Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-01-11 / 2. szám

4. PÁPAI KÖZLÖNY .19<i3. január 11. kötötték le arra nézve, hogy ha a megegyezést bármi módon megszegnék, ők a hitközség tanácskozó termében nem fognak megjelenni és semmiféle tisztséget a hitközségnél nem fogadnak el. Mindezek daczára az történt, hogy az ellenpárt adott szavát -megszegte és a megegyezés alkalmával kijelölt férfiakat nem választotta meg, sőt állítólag az is megtörtént, hogy a szavazás befejeztével a szavazólapokat megsemmisítették és a választóbizottság a képviselőtestület tagjait úgyszólván leínevette, jóllehet a választási elnök hitközségünknek egy közismert és köztiszteletben álló oszlopa volt, akinek becsületességében, pártatlanságában, liberális és lojális gondolkodásában mindenki megbízott. Ezek után pedig még az a furcsa dolog is megtörtént, hogy többen azon férfiak közül, kik a béketárgyalásokon részt vettek és szavukat kötötték le, hogy a paktum megszegés esetén a hitközség tanácskozó termében meg sem jelennek, ott az alakuló gyűlésen mégis részt akartak venni, de hiába akartak, mert hűtlen eljárásuk még saját pártjuk körében is, akkora vissztetszést szült, hogy a képviselőtestületi tagok nem jelentek meg a megalakuláshoz szükzéges számban, s e miatt már két izben el kellett halasztani a megalakulást. Ez némi elégtétel a mi számunkra s a szószegők, a kiket itt nem akarunk egyelőre név szerint megnevezni okulhatnak belőle. Ennyit akartam egyelőre nyilvánosságra hozni és mi érdeklődéssel várjuk a fejleményeket. Rölim Hamu. n etr ö J. Ködös és pocsék időjárásunk van. — Ehhez fűződik még szélcsend és unalom az egész vonalon, ami valósággál kétségbeejtő helyzetet teremt a társadalom minden egyes rétegében. Ennek az unalmas helyzetnek tudható is be azon merész stikli, melyet egy ismeretlen tartózkodásu, de tényleg létező egyén elkövetett, amidőn a szélcsendet megháborgatni készült és szélnek eresztett egy szenzációs hírt, hogy a pápai takarékpénztár „megbukott

4. Kell-e ennél szenzációsabb hír ? Hogy kinek az őrült fantáziájából került ki ezen gondolat, az még nyomozásra szorul, de annyi tény, hogy egy kis zavart csinált, nem ugyan a takarékpénztárnál, de azok között, kik elég szerencsések arra nézve, hogy megtakarított pénzük legyen és azt a takarékpénztárba elhelyezni tudták. Városunkban a merész fantáziából kikerült vak hir nem talált hitelre, de annál nagyobb volt az ijedtség a hiszékeny vidéki atyafiaknál, kik a hir hallatára vakon rohantak Pápára és valóságosan megostromolták az intézet helyiségét. Itt azután tényleg még jobban elvakították őket. Az intézet igazgatósága tudomást szerezve, hogy mily stiklivel akarják mulatattni az amúgy is lehangolt vidéki atyafiakat és farsangi tréfának a pápai takarékpénztárt szemelték ki, jó eleve intézkedett és a támadókkal szemben nem védekezett, hanem üdvlövésekkel fogadta. Ugy fizetett amint akart. Annyi bankót egy rakáson még álmukban sem láttak. A vak lármára beozönlött vidéki atyafiak vakon rohanták meg az intézetet és a midőn kifizették a halomszámra előkészített ezerkoronásokból, teljesen megvakultak. Két-három napig járta ez a dervis tán ez a takarékpénztár helyiségben, míg végre belátták, a vidéki atyafiak, hogy kamat helyett csizmadiát fogtak és megszégyenülve meghátráltak. Bejöttek ugyan körülnézni és miután látták, hogy nemcsak a széna, de a- sarjú is asztagokban van rakva, megelégedtek azzal, hogy a sarjút biztosítsák, azaz jobban mondva, a betétekhez a kamatokat hozzá irássák. A sok rókatánc )t megjárt betevők között egy helybeli szabóiparos érezte meg legjobban a tánc hatását Még frissen sütve volt a hir, midőn beszaladt a pénzéért és amidőn három havi felmondását ezen a napon kilenczvenszer akarta elmondani, elengedték a száj mozgatását és rögtön szélnek eresztették a pénzével. Otthon azután nézegette a pénzét és miután arra a meggyőződésre jutott, hogy a pénz nézésével megcsonkul a kamat, visszasietett és elrebegte a „mea culpát*. Az intézet „a gyere vissza, minden meg van bocsájtva" elvnél fogva, kész volt visszafogadni a megtért táncost, de kijelentette, hogy az utólagos bizalom a kamat bizalmatlanságát és fogyatékosságát vonta maga után. (Ach gűt! Szed,).) Jelenetekben