban, hanem a pénzüket idegenek között költik el. - ; ' A magyar balneoligiai kongrész­szusokon számtalan határozati javas­iatot fogadtak el, mely e . nagy baj orvoslására lenne hivátvá: -Akciót is indítottak, nem egyet, de mipden tö­rekvés kudarcot vall a magyar kö : zönség külföldimádásán. A magyar fürdők propagandájával éppen ugy vagyunk, mint a magyar iparpártolás­sal : a kinek pénze van rá. külföldi iparcikket vásárol. Idegen forgalmunk és fürdőink pangása tehát egyaránt a magyar kö­zönség nembánomságá'n és a tettek­ben nyilatkozó sovinizmus hiányán múlik. Ó, tudunk mi nagy magyarok, lángoló sovének lenni, midőn dikci­ózni kell, de a mikor tettekre vau szükség, árva és elhagyott Magyar­országon a magyar ügy. Ha a közönség megemberelné magát és néhány éven át következe­tesen magyar fürdőket látogatna, ez­zel nemcsak a fürdők ügyén lendí­tene, hanem megteremtené az ide­genforgalmat is azáltal, hogy híre menne a külföldön a magyar fürdők forgalmának és szépségének. Színészet Pápán. Mezei Béla színtársulata még csak e hét folyamán időzik városunk­ban és már a jövő héten Komárom­ban kezdi meg a nyári színkörben az előadásokat. Az igazgató.a nálunk töl­tött majdnem 5 heti idény alatt kö­telezettségét hiven teljesítette s a kö­zönség igényeit mindén tekintetben kielégítette. Ezzel csak azt bizonyí­totta, hogy méltó azon jóhirnévre, melyre minden színigazgató csak büszke lehet. Közönségünk, mely ele­inte némi közönyt tanúsított az elő­adások jránt, lassanként belemelege­dett a színházlátogatásba, úgyannyira, hogy utóbbi időben több ízben telt és zsúfolt házak előtt játszódnak le az előadások. Ezzel korántsem azt akar­juk jelezni, hogy az igazgató nagy jövedelemmel távozik városunkból, de mindazonáltal reméljük, hogy — j tekintve a tavaszi évadnak szokott kezdetlegességet — az igazgató " tel­! jes megelégedéssel távozik városunk­ból és a viszontlátás biztos reményé­ben búcsúzik el a pápai kis, de há­lás publikumtól. A színtársulat jövő hétfőn szándékszik befejezni az elő­adások sorozatát, felhívjuk tehát kö­zönségünket, hogy ezen néhány nap alatt köszörüljük ki azon csorbát, me­lyet az évad elején ejtettünk a szin­házi pénztáron. Látogassuk ezen né­hány nap alatt tömegesen a színhá­zat, hogy az elválás és viszontlátás kapcsa szorosabban fűződjék a kö­zönség és a színigazgató között. Heti referádánkat adjuk a követ­kezőkben : Vasárnap délutáni előadásban ment „Kurucz Feja Dávid". A közönség Pataki Riza, Tóth, Kürthy Margit, Mezeiné és Er­nyey kitűnő játékát sürün tapsolták. Este újra „Bob herceg" előadásában gyönyörkqdött a közönség. Dacára, hogy negyedszer került egymásután műsorra, telt ház előtt aaent a darab. A szereplők kitűnő hangulatban voltak és a közönség sem fu­karkodott a tapsokban, melyből Kállay Jo­lán, Várady Margit , és Polgár Károly kivet­ték részüket. A kar és zenekarról is csak a legjobbat írhatjuk. Hétfőn a társulat egyik legtehetsége­sebb és sympatikus tagjának Polgár Károly­nak jutalomjátéka volt, mely alkalommal Rózsa Miklósnak „A hit" cimü népszín­műve került szinre. A darabban vannak egyes megható jelenetek, mélyeket Kürthy Margit és Polgár Károly művészi megoldás­ban jutatták érvényre. A szép számú kö­zönség zajos tapsokkal jutalmazta őket. A | többi kisebb szerepeket a jutalmazandó iránti kollegialitásból a társulat elsőrendű tagjai játszták szép keretben. A helyi szer­zőt barátai babérkoszorúval, Kürthy Mar­gitot pedig egy szép esokorral tisztelték meg. Kedden premierünk volt. A fővárosban oly nagy szenzátiót keltett .dráma „Monna Vaun a* került előadásra, a címszerepben társulatunk nagy reményekre jogosított fia­tal művésznőjével Kürthy Margittal. Igazi művészi ihlettől ösztönözve : játszta nehéz szerepét. Hatalmas energiával tüntette.ki a szerepnek minden egyes megható,jelene­tét és a közönséget valósággal bámulatba ejtette. Ezen szerepében bőségesen nyílott alkalma fényes tehetségét kifejezésre jut­tatni s ez neip minden tekintetben sikerült is. Partnerje Polgár volt Prinzvalle szere­pében, kinek sokoldalú tehetségét már több ízben elösmertük és ép ezért ebben a sze­repben többet vártunk volna tőle. Egyes je­lenetekben felismertük Polgárt, de már a szerelem megnyilvánulásában nem tudta a kellő hangot eltalálni. Tóth Lajos Guido szerepében újra beigazolta azon állításun­kat midőn*szép jövőt jósolunk neki. A sze­retet érzelme ritkán nyilvánul meg közvet­lenebbül mint Van na távozása fölötti fájda­lom kitörésekor s ezen jelenetet bravúrral oldotta meg. Balázsy a