Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-03-09 / 10. szám

hallgatása mellett döntsön ebben a kérdésben s legcélszerűbbnek találná, ha ezen jéggyár felállítására egy „betéttársaság" alakulna, Ugyanily értelemben szólal fel Steinberger Lipót és dr. Koritschoner Lipót, utóbbi azonban a házi kezelés ellen van és csakis magán vállalat részére óhajtja kiadni. A közgyűlés elhatározza a jéggyár felállítását és megbízza a városi tanácsot, pénzügyi és közegészségügyi bizottságot teljhatalommal a szükséges intézkedések megtételére. 3. Horváth József molnár kérelme bér összeg elengedés esetleg a szerződés meg- j szüntetése iránt. < Tekintve,- hogy ezen kérdés a jéggjár felállításával szorosan összefügg, napirendről levétettni határoztatik és szinte 30 napos közgyűlés közbejöttével április hó 10-én újra napirendre ki tűzetni. 4. A pápai kereskedők kérelme a pápai vasúti indóház és rakodó helyiségek nag^obbitása tárgyában. A közgyűlés a kérelemnek helyt ad és a városi tanács által benynjtott kérvénynek a kereskedelmi minis te r való benyújtására a polgármestert megbízza. A kereskedelmi ministérííez intézett kérvényt egész terjedelmében lapunk vezérczikkében hozzuk. Több tárgy nem levén napirenden, a közgyűlés befejezést nyert. A Jókai-kör estélyei, Hetek óta folyt már a készülődés a Jókai-körben, hogy a március hó 1-ére és 2 ára tervezett estélyek annál fényesebben sikerüljenek. Tartozunk a történelmi igazságnak annak a konstatálásával, hogy városunk intelligenciájának egy részében ez a vállalkozás némi ellenállást keltett, a melynek okaival ezúttal foglalkozni nem akarunk. Bizonyos azonban, hogy Steinberger Lipótné úrhölgy, a Jókai-kör egyik elnöknőjének fáradtságot és lankad ágt nem ismerő buzgalmán megtört minden ellenállás; a Jókaikör szülészeti szakosztályának agilis elnöknője minden dicséretet megérdemlő lelkesedéssel fáradozott a két est sikerén és munkájának bizonyára az a legszebb munkája, hogy mindkét este zsúfolásig telt színház nézte végig a változatos műsort. Az első est műsorát Karmos Zoltán melodrámája: „A tátos álma" nyitotta meg. A költő a magyar előidőkbe vezette el hallgatóit s egy tátos álmában mutatta be a magyar nép jövendőjét. A melodrámához Gáty Zoltán, főiskolánk zenetanára irt hangulatos zenét, melyet az ifjúsági ének- és zenekar adott elő. A költői művet Izsák József papnövendék, az ismert kitűnő szavaló adta elő nagy hatással. Hegedűs István dr., a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár, olvasta fel ezután két kitűnő ballada-fordítását. Az egyik „Délpit" francia szerzőtől való volt és „Megbánás" címen egy istentagadó forradalmár - utolsó gyónásában megnyilvánuló megtérését tárgyalta ; a második „Tennyson" egy remek balladája volt az anyai sziv megható szeretetóból és önfeláldozásáról. A kitűnő műfordító remek előadása nagy hatást tett a közönségre, a mély hosszan tapsolta a vendég tudóst. Ezután következett volna Harmus Blanka úrhölgy és' Sarudy Ottó éneke, a műsornak ez a száma azonban elmaradt. A műsor egyik legsikerültebb szama következett ezután. Flesch Elza úrhölgy, a Jókai-kör mosoni vendége, adta elő Sebők Zsigmond „Vis-a-vis" cimü monológját igen sok színpadra termettséggel. A kisasszony a monológ minden nuance-át fel használta