Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-03-16 / 11. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Eyéiz évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Választás előtt. (á.) Nem képviselő választásról van szó előre kijelentjük, sőt talán inkább nevezhetnők válogatásnak semmint választásnak azon ténykedését a városi tanácsnak, mely előtt áll. Csak Hónappal vagyunk a közvilágításra pályázók ajánlatainak nyilvánosságra hozatala előtt. Az érdeklődés nem kisebb mint egy izgalmas képviselőválasztásnál, még ha tiszta is ! A különbség azonban, mely a két féle^választás^között van mégis szembeötlő. Mert a követválasztásnál egyenlő alapon : jogalapon áll minden ellenfél, mig a városhoz beérkezendő pályázati ajánlatoknál a hány ajánlat lesz, annyiféle alapon áll majd. Nem fognak találni egy összehasonlító bázist, melynek alapján igazságos és részrehajlatlan bírálatot mondhassanak, vájjon melyik ajánlat legkedvezőbb a városra nézve ? Mi ennek az oka? A hiányos és téves pályázati hirdetés. Maguktól a vállalkozni óhajtó első rendíl cégektől volt alkalmunk hallani, hogy nem tudják mit csináljanak ? Igen sok helyen szigorúan kötik magukat a pályázati feltételek szövegéhez. Viszont — mint itt is — egyik pályázik kőszéngázra, a hol a befektetési összeg igen nagy, másik acetylengáz világításra, hol az építési összeg kisebb, de kedvezőtlenebbek a viszonyok. A villamosvilágitásnál is annyiféle az ajánlat: ivlámpákkal, ivlámlámpák nélkül — mert erre nézve a pályázati hirdetés semmiféle felvilágosítást nem adott — a mi pedig a telep nagyságára, így tehát az építési költségre és magára az üzemköltségre is rendkívül befolyással van. A mi a financirozást illeti, — a mi talán a leglényegesebb dolog — arra vonatkozólag pedig egyáltalán semmiféle megjegyzés nincsen téve a hivatalos kiirasban. Most már nem tudjuk, a város készpénzzel fizet-e, néhány év alatt fizet-e a pályanyertes cégnek, vagy pedig ugy óhajtja-e, hogy a város amortizálhassa az egész összeget magánál a vállalatnál ? Ezek mind igen fontos kérdések, mert igen sok s legjobb cég tartja magát stricte a pályázati hirdetés szövegéhez ; ott pedig olyan formán áll a szövegben mintha a város felszólítaná a gyárakat: „Jöjjetek és tegyetek ajánlatot a műszaki berendezésre és én választok közületek tetszés szerint!" Ez pedig annyit jelent, hogy „itt az áru — itt a pénz". Nem akarjuk hinni, sőt tudjuk is, hogy a város nem ilyen üzletet óhajt kötni. De legyen ám óvatos, hogy fel ne üljön olyan ajánlatnak, mely látszólag olcsó, de tulajdonképen rémdrága és azonfelül rosz is, holmi privátcégeknek a kik koncessió-spekulánsok. Koncessziót ne adjon senkinek se ! Mert nekünk jövedelem kell első sorban nem pedig girbe-görbe utczáink illumínációja a fődolog. Ha pedig koncessziót adunk, akkor lesz ugyan rossz világitásunk de a jövedelmet más rakja majd zsebre. T j^. ECZ -A.. Csöndes magányban, sok unalmas estén, A multakon el-elmélázgatok : Oh nékem is volt édes ideálom Kiért a szivem lángra gyuladott. Igen, emésztő lángra gyúlt a szivem, Mert tetszett nékem egy kis szőke lány, Nevető kék szeme, örökös derültség, Piruló arczán, tiszta homlokán. S tűnődve kérdem, mig lelkem merengve Száll át a régi szép emlékeken : Vájjon mi volt az, ami rajta mégis Legjobban tetszik még ma is nekem? Az arcza tán, vagy aranyos kedélye,Villámszóró pajzán tekintete ? Kis csacsogó cseresznyepiros ajka, Vagy liljomkarcsu könnyű termete ? Oh nem, legjobban tetszik rajta nékem, Ha ugy a múlton elmélázgatok, Hogy a mikor megkértem feleségül, Hála az égnek, — kosarat adott. Délibáb. Neve napját tartotta az öreg Rétfalussy István ur. A nagy, csöndes ősi kúria benépesült újra, mint minden esztendőben ilyenkor. Megjöttek a barátok és egy két atyafi, valamennyien csupa férfiak és mind öregek. Csak egy fiatal ember van közöttük, a háziúr jogász öcscse, a ki a szünidőt rendesen a bátya birtokán szokta eltölteni, ahol ugyan alaposan unatkozhatna, ha nem dévajkodkatnék olykor az arató lányokkal, meg meg csipkedve egészségtől duzzadó piros arczukat, a kik néha a körmére kopintottak ugyan az Endre úrfinak, kiolvasta a szemeikből, hogy jól esik nekik a délceg finom úrfi figyelme. — Már csak azért |is nagyon szívesen időzött köztük, hogy eltanulja tőlük azokat a hol mélabús, hol pajzán nótákat, a mik a pusztai világ nótafaján — senki sem tudja, hogy és miként — teremnek, és szállnak — szájrólszájra. Ezeket a vadvirág módjára termett népdalokat dúdolta most is, jókedvre hangolva a jelenvoltakat, a kik mégis nagyon nehezen melegedtek neki a mulatságnak, mert a házigazda ma még a szokottnál is lehangoltabb volt. Csak megtámasztotta a lejét a kezével és mintha valami nagyon szomorú gondolatokkal foglalkoznék, mert időnként sóhajtott is. a mit ugyan egyre titkolni akart. A jegyző ur kipirult arczárói pedig már szinte leritt a vágy, hogy szeretné magát fesztelenebbül viselni, egy kicsit beledalolni az Endre nótájába, a mire a postamester is egyre verte a taktust lábával az asztal alatt és csak fülhegygyei hallgatta a doktor legújabb vadász kalandját, a mit az nagy igyekezettel mesélt a plébános urnák. Az figyelemmel hallgatta ugyan, ha bár erősen kételkedett benne, hogy az a vadász kaland tisztára ugy történt volna. Medve vadászatról volt szó, olyanról, amilyenről még soha se ért meg, pedig harminc esztendeje hogy községi orvos. Ezt az időt legtöbbnyire vadászattal töltötte el, mert beteg alig akad egy esztendőbe kettő három. Az intelligencia kevés és mind nagyon egészségesek. A paraszt meg ha beteg lesz, kámforos pálinkával, piócával és köpölyözéssel kúrálja magát, ha azután ez sem használ, lefekszik szépen meghalni és a doktort csak akkor hivatja ki, mikor már félig meddig a másvilágon jár. — Az volt aztán a pompás mulatság, — 'beszélt a doktor megtörülve időnként izzadt homlokát. Még nagyon messze lehetett hozzánk a mackó, de már meghallottuk a mormogását. A kutyák is megszimatolták és irgalmatlanul vonyítani kezdtek, ugy, hogy alig birtam őket megfékezni. A morgásából én rögtön kivettem, hogy .; felénk tart. EJőre ! — mondtam a többieknek, de alig tértünk néhány lépést, ráakadtunk a