máskülönben is gazdag volt ez a kis farsangi tréfa. Voltak olyanok is, kik tényleg pénzük kivitelére jöttek és a midőn reá került volna a sor, hogy könyveiket át adják a kifizetésre, kijelentették, hogy ők nem a pénzükért jöttek, hanem bizalmat jöttek szavazni az igazgatóságnak és másokat jöttek erről lebeszélni. Nem légutolsó eset volt az sem, hogy pénzét jött egy atyafi megmenteni és ahelyett, hogy kivette volna pénzét, még betétét szaporította. Tréfának ez a stikli tréfa volt ugyan, de tréfli tréfa volt. Az igazgatóság dijat is tűzött ki a koholt hir terjesztőjének 'kipuhatolására, de amilyen tréfa volt ez a tréfa, ép olyan tréfa az a jutalomdíj kitűzése. (Kicsoda lehet ez az ember ? Szedő.) Ezen címen nem 500 hanem 100000 koronát is kitüzötthettek volna erre a fejre, végeredményében egy és ugyanaz volna, mert elébb fogják Kecskeméthyt kinyomozni, mint ennek az "ee'y bolond százat csináló" furfangos cégnek a feltalálásához még a fonalat is megtalálni. No de hát „Ende gut alles gut". A. beugrasztott atyafiak látták az ördögöt de csak lefestve és igy most nyugodtak lehetnek, a pápai takarékpénztár pedig most győződhetett meg igazán, hogy milyen zavart idézhet elő, ha az ördögöt a falra festik. Ha még azt jelzem, hogy Karnevál herceg fogadtatására a Katholikus kőr tette le a garast és hogy ma estére a Griff teremben az ünnepélyes fogadtatásra minden előkészületek meg vannak téve, végeztem a heti krónikával, mely szenzációs volt, de nem volt igaz. Fricii. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városábau a népkonyhát még egyszer akarják létesíteni. (Egyszer már akarták. Szedő.) Az hirlik, hogy Pápa város közügyeibe a szélcsend ütött be. (Jó, hogy nem a menykő. Szedő.) Az hirlik, hogy tfenyvessy főispán olyan legény, hogy még a*. egészségét is talpra állította. (Éljen. Szedő.) Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk, az egyetemi tanszékek betöltése érdekében kifejtett nézeteinek, székfoglaló-ize volt. Az hirlik, hogy a polgármester olyan terveket melegít, melyek fa vaszkor már virágozni fognak. Az hirlik, hogy a rendőrségnél a negyedmesterekből fizetésnélküli tizedeseket csináltak. Az hirlik, hogy a pápai takarékpénztárról szóló ál-hirek következtében többen kamat-kínokat szültek. Az hirlik, hogy a pápai takarékpénztár helyiségében többen a betéttáncot járták. Az hirlik, hogy a pápai takarékpénztár ál-szerzőjét megcsípték. (A bolhák! Szedő.) Az hirlik, hogy a kath. legényegyletjmükedvelői előadásán többen irigységből nem tapsoltak. Az hirlik, hogy a Posta-utcai bakkecske káposzta helyett staniczlir nyelt le. Az hirlik, hogy a devecseri hirói állásra olyan egyén is pályázik, aki a számlákat le szokta tagadni. (Kicsoda ez az ember? Szedő.) Az hirlik, hogy a győri színtársulat számos tagja Pápára vissza kérődzik. Az hirlik, hogy az izr. hitközségnél egyha igu hallgatással választották meg a tisztikart. Az hírlik, hogy Pápán a változott viszonyok folytán minden ember forgatható állapotba jutott. Az hirlik, hogy Pápán a „szabott árak "-hoz pofont is jutattnak. (Ach gűt! Szedő.) Az hirlik, hogy a Hungária kávéházban rendezett Tombola estélyen sokan befagytak. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányokuak sokkal jobb felfogásuk van mint a szövőgyári leányoknak. Az hirlik, hogy Pápán vannak egyének, kik menés közben rpró diót ropogtatnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztöle éjjeli kőrútjában sokszor akad konkurenciára. «L J^rw mLmi . — Kérelem. Lapunk azon t. vidéki elő^ fizetőit,, kik díjhátralékban vannak, ezennel felkérjük azt kiadóhivatalunkhoz még e hét folyamán beküldeni, mivel ellenesetben kénytelenek volnánk a lap további elküldését beszüntetni — Feiiyvessy főispán betegsége. Mint örömmel értesülünk Fenyvessy főispán állapota annyira javult, hogy már látogatásokat is fogadhat és rövid időn belül teljes felépülése várható. — Vak lárma. Annak a mondásnak az igazságát, hogy „egy bolond százat csinál" sohasem láttuk jobban beigazolva, mint a lefolyt héten, mikor valami roszakaratu vagy ostoba ember elkezdte azt a hírt terjeszteni, hogy a szolidságáról s nagy erejéről ismert „Pápai Takarékpénztár" megbukott. Könnyen hivő emberek hitelt adtak ennek, az értelmesebbek sze-