és kellőleg érvényre juttatta s kiváló alakításával nemcsak ébren tartotta állandóan a közönség érdeklődését, hanem a legmeszszebb menő igényeket is kitudta elégíteni. Szentgyörgyi Sándor humoros előadása „Válasz a levélre" következett ezután. A felolvasó helyi érdekű élcekkel, énekkel és zongorával élénkítette előadását és nagy hatást keltett, Az est piéce de resistence-a a szép tánc-tableau volt, melyet Mayersberg Frida úrhölgy tanított be s a következő hölgyek táncoltak: Beck Etelka, Bermüller Magduska, vitt haza pár forintot. Igy telt el, vagy. félév. Neje lábadozni kezdett betegségéből, de a betegség nagyon megviselte. Az orvos jó táplálkozást ajánlott neki. Ekkor történt a hivatali rovanesolás. A sikkasztás bebizonyodást nyert és Balassát elzárták. Mindenki várta őt és mindenki óhaja az volt, vajha szabadon bocsátanak és állását visszanyerné. * Rendkivül nagy érdeklődés mutatkozott Balassa tárgyalása iránt. Ott voltak az ismerősök, megyei főtisztviselők, mind csupa jó indulattal, szánalommal szivökben. Sorba jönnek a birák, elfoglalják helyüket. Síri csend. Az elnök elrendeli a vádlott elővezetését. — Megnyílik az oldal ajtó és belép rajta a vádlott két marezona fölvegyverzett börtönőr kíséretében. Teste meghajlott. Arcza halotthalvány, fekete bajusza kuszáitan, lóg szerteszét. — Félve, botjára támaszkodva lép a tárgyaló terembe. Teste remeg. Lopva tekint terembe gyülekezett népre. Jól tudja, hogy mindenik szivében él az ő iránti részvét. Vajha birái szivébe sugallaná Isten a könyörületet, a részvét és belátás érzetet. Halkan röviden felel a hozzá intézett kérdésekre. Megyei kishivatalnok voltam. Csekély kis fizetéssel, nagy családdal, sok teherrel mig kisebb volt a család, csak megéltünk csendesen, de midőn szaporodtunk, mindjobban éreztük a hiányt. Éhséget szenvedtünk, fáztunk, nélkülöztünk es beteg feleségem és öt apró kis beteges gyermekem. Gondom mindig nagyobbodott. Egymás után ért a csapás, majd kis lányom, majd nőm lett súlyos beteg. Orvosság és táplálkozás kellett, ha életüket akarom megmenteni. Ha haza mentem a gyermekek kenyérért sirtak de én nem adhattam nekik. Szivem összeszorult fájt. Sírt im, zokogtam kínomban. Az ágyban beteg .feleségem, körülöttem öt kis gyermekem. Nagy lelki busán mentem keresztül mig végre elhatároztam, hogy csaladomat bármily áron is, de az éhségtől megmentem. Ekkor villant meg agyamban a gondolat, hogy pár lorintot a kezelésemre bízott pénzből hazaviszek. Fél évig tettem ezt. Csak annyit vettem mindig ami éppen az éhes hálástól mentett meg. Fizetésemből máskor, — habár hiányosan és itt-ott nélkülözéssel — kijöttem volna, de szegény embernek a szerencséje is szegény. Nyomában halad a balsors. Ez hű kísérője, legjobban őt szereti, mert legkönyebben férkőzik hozzája. A szegény ember házának levegője az ő otthona. A folytonos betegeskedés vitt e lépésre. Amit tettem családomért tettem. Isten, az ég hatalmas Ura is itél fölöttem. Jól tudom, nem büntet azért ámít tettem. Hűen mondtam el önöknek uraim szerencsétlen történetemet. Ez szerencsétlen Blau Margit, Flesch Elza, Gutstein Mariska, Hauptmann Emília, Hirsch Margitka, Fuchs Teruska, Koritschoner Ilike, Kovács Mariska, Lővy Margit, Mandel Szeréna, Migály Ilonka, Mjgály Mariska, Neuhauser