Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-01-12 / 2. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1302. január 12. 2. szám. Közérdekű függetten hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 flll. Laptulajdonos és kiadó : HSRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városi szemlélődés. Utóbbi időben lázas mozgalom indult meg városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, tökéletesítésére. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a fejlődés megkívántató feltételei teljes mértékben megvannak, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt rendelkezésünkre is álljanak. Nagyon helyes s elismerést érdemlő ez a minden körben mutatkozó élénk érdeklődés, mely fényes bizonyságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szivükön, lelkükön viselik, annak megérdemelt haladását, fejlesztését. A városi tanács is sok tervet, jó gondolatot vett már tárgyalás, megfontolás alá, s mindent elkövet, hogy a haladás, a fejlődés szükségszerű feltételeit minél teljesebb mértékben —

1 a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki városok között — nemsokára teljesen lefogja vetkezni a mult idők kopott, toldott-foldott köntösét. Altalános a nézet, hogy városunkra szép jövő vár. Szép jövő vár, de van tenni való, még pedig halasztást nem tűrő tenni való. A haladó kor meg nem állapodik a korszellem követelő, megállapodnunk tehát nem szabad ha Pápa város felvirágzását tűztük ki célul s hogy ez célja Pápa város minden egyes polgárának, ahhoz kétség sem férhet. S éppen ezért a munkából ki kell venni részét, minden városunk iránt komolyan érdeklődőnek és első sorban természetesen a városi tanácsnak és képviselőtestületnek. Igen, első sorban a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek. Ők tudják legjobban : mi fáj s hol fáj. Ők a leghivatottabbak rámutatni a bajok oka mellett az orvoslás leghelyesebb módjára is. A képviselőtestületi közgyűléseken kell feltárni őszintén, nyiltan, leplezetlenül városunk helyzetét. Ott kell azt minél szélesebb körű és alaposabb megbeszélés tárgyává tenni; mert csak igy kelthető fel a közérdeklődés az aktuális kérdések iránt, s csak ily körülmények között számithatunk a közvélemény támogatására is. A képviselők ne resteljenek szót emelni a közgyűléseken, hogy rámutassanak a bajoknak szerintük való okaira. Minél többen szólanak a felmerülendő kérdésekhez, annál jobban lesz megvilágítva a helyzet képe, annál több oldalról s több szempontból lesznek megvitathatók a kérdések és annál biztosabb alap adatik városunk jövőjénék. Ne tartson az vissza senkit a felszólalásban, hogy nem ért a szónoklat mesterségéhez. A forma, a stylus lényegtelen, a lényegre, az eszT -A. SS C Z Ktoer nyílni nem lehet , ,', Hog}

r elváltunk picziny ajkad Azt susogta édesen 1 . . . Inkább meghalsz, hanem másé Nem lész soha-soha sem. . . Én váltam a szép reménnyel. Hogy megtérek valaha, És te az lész, ami voltál : Szivem üdve angyala. Egyszer aztán mondta o hir, „Elfeledett mást szeret ..." Én arra csak mosolyogtam : Az nem igaz, nem lehet! Hordta a hir esküvőd lesz, Gazdag, szép a vőlegény. Nem hittem el, de már akkor Nem mosolygott könnyedén . . írtál végre. Oh miért is Kaptam én meg leveled? Azt irád, hogy menyegződön Legyek vőfély ha lehet . . . Ez volt szegény, tört szivemnek A legfájóbb tőrszurás . . . Oh, angyalom, hogy te is csak Asszony valál. semmi más ! * • * * Ott voltam az esküvődön. Mért voltál oly halavány ?' Mért remegtél, mért zokogtál. Ott az oltár zsámolyán ? Azt hived tán, hogy az Istent Megkérlelik könnyeid? S szörnyű vétked megbocsátja ? Oh, angyalom, azt ne hidd . . . Egy szivet ugy összetörni S kaczagni a kin felett. Ilyen vétked megbocsátani, Soha-soha nem lehet .. . ! Lesz idő még — nem kívánom, Mikor majd az öntudat Vádolni fog s vádtaidtól Nyugalmat a sir nem ad ? Lesz idő még, mikor sirva Sóhajtod el nevemet . . . Oh de tud, az én szivemnek ; „Kétszer nyílni nem lehet." Becsületért életet, A czitrom, a narancs és a szép kövér fügék kívánatosan fityegtek le a fákról. A mandolafák olajfák bódítóvá tették a levegőt. Az égbolt állandóan kék volt, melyet csak a napnak vakító fénye halványított meg. Sevilla szépei csak estefelé jöttek ki házaikból, hogy már természettől is barna bőrüket a nap heve még sötéttebbé ne tegye. A legderültebb utczák egyikeben lakott a spanyol társaság egyik előkelősége, a szép Mária, kinek férje magas államhivatalt viselt Madridban s nyárra rendesen Sevillát villájába szokta leküldeni ragyogó szépségű nejét, hova ő is le szokott rándulni de csak rövidebb időre már ahogy a közügyek megengedték. Mária már délután kiült a kertbe egy gesztenyefa árnyába és épp a megkezdett tájképen dolgozott mikor hangokat hallott. Rögtön felismerte egyik kedves barátnéja hangját ki egy ismeretlen férfival vitatkozott . . . — Ugyan marchese, csak jöjjön be egész bátran. Barátném szereti a vendégeket . .'. — De igy ismeretlenül rontsak be, — rabló módjára — válaszolt a férfi. Végre sikerült ellenállását legyőzni és csakhamar Mária előtt álltak,