Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-12-28 / 52. szám

daczára annak, hogy elvben és ter­vekben a haladás országútján szagul doznak tulajdonképen pedig a stag natio fojtogató karjai között tespe­dünk. Pedig nincs időnk a gondolko­dásra. Tettre hiv a helyzet. Ha neui hagyunk fel a Pató Pál politikával és nem érezzük át a fontosságát a köz­mondásnak, hogy „Szemesnek áll vi lág" ugy az örökös tervek és jámbor óhajtások keretébe kerülünk, mely nem haladást, hanem lassú pusztulást von maga után. Ezen időt most látjuk elérkezett­nek az uj év küszöbén. Vessük le az ócska ruhát, a maradiságot á közönyt s öltsük fel a divatos ruhát,- a hala­dás és törekvés eszméit. - •••• Ellenőrző, indítványozó, kezdenie-, nyező organumra van : most szüksé­günk, hogy a tervbe venni igyekezett alkotásokat létesíthessük: Egy képvi selőtestületre van szükségünk, mely nemcsak a magánkörben, de illetékes helyen ; a városi közgyűlésen is el merjék mondám a mi szivükön fekszik. Csak ennyi önállóságot kérünk, kívánunk s talán követelhetünk azok­tól a férfiaktól, kik kedvező vagyoni állásuk, vagy polgártársaik bizalma folytán mintegy a város közönségét képviselik. De nemcsak a városi kép­viselőktől, hanem a városi tanács tevé­kenységére is számítunk az uj év kü­szöbén. Vállalkozási szellemet várunk a városi hatóságtól, főleg pedig legyen konzequens. A szükséges újítások és pótlások számos kérdéseit sorolhatnák föl, me­lyek elintézésre várnak, de mi ez al­kalommal a napirenden álló dologra, városunk létkérdésére, a közvilágítás kérdésére szorítkozzunk. ki írhatná le bámulatomat, az én gyűrűm ott ragyogott a saláták közt, melyek ritká­san voltak nőve a fekete földben. Anyámhoz szaladtam be rögtön. — Megvan! — kiáltottam. S majd elájultam örömömben 1 — No édes leányom, még egyszer vissz adta neked a jó Isten, de vigyázz, ha harmadszor elveszíted, nem leled meg többé. Alig két hét múlva a városba befelé indultam, hogy valamit vegfyVlr a bobokban. A közeli szegletház -korc&ma volt, hol az ajtóban egy szép leány ájJt-s; megnéztük egymást. ..- • — Szegény I Gondoltai^, mily szeren­csétlen teremtés lehet ez! ' 1 ^^ Pár lépést mentem tovább, s mivel a leányra gondoltam, közben a jobbk.ezerare felhúzva keztyümet, hiszen kis városon nem nagyon törődünk az illemszabályaival, a keztyühuzás közben hirtelen leesett ujjam­ról a gyürii! Nágy por volt, sehol se lát-­hattam azt, hogy hová tűnt ebben a bokáig érő porban. De kerestem, kerestem kétség­beesve. Az a szép lány odasietett. Kérdezte: — Mit keres a kisasszony oly nagyon? — Jaj, a jegygyűrűmet ejtettem le, egy kicsit tág az ujamra, s leszokott csúszni. — Oh! — mondta a leány ós kezdte ő is a porban keresni kézzel-lábbal. — No, most vége a gyűrűnek, gon­doltam. — mit várhatok ezen leánytól, ha megleli is? Miért ne dugná el. De megszégyenített jóságával. Meg • Minden más kérdést mellőzre, a világítás kérdése végleges megoldá­sára törekedjünk. Készséggel elős­merjük, hogy ily fontos tárgyban el­hamarkodva ítélni nem szabad és a döntésre hivatott fórum helyesen te­szi, ha kellő megfontolással jár el, mindamellett elérkezetnek látjuk már az időt, hogy városunknak e régi óhaja teljesedésbe menjen. Elég idő volt már a megfontolásra, talán több is mint kellett volna. Reménytelve üdvözöljük az uj év küszöbén a városi hatóságot és városunk képviselőtestületét, kiknek .legszentebb kötelessége a közérdek szolgálata. Lobogtassák azon zás lót, moíyüék felirata: ,„Pápa város virágzása- és jólléte ! K Városi közgyűlés. , . • 1902. deczember hó 22. — Rendkívüli közgyűlést tartott hét­főn délután Pápa város képviselőtes­tülete amelyen a határozatok majd­nem kivétel nélkül az áll. választ­mány javaslatai alapján lettek meg­hozva. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben. Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Kis Ernő, dr. Kende Ádám, dr. Hirsch Vilmos, Ke­resztes István és Walter Sándor képviselő­ket keri fel. A mult ülés jkv. felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt a polgármester jelenti, hogy dr. Rada István veszprémi kanonok a pápai rom. kath. polgári ápolda részére 400 lelte s ideadta a gyűrűt mosolyogva. Tessék, itt van ! — mondta. Megindulva köszöntem meg neki. E naptól fogvást a szekrénybe , zárva tartottam a. baljóslatú jegygyűrűt ! Én fel nem húztam töbé, ne hogy végre is örökre elviszitsem ! . . . Egy reggel a lemekiil éneklő pinlyőkét, élettelenül lek ve;, megdermedt, kis .testével tafjiltaní a-kalitba;! En ném tudtam már, níit iehni keservben 1 Az Ervin legkedvesebb mádárííiija kimúlt:! .-.•• = - ' ' Rádőlni' fqg átogz , !nem viseltem gond­ját a fcij^ ái,l;Unak; - •' Jaj,, , mijyen .napok voltak ..azok L-Mit ^tudtam, miért muít ki szegényke ? Én gond-' jukat viseltem. De nekem elég keservet okozott. Az­után meg Friczi lett volna lomha és beteg nem ette meg a hnst, sem a levest! Szülőim agódtak. — Nem forró volt-e, amit neki adtatok ? — kérdezte apám. Még meg vész ez az eb ! — Dehogy adtunk neki forró ételt: Talán felfalt ott künn valami békát, vagy mit! Mondtam, már boszankodva. — Ez mind rossz jel, édesanyám! — mondtam sirva, én nem leszek Ervin nejévé; szerettem ugyan a szép galambká­kat, tyúkjainkat, s tűrhetem a tarka czi­czánkat, a „Gombát", házi kutyánkat, de­hogy egész életen át bezárt, elkényeztetett állatok miatt kellessék gyötrődnöm, arra képes nem tudok lenni még Ervin kedvé­ért sem. korona alapítványt tett, mely összeget a városi tanács a meglevő alaphoz utalt. Jelenti továbbá, hogy városunkban két tvhatósági bizottsági tagság jött üresedésbe. Ezen állás betöltésére a tvhatóság f. é. ? dezember hó 30-ik napját tűzte ki. Szavaz­hatnak mindazok, akik a Il-ik kerületben bírnak szavazati joggal. Szavazási hely a városháza nagytermében d. e. 9-től délután 4 óráig. Jelenti végül, hogy az orsz. közegész­ségügyi egyesület Pápa városát a közegész­ségügy, nevezetesen a vízszolgáltatás terén szerzett közhasznú érdemeiéit a Trefort alapítványi oklevéllel tüntette ki és az ok­levelet mégis küldötte. A jelentések tudomásul vétele után áttértek a napirendre. 1. Választás alá eső képviselők válasz­tására jogosult választók névjegyzékének összeállítására egy választmány és az iga­zoló választmányban 2 tag kiküldése tár­gyában tanács javaslat. A közgyűlés az áll. váb javaslatához hozzájárulva a névjegyzék összeállítására Barthalos István, Saáry Lajos, Sült József, dr. Kiuge Endre, Steinberger Lipót és Csok­nyay Károlyt, az igazoló választmányba Bermüller Alajos és Baranyay Zsigmond képviselőket jelöli ki. 2. Városi tanács javaslata az elfoglalt tagutak tárgyában. Minthogy az összes tagutak felmérése tetemes költségget igényel, ezt mellőzve, a közgyűlés elhatározza, hogy egy felhívás bocsátassék ki a lakossághoz, arra nézve, hogy mindenki a földje előtt elvonuló tag­utat G méter szélességben állítsa helyre, ugyanekkor szigorú kötelességére tetessék a tagfelügyelőknek, hogy ott ahol foglalást észlelnek, azt rögtön bejelentsék, a városi tanács pedig utasittatik, hogy az ily esetet a városi mérnökkel vizsgáltassa meg; s ha Végre Ervin megjött. Két hó múlva. Nagyon szomorú volt és előadta nekünk, hogy oly csekély hivatalt kapott, melyre képtelen megnősülni, s engem nem akar szerencsétlenné tenni. Kér, oldjuk fel és már holnap elutazik. Nem mondtam neki, hogy énakartam lettenni férjhezmenéseről ! . , . Gyűrűnket vissacseréltük. De mégsem bírtam megállni, hogy azt ne mondjam : — Tudtam Ervin, hogy néni leszek a maga nejévé ! Ezt a gyűrűt háromszor ve­szítettem el. sokat szenvedtem e rossz jel miatt!,. . - Nem is viseltem már egy hó óta ! 0 aztán komolyan búcsúzott, nekem jobb szerencsét kívánva ! . . . Nagyon megkönnyebbültem, amikor a sok kalitkát, és Friczit elvitette .. . Idő múlva egyik barátja beszélte ne­kem, azt panaszolta neki Ervin, hogy Bo­kori Eszti nem szerette őt soha ! Egyetlen csókot kapott tőle a homlo­kára, mikor elutazott. Egy ara nem igy vi­selkedik vőlegénye irányában, ha szereti!.. Ervinek igaza volt! . . . Két év múlva egész másként szerette másik vőlegényét Bokri Eszti ! . . . — Igen, én Bokori Eszti, mégis azt mondom jobb rokonszenvből, férjet válasz­tani, mint a gyorsan el lobogó szerelemből! Csak ne legyen mégis kalitba csukott rabmadárkák és szobában tartót^ elkényez­tetett ebnek bolondja.

Next

/
Thumbnails
Contents