Böske, Prauer Irénke, Rosenfeld Irénke, Saáry Leona, Sauer Sárika, Steril Ilon, Weisz Renéke, Weisz Franciska, Weisz Irén, Zuna Rózsika. A sok szép leány már megjelenésével is a legszebb látványt nyújtotta, szép táncával pedig olyan lelkes tapsokra ragadta a közönséget, hogy az egész táncot meg kellett ismételni. A táncz betanításával nagy sikert aratott Mayersberg Frida, a fiatal tánctanitónő. A második est ismét felolvasással kezdődött. Fekár Gyula, a somlyóvasárhelyi kerület országgyűlési képviselője, a nagynevű iró, olvasta fel „Virágok a vérpadon" cimü megható novelláját. A költő ismert tehetségével megirt novella, mely a francia forradalom véres napjaiból merítette tárgyát, könnyekig megindította a közönség érzelmesebb szivü részét. Ezután Nobel Henriette úrhölgy és Nyerges Gyula tanítóképző intézeti növendék adták elő Makai és Sztojanovics zenés dialógját „A mumust". Ennek a dialógnak az előadásához nemcsak szavaló- és játszó tehetség, hanem zongorajáték és énektudás is kell s mindezek a képessegek egyaránt megvoltak a két szereplőben. Nobel Henriette úrhölgy nemcsak szép megjelenésével, hanem ügyes játékával és énekével is hódított ; Nyerges Gyula ur érces tenorja is nagy tetszést aratott. Most Wurda Mina úrhölgy, a kör bécsi vendége, mutatott be jelmezes táncokat. Wurda kisasszony, jóllehet a serdülő leánykor első éveiben van még csak, máris valóságos táncművésznő. Először keringőt táncolt, azután a gésa-táncot, majd csárdást, végül pedig a közönség dörgő tapsaira spanyol táncot is mutatott be. A fiatal művésznő mozdulatainak bájával és táncának elragadó varázsával valósággal lázba ejtette a közönséget, mely a legtüntetőbb módon ünnepelte a szép kis vendéget. Ezután Flesch Elza úrhölgy kupiéi következtek volna, de a kisasszony indispoziciója miatt a közönség elénk sajnálkozására a műsornak ez a száma elmaradt. Tetszést nyert Szabó Zsigmond főiskolai tanuló szavalása is, a ki tehetségre valló módon adta elő Peterdi Sándor „Az orr" cimü monológját. Végül Havmos Zoltán melodrámáját ismételték meg. multam, melyet tisztes feddhetlen előéletem előzött meg. Elenem : családom is mit éhezik, nélkülöz. ítéljenek fölöttem földi biráim 1 Legyenek hozzám irgalmas az ég és vezérelje önöket ítéletükben. Ez volt Balassa védőbeszéde. Beszédéből a megtörtség, fájdalom volt kivehető. Beszéde után leroskadt székére és sirt zokogott keservesen. Megindult a szive az egybegyűlteknek ezek láttára. — A bíróság visszavonult tanácskozásra, majd visszatért a tárgyaló terembe: Síri csend tölte be a termet, az egybegyűltek feszült figyelemmel lesték a bíróság ítéletét. Majd fölállt az elnök és kihirdette az Ítéletet, mely szerint a bíróság a vádlottat számos enyhítő körülmény figyelembe vételével fölmentette. A megelégedettség tükröződött le minden arczról, minden sziv magasztalta a bírákat. A jelelenlevők azonnal gyűjtést rendeztek a szerencsétlen Balassának, ki hálásan sírva csókolt kezet belátásos bíráinak. Örömtől sugárzó arczczal hagyta el Balassa a tárgyaló termet és növekedett öröme akkor, midőn egy gyűjtés eredményét, jeleiítékeny nagy összeget adtak át neki, a sikkasztott összeget megtérítették s igy visszaadták becsületét, állását, őt magát pedig imádó családjának. Antal Nándor.