Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-05 / 14. szám

retek és a tervezett tanulmányut programmja és időtartama. Az iparosösztöndijra pályázó ezenkívül azt a körülményt is tartozik kimutatni, hogy hány évet töltött szakbavágó műhelyben vt;gy gyárban s katonai kötelezettségének eleget tette vagy sem? Végül megemlítendő a folyamodványban, hogy a folyamodó miként véli szerzett ismereteit és tapasztalatait a tanulmányut befejeztével itthon értékesíthetni. Oly pályázót, ki jeles iskolai képzettség mellett a tanulmányozandó vagy elsajátítandó speciális ismeretek körében már elméleti vagy gyakorlati irányú tanulmányokra hivatkozhatok — és ezt igazolni képes — valamint kellő nyelvismerettel is bir, az ösztöndíj odaítélésével előnyben fognak részesíteni. A pályanyertes a tanulmányútról a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz jelentést tenni tartozik. A fentiek figyelembe vételével szerkesztendő folyamodványok a m. kir. kereskedelmi miniszter úrhoz címezve, a győri kereskedelmi és iparkamarához és pedig az iparos-ösztön dij elnyeréseért f. évi május hó 30-ig s a kereskedelmi ösztöndíj elnyeré seért f. évi julius hó 15-ig nyújtandók be, ahonnan azok a kamara javaslatával együtt a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez fognak felterjesztetni. A harmadik utazási ösztöndij, melyet nagynevű miniszterünk, Baross Gábor alapított, 600 koronát tesz. ki s az célja, hogy egy-egy törekvő iparos ifjú szakmájában való magasabb kiképzés céljából külföldre mehessen s ott tapasztalatokban és ismeretekben bővülve, ezeket hazánk javára hasznosítsa. A folyamodványban az illető lakhelye, családi és vagyoni viszonyai, foglalkozása, előképzettsége, nyelvismeretei, erkölcsi magaviselet, esetleges tanulmányai, az általa elnyert kitüntetések és végül az ösztöndíj elnyerése esetén teendő utazás iránya részletesen megjelölendők, valamint kitüntetendő az is, váljon katonai kötelezettségének eleget tett e már, és vajon biztosítva van-e előre is egy megfelelő külföldi gyárban vagy műhelyben való alkalmaztatása, eseti Valamely külföldi szakiskolába leendő felvétele. A folyamodónak ezen kívül kötelezettséget kell vállalnia az iránt, hogy az ösztöndij különbeni visszafizetésének terhe alatt vissza fog térni hazájába és külföldön szerzett ismereteit itthon fogja értékesíteni. Azok, kik katonai kötelezettségüknek még nem tettek eleget, vagy az aiól felme ítve nincsenek, az ösztöndíjra nem számíthatnak. A kiskornakért atyjuknak vagy gyámjuknak kezességet kell vállalniok aziránt, hogy e kötelezettségek be fognak tartatni. A kamara területén illetékes iparos ifjak az ekként felszerelt folyamodványt f. évi május hó. 15-ig tartoznak a győri kereskedelmi és iparkamaránál benyújtani, ahonnan a beérkező kérvények javaslat kapcsán terjesztetnek fel a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez. A kamara figyelemmel lesz. javaslata megtételénél arra a körülményre is, hogy a pályázó által elérni kívánt magasabb | képzettség tényleg csak valamely kttl1 földi gyárban, műhelyben, vagy oly szakiskolában szerezhető e meg, amilyen hazánkban még nincsen. A közönség köréből.*) Veszprém városában megjelenő „Veszpremvármegye" ezimii lap legutóbbi számában „Az eltűnt ezresbankó" ezimen egy közlemény jelent meg, melyben nincs ugyan megnevezve a kávéház, ahol az esemény színhelye volt, de minthogy köztudomású dolog, hogy a rosszhiszemüleg felfujt eset lefolyása kávéházi helyiségemben történt, kötelességemnek tartom a közlemény alaptalanságának be igazolására vállalkozni, mivel az egész esetet üzletemnek megrontására akarják egyesek kiaknázni s így ezen közleményt szó nélkül nem hagyhatom. Nem tudom ki küldte be nevezett lapnak a tudósítást, de kijelentem, hogy nagyon is rosszul volt informálva és a közleményben foglaltak homlokegyenest ellenkezik a valósággal s ezzel csak nevezett lapot mint mondani szokás „felültették", jóllehet az én esetleges rovásomra. Tény az, hogy a nevezett ur kávéházamban mulatott és hogy a kivett 1000 koronásból nem tudtam