tőle már megszo­kott biztossággal és hatást keltő érzéssel játszta az apa szerepét. Az előadás kitűnő rendezésre vallott, mely egyszersmind nagy­ban emelte az előadás kitűnő sikerét, amit a közönség ugy nyilt jelenetekben valamint felvonások végén érdemileg elösmert. Szerdán ifjúsági előadás volt „Liliomfi" szinre hozatalával. A caimszerepet Polgár kitűnő humorral és szellemes apercükkel fűszerezve játszta és méltán kiérdemelte azon falrengető tapsokat, melyekkel egész estén át az ifjúság kitüntette. Ugyancsak kijutott ezen elismerésből Naqy Imrének, y . i rinr- i —ii» lálona én meg őneki a mását. -- Nekünk anyánk vöt szólt az Imre gyerek; de hát a bátyám asszonyra gondol, "maga asszonyára, házasodni készül. — Ifiéin keres ő rosszat helyén van, a gazdaság meg el birja a csa­ládod Az ^tris .megszorítja az apja. kezét, köszönöm amit mondott, már találtam is lányra szépre is jóra is, igaz, hogy szegényre, a Bernát .Örzsére. — Biz az szegényfajta, aztán huz hozzá a" szived ? A fiu feleli: Nem igen gondókodtam még azon, jó . erkölcsi, formás is ., csendes szavú fehérnép, meg olyan munkás, a milyen kevés van a falu­ban. Minekünk olyan kuli. Megőrzi a tanyánk­nak a becsületét, vendégjáraskor is, megte­ríti az asztalt, lesz nekünk is olyan meleg­vidám házunk, édes apámnak jó ápolása, Imre öcsémnek is gyámolitása. Az Öreg Vajda Gábor rá néz a fiára. Milyen derék is ennek a legénynek a. tette meg szive, maga ifjúságára gonddlt, mikor ö is asszonyt vett. Nem kérdez!e ő a szülője gondolatját, nem bánta ő ; hogy a családnak módja milyen lessz csak a szivére hallgatott a mely min­dig csak azt mondta, hogy neki ez a leány :öll. Talán azért nem tudja most másikkal serélni, hiába biztatják a fürge szavú me­zecskék. Mikor igy megegyeztek hárman, ^ha­Hv hozzá is fogtak a házasodáshoz. Férfi epernél nem ugy megy az mint a leány­ná Kelengyét összeszedni annak nincs sztnége, nincsen holmijanak olyan rendes­sége. hiszen éppen ezért veszi az asszonyt, hogy az hozza rendbe. Bernát Örzse, kicsi forma leány volt, gömbölyű apró fehér kezeit nem törte fel a mezei munka, kicsi termete volt, de azért erő volt benne, gömbölyű orczája nagyon gyorsan égett félénk pirulásba, mert tanyán a legények néha tél időben olyan furcsákat beszélnek, hogy lángot vet tőle a szemér­mes leány arcza. A Bernát Ábristul ilyet sóh'se hallott pedig talán tőle nem is vette vóna olyan haragosan mint attól az ugri Gergely Jós­kától, kinek mindig 'bolondságon jár esze. Szép legény volt az Abris nagy termetes, széles vállú göndör fekete haja olyan volt mint a szén formás kis bajusza jól illet neki a szemei meg kékek olyan gyermeke­sen tiszta szemek voltak mintha még sem­mibe se néztek volna a mi az életben bű­nös dolog. Lányok körül ha volt mindig illem tu­dó módra viselte magát, korcsmázni még senki se látta azért volt hát nagy szeren­cséje a Bernát Örzsének mikor az apjával Vajda Gábor urmmal együtt beszédre hív­ták ki a fonóból. Nem a forma leánykérés volt ez mint a falun szokás mindenféle cziczomaval, csak az öreg Vajda Gábor (de hogy is volt öreg csak ugy mondom) megkérdezte tőle: Örzse lányom mit gondolsz a felöl, högy eJgyün­nél e hozzánk az Abris asszonyának. A le­ány piros lett mint a pünkösdi rózsa, aztán csak feleli:. „Kevés vagyok én ahhoz gazda uram. Szerény az én módom". Az Abris megszólal: Nem is a módotlat kívánjuk, ha­nem téged. Mi nálunk elélhetsz csöndesén, nem nagy- vigasságban, de becsületben. E j közben K)da jön a Vajda Imre, az is csak I biztatja, a leány megérti, hogy milyen be­csületes szándékba vannakj.iazért 'hat fe­leli: a mint illik. i s\ a> v . '""J Ha ugy gondolják a mint most mond­ták, hát majd szólok a szüj^imiiek.. — Áztat tedd szól Abris qs reánéz" szelid 5 kék sze­mével, de nem csak ; az ő .^zeme tapad a lányéra, hanem az Imre még. az apja szeme is oda fonódik, szerető bizakodással csak nem ttrrón néznek a leányra, a ki feléleszti a meghidegült tűzhelyet és rendet hoz a | portára, rendet csinál az életükbe. A fönóbol már haza mentek a leányok, ! az öreg Kati néni az ágyat vetette fel ép­| pen, mikor megnyílik az ajtó, belép Bernát ; Örzse. Gyorsan megfordul az öreg asszony i és hízelgő szaván kérdi. No édes virágom 1 mi mondása volt hozzád a Vajda Gábornak. Piros a lány arca, kötényébe rejti ugy szól J csak félig sirva. Kati néni nagy a gyönge­ségem, asszonynak megkértek, Vajda Abris í kért meg, apja, öcsese is biztatott három erös férfi. . . . Tőlük én ugy félek. . . . Herz Bódog.

Next

/
Thumbnails
Contents