Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-03-23 / 12. szám

törvénynek érvényt egyedül a magyar közönség szerezhet; ezen okos és praktikus törvényt a hatóság csak a magyar közönség támogatásával hajthatja végre. Irgalmatlanul fel kell jelenteni a megrendeléseket gyűjtő külföldi utazókat, sőt azokat is pellengére kell állítani, a kik a törvény kijátszásával titokban megrendeléseket tesznek a náluk megjelent külföldi utazónál. Éber vigyázattal az ilyen titkot könnyű felderíteni. A helyi ipar és kereskedelem érdekei szempontjából is hasznos a fenti törvény, mert hazai, pl. fővárosi cégeknek sem engedi meg, hogy utazói által megrendeléseket gyűjthessen a vidéken. Ámbár a belföldi cégekkel szemben már elnézőbb a közönség is, a hatóság is. A magyar, s a helyi ipar és kereskedelem védelmi eszközé tehát a megrendelések gyűjtését tiltó törvény, melynek kellő érvényre jutásában támogató tevékenységet kell kifejteni a magyar közönségnek az azt alkalmazó és végrehajtó hatóság részére, a magyar ipar és kereskedelem javára. Egyetértő és támogató tevékenységre azért van főkép szükség, mert a törvény nagyon szűkszavú és hézagos, ugy hogy könnyű azt kijátszani. Például fordult elő eset." hogy valaki a megrendelések gyűjtését folytathassa, helyben iparigazolványt szerzett, megadóztatta magát, s ilyenkor a hatóságok az eljárást szó nélkül beszüntették ; más iparhatóságok meg nem elégedtek még ezzel, hanem azt is vizsgálták, hogy van-e gyűjtőnek itt tényleg ipartelepe vagy áruraktára, s nem csak az üzelmek felpalástolására váltotta-e az iparigazolványt ? most minden hitében megingott, egy atomnyi mentséget sem tudott felhozni mellette ugy megrázta a cjolog. Minden rosszat hitt a feleségéről, amit a megdöntött széttépett hite sugalt ... egy szuggerált, de tényleg szemmellátott csók miatt. Halk ajtónyitás zavarta fel zord töprengéséből. Az Íróasztalánál ült, fejét tenyerébe hajtva, háttal az ajtónak. Az ajtó

1"újra nesztelenül becsukódott, utána apró léptek kopogtak át a szobán, feléje. Két meleg kicsi kar ölelte át és két csepecske harisnyás láb térdelt fel az ölébe. — Apa édes, még mindig haragszol ? — kérdezte egy vékony hangocska. Az elfojtott gyötrelem emésztő láza szenvedélyes apai szeretetben ömlött ki. Átölelte kis fiát és megdermedt szive két nehéz, meleg, csillogó cseppben olvadt fel. Az erős, büszke férfiú szemei könytől homályosodtak el s lefutottak azok a becsületes, jóságos, igaz cseppek a kis szőke fejre. A kis fiu ijedten nézett fel. — Apa, te is sirsz ? — Alira _ néni es Tercsi, a szobaleány is mind sírnak, azt mondják, a mama halálán van. Mit tesz ez apa ? Az apán hidegborzongás futott át. Ugy összeverődtek a térdei, mintha villamos ütés érte volna. A kis fia majd hogy le nem esett onnan. A földre tette kis fiát, de egy szó, egy hang ki nem jött a torkán, még a gondolatai is megbénultak pillanatokig. A hézagos törvény és a különféle felfogás azután egészen ellentétes eredményeket hozott létre, mig végre a kereskedelmi minister egy rendeletet bocsátott ki, melyben a szigorúbb álláspontra helyezkedett, s kimondta, hogy állandó ipartelep és raktár nélkül ne adjanak ki az iparhatóságok iparigazolványt. A miniszteri rendeletnek intézkedései igen szépen pótolják a törvény hiányait. üe azért ez mind nem elég. A közönségnek kell segédkezet nyújtani a hatóság támogatására, hogy az idegen üzérkedőket innen végleg kiirtsuk. j Tisztújító közgyűlés, — 1902. márcz, 22. Pápa város képviselőtestülete részleges tisztújító közgyűlésre lett egybehiva tegnapi napra, hogy a városnál iiresadésben levő pénztári tiszti és városi szülésznői állást választás utján betöltse. A választások iránt nagy érdeklődés mutatkozott es a képviselők rendkivüli nagy számban jelentek meg a közgyűlésre, hogy jelöltjeikre szavazatukat leadhassák. A pénztári tiszti állásra Molnár Lajos, a városi szülésznői állásra Edclényi Sz. Leopoldina lett megválasztva. A választás lefolyását adjuk a következőkben : Kolossváry alispán üdvözli a a megjelenteket az ülést megnyitja a jkv hitelesítésére dr. Hirsch Vilmos, Acs Ferencz, Kri-sst Jenő. dr. Kende Ádám és dr. Körös Endre képviselőket kéri fel. Bizalmi férfiakul pedig a választáshoz Krausz József N. Vágó László, Karmos Zoltán és Pethö Menyhért képviselőket jelöli ki. Elnökló alispán jelenti, hogy a kijelölő választmány melynek tagjai az alispán elnöklete alattt: Saáry Lajos, dr. Koritschoner Lipót, Galamb József és Bermüller Alajos voltak, a közgyűlés megnyitása előtt ülést tartott és a következő előterjesztést tesz a beérkezett pályázatokra. Alig bírta aztán össze szed ni-erejét, hogy