visszaadni, de merő hazugság, hogy összes zsebeiből összeszedett aprópénzzel fizette volna meg a számláját. A kitett számlát átadtam az illető vendégnek nevem aláírásával, melyet ő az *) A közleményért a felelőség a beküldőt terheli. — Lehet! . . . A hogy ennél a gondolatnál időzöm, eszembe jut az édes tavasz a természetébredés, virágfakadás. Ugy érzem, mintha te lennél a tavasz, mely mosolygó derűt von mindenre ; én lennék az ébredő természet, szivem a virág, melyet te fakasztol nyílóra. Ugy-e édes, tudod, hogy mikor a tavasz megérkezik, vidulni kezd nunden ? A természet felédred téli álmából. A virág a hajnal csókjától nyilni kezd. Mintha ezernyi kobold lebegnek a levegőben, örömet, életet hirdetve. Lasd, a szívnek is van ilyen tavasza. Tudja, érzi kedves leheletét; megittasul mámoros csókjától; nyilni kezd kertjében a sokféle virágnak bimbója. S a szívnek tavasza: a szerelem. A szerelem, az édes szerelem ! Szűk- í séges az ifjú szívnek, boldogsága az életnek. Nélküle nem élne semmi. Nélküle nem volna semmi. Nélküle nem élne semmi. Nélküle sivár, puszta volna a világ. Ne tagadd meg tőlem angyali szived szeretét. Tedd boldoggá a te érted lángoló szivemet! Margit nem szólt. Nem ,tudott szólni. Könnyezve vállamra borult. En pedig gyöngéden felemeltem fejét, szemébe néztem. 8 ez a szempár többet mondot minden szónál, mert ezekből a szemekből a boldogság csillaga ragyogott reám. Megértett. Tudta, hogy én miatta szenvedek és ő miattam szenvedett. Sohase tudom elfeledni ezt a pillanatot, melyben ajakam először merte Margit- 1 nak ezt a szót mondani: „szeretlek" azokat a perczeket, melyekben éreztem, hogy boldog vagyok ő vele. Hisz Margit is szeretett! ... Az a tudat, hogy Margitot szeretem, ha nem is tett nyugodttá, de közelében marasztott; a mióta pedig tudtam, hogy ő is szeret, ellenájlhatlan erő űzött közeléből. Nem tudtam, miért, de elmentem. — Visszajövök, édes, éretted. Várj reám ! — szóltam búcsúzóul, könyeimet erővel szorítva vissza. — Várok! — mondta ő biztatóan. 8 ez az egy szó tette aztán aztán mosolygóvá a világot körülem. „Várok!" Gondolkodtam, mi rejlik ebben a szóban? Mi'? A boldog és hü szerelemnek teljes odaadása. 8 én boldog voltam azzal a tudattal, hogy íme van egy kincsem, a mely az enyém. Hová tegyem ? Szivembe legfölebb igéretét zárhatom. — Most tudtam meg;, miért jöttem én el Margit közeléből/? Édes kalitot kell varázsolnom számára. És erőmet túlhaladó dolgokat műveltem, csakhogy écles fészket csinálhassak az én „galambom"-nak a ki „vár" reám. A kalitka kész lett. Megvolt benne minden, a mit csak „ő" szeretett, Csak a madár hiányzott belőle. Hiányzott is örökre. Sohase repül már bele; elrepült másnak szárnyain. Hogy miért, azt nem kérdezem. Minek is? Hisz „ő" ugy is tudja, Elég azt ereznem, fájón tapasztalnom, hogy nem várt reám. arra, a ki érette feláldozta mindenét: hitét, reményét, üdvösségét, boldogságát, ifjúságát, hogy azután lássa, hogy csalódott, Elfeledett? Nem! Hisz tudtomra adta eljegyzését. Megküldte annak az arczképét is az övével egvütt, a ki örök válasz közte és közöttem. Nem feledett el, de elfeledte szerelmemet és azt, hogy valaha szeretett engemet. Otthon vagyok. Köröttein néma csend. Nem zavar a nyüzsgő világ lármája. Csöndes, tompa fájdalmamba elmerüvle alig veszem észre, hogy szemem könyezik. E könyvek fátyolán át csak nézem, csak nezem azt a képet, mely azt ábrázolja, a ki valamikor mindenem volt. Nézem beszédes szemeit, kaicsu termetét, hallani vélem igéző szavát. Elandalom. Majd a bősz fájdalom járja át szivémet. Sirni szeretnék, de kőnyeira nincsenek. Atok jönne ajkamra, de a megbocsátás elfojtja a kesergő sziv gyűlölséget. Légy boldog, te szép leány ! Te megtaláltad a te boldogságod útját, én megtört szívvel nem találóra meg azt soha. Te adtad szivemnek a boldogságot, vissza is veti ted tőlem. Ó, légy még egyszer olyan boldog, mint a milyen boldogtalan én vagyok. Adja az ég neked mindama örömöket a miket tőlem megtagadott. Neked, te barna szép leány, a kit 1 még most is —- hiába ! oly nagyon szeretek !.