a megrémült, sírásra hajlandó gyermeket megnyugtassa. — Eredj most játszani, fiacskám, — s megcsókolta tiszta, sima homlokát. A kis fiu kiszaladt a szobából, apró kopogó léptei után csend lett, nyomasztó, fojtó, rideg csend. Öntudatlanul, zsibbadt idegekkel, fogvaczogva indult neki az uj tónak. A lábai vitték, mozogtak maguktól, mint egy felhúzott gépezet. A vérét valami kéjes iszony kavarta ereiben, kimondhatatlanul vágyott látni még egyszer az ő bűnösnek ítélt, lázban-kínlódó asszonyát, aki inkább kész meghalni szégyenében és bünbánatában, mint, hogy mentse magát. Ment, futott lélekzet nélkül, csak akkor vett újra lélekzetet, mikor a behomályositott betegszobában, a kis fehér mennyezetes ágy előtt állt. A puha, csipkés vánkosok közül egy kis fehér, láztól forró kéz nyúlt őrült extázissal feléje s mintha sohase akarná elengedni, ragadta magához a férfi erős kezét. A lázban vergődő nő áttetsző, finom arczbőrét pillanatokig égő pirosság, a kinzó láz emésztő, kimerítő tüze borította el vad, szenvedélyes, csaknem szilaj láng csapott fel sötét, fényes szemeiből, de aztán épp oly hirtelen, ahogy megragadta, most elbocsátotta, ijedten és daczosan lökte el férje karját, arcza viaszsárgára vált, büszke, sötét tűz sugárzott ki tekintetéből s száraz, lihegő ajakkal suttogta. — Menj . . . menj . . . inkább hagyj A pénztári tiszti állásra 3 pályázó jelentkezett, a kandidáló bizottság mindhármat jelöli a következő sorrendben: Molnár Lajos, Sarudy Elemér és Tóth Ferencz. Miután a közgyűlés választási jogával élni kivánt, elnöklő alispán a választást Németh István elnöklete dr. Kapossy Lucián és Kis Ernő közreműködése mellett elrendeli és a szavazás befejeztéig az ülést felfüggeszti. A szavazás befejeztével Németh István jelenti, hogy a pénztári tiszti állásra beadatot 102 szavazat, melyből Molnár Lajos 73 és Sarudy Elemér 29 szavazatot nyert. Elnöklő alispán ennek alapján Molnár Lajost a pénztári tiszti állásra megválasztottnak kijelenti. Jelenti továbbbá, hogy a szülésznői állásra 5 pályázat érkezett, a kijelölő bizottság a következő sorrendben jelöli: Reidl Anna, Kristány Matild, Edelényí Sz. Leopoldina, Kovács Andrásné és Donáth Sarolta. A szavazás az előbb kijelölt bizottság előtt ejtetett meg és eredményét Németh István elnök a következőkben jelentette be. Beadatott 86 szavazat, melyből Edelényí Sz. Leopoldina 29, Reidl Anna 24, Kristyán Matild 24, Donáth Sarolta 7 és Kovács Andrásné 2 szavazatot nyert. Elnöklő alispán ennek alapján a városi szülésznői állásra Edelényi Szabó Leopoldinát jelentette ki megválasztottnak. A választás kihirdetése után Molnár Lajos megválasztott pénztári tiszt letette a hivatalos esküt, melynek elhangzása után a megválasztott hálás szavakban mondott köszönetet a képviselőtestületnek a benne helyezett bizalomért, melyet ő igyekezni fog ki is érdemelni. A közgyűlés befejezése előtt Mészáros Károly polgármester a képviselőtestület nevében köszönetet mond Kolossváry József alispánnak, mint a tisztújító közgyűlés elnökének szives fáradozásáért és városunk irányában többszörösen tapasztalt jóakaratáért, mire Kolossváry alispán rövid szavakban mond köszönetet és ugyancsak az alispán elitélésével a tisztújító közgyűlés befejezést nyert. meghalni, sohase lássalak, mint hogy addig felém közelíts, mig bűnösnek hiszel... Nem kell a szánalmad, nem kell a bocsánatod, nincs miért... az utolsó szavait már csak lehelte inkább s fárasztó gyötrelemmel igyekezett szemeit nyitva tartani, de csak rövid másodperczekig birta, aztán kimerülten csukódtak azok le, feje megnehezedve hanyatlott alá. Egy pillanatra a szoba csendes levegőjéből, — talán a sarokban ülő Mira néni sóhajából -— egy gyenge szellő emelkedett föl a lebocsátott csipkefüggöny szárnyáig ; azt gyöngéden félrelebentette s néhány vékony, bágyadtfényü téli napsugarat bocsátott be, egészen a lázbeteg, szenvedő asszonyig. A férj Önmagában nehéz harezot vi: vott. Ott állt merően bámulva a homályban gyengén körvonalazott fáradt, fejecskére. Amint az aranyos sugárkéve átsuhant a nő keskeny, szomorú arczán s dus, szétbomló hajfonatain a férj megdöbenve összerettent. Aztán meghatottan borult le neje ágya elé. Azok a gyönyörű, aczélkékbe játszó éjfekete fonatok, azok a lágyan fodoruló, hajhullámok a súlyos lelki vád és gyötrelem alattt szép hófehér szálakkal vegyültek meg s olyan képet nyújtottak, mint az első novemberi hó, mikor még csak vékony fehér leplet von a sötét földfelületre. A szép feketehajú asszony borzasztó lelki furdalásának megmaradt eltörűlhetlen tanúbizonysága, hogy beigazolja férje előtt, erőszakkal megtévesztett ártatlanságát.