Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-30 / 48. szám

való eladás értendő, azok a kik helységröl­helységre és házról-házra járás mellőzésé­vel csupán hetivásárokat látogatnak háza­lási kereskedőknek nem tekinthetők. Azok a gyolcsosak tehát, akik a sza­bályzat értelmében házaló kereskedést nem folytatnak, hanem csupán hetivásárokat lá­togatnak még pedig mindig minden hetivá_ sáron megjelennek világos, hogy a törvény t játszák ki, mert ők ipart nem váltanak üzletük után adót nem fizetnek és igy az ipara után adót fizető kereskedőket károsít­ják, elnyomják. A törvény intentiója szerint nekik az egész országot be kellene járni, de e helyet mindenik család megszáll egy bizonyos te. rületet azt monopolizálja, a házalás mellő­zéssel csupán hetivásárra jár. Mert ha a törvény értelme szerint házaló kereskedést folytatna legfeljebb 5—6 hónapban egyszer kerülhetne a sor egy község hetivásárján. Ez okból kívánatos és óhajtandó, hogy a gyolcsos tótoknak a hetivásárokon való kirakodás a hatóság által szigorúan ellen őriztessék es eltiltassék, sőt a fentiek szem­mel tartása mellett szükség esetén karha­talommal is a kirakodás meggátoltassék. Ezzel kereskedőink panaszos ügye kielégítő megoldást nyerne, tehát az elöljáróságon a sor, hogy e sérelem orvosolva legyen. A mult hétre i. Azt szokás mondani, hogy ha az em­bernek pechje van, akkor jobb lett volna neki a világra sem jönni. En nem vagy ok­ugyan ezen a nézeten, mert hát a világra jönni mindenesetre jó, mivel ha nem tör­ténne ez, akkor az ember nem is tudna különböztetést tenni, hogy mi a jó és rossz­lót, hanem igenis állítom, hogy „ha az em­ber egyszer jön a világra legalább akkor volna szerencséje." Én is egyszer jöttem a világra, nem mondhatom, hogy egyáltalában pechem van, de nem igen üldöz a szerencse. Főleg kró­nikási tisztemben és több izben ama bizo­nyos végzet, melyet legilletékesebben mal­heur-nek nevezhetek. Ilyen-féle valami ért legutóbb is ebben a hivatásomban, melyet talán az érdekelt felek pechnek tarthatják magukra, de én ezt a magam „üzlet érde­kében" újra csak a végzetnek tudom be. Lássuk a helyzetet! Nagy öröm volt vallásfelekezeti különbség nélkül mindazon körökben, kik Halifax sportját szenvedéllyel űzik azon nem várt esemény miatt, hogy Tél apó váratlanul beköszöntött és a jég­pálya, mely mult évben meddő maradt, be­fagyott. Hogy mit jelent ez a befagyás, azt talán szükségtelen bővebben kifejteni, főleg azok előtt, kik ugy várják ezt a befagyást, mint a jó hivők a Messiást. Ezen utóbbiakhoz tartozom én is, mi­vel a jégpálya befagyasa az én hivatottsá­gomra oly érzést gyakorol, mint a betegen egy szerencsés kimenetelű műtét kiállása. Két napig tartott ez az érzés és ezen idő alatt már jó előre elképzeltem magamnak, hogy mily élvezettel fogom újra pillanatnyi felvételeimet a jégpályáról bemutatni, sőt tekintve a haladó kort azon tervvel is fog­lalkoztam, hogy kinematografiát is fogok alkalmazni ezen pillanatnyi felvételeknél. Most jön a végzet! Magamat a műtét után jól érező beteghez hasonlítottam, de nem gondoltam arra, hogy a műtét kompli­kációkkal jár és visszaesés következhetik be. Ez a komplikáció a jégpálya befagyá­sánál is bekövetkezett. Két napig fagyott, mindnyájan jól éreztük magunkat, harmad­napra engedett a fagy és most az ón illú­zióim fagytak be. Hát nincs igazságom, mi­dőn azt mondom, hogy egyszer jöttem a világra és nincs szerencsém. (Ezt a szen­vedélyes korcsolyázók mondhatnák maguk­ról. Szedő.) A végzetről jut eszembe, hogy ebben az Uránia színház vidéki vállalatának is ki­jutott nálunk, jóllehet a vállalat ezt nem végzetnek, de mint ők állították pechnek tartották. Három előadásra hirdettek és fűtést előlegeztek a színházban. A színházat tény­leg előlegesen fűtötték, de a közönség se­hogysem érezte a meleget, sőt többen a szünetek alatt az utcára mentek melegedni, ha azt nem akarták, hogy ülő helyzetben a lábuk lefagyjon. Ez ugyan nem lett volna pech a vállalatra, mint inkább a lefagyott lábakra, de a pechüket a harmadik estében állapították meg. Második estén ugyanis a reklám te­kintetéből a Hegedűs névhez fűződő „Szul­tán birodalmát" mutatták be, azon remény­ben, hogy orsz. képviselőnk fivérének mü­vével zsúfolt házat érnek el. A remény be­teljesült, csakhogy a színház hidegségével kapcsolatos hideg librettó és ínég hidegebb tájképek látása ugy annyira elvette a ked­vét a közönségnek, hogy a harmadik estén előadott „Sport" mely egyike a vállalat leg­érdekesebb) részletének, csekély számú kö­zönséget vonzott a színházba. Ezt a vállalat pechnek deklarálta, én azonban ezt rossz spekulációnak tartom. Hagyták volna az utolsó estére a Szultán birodalmát, melyet mint az igazgató jelezte csakis ugy vette be a műsorba, hogy a szerző maga személyesen fogja szerzemé­nyét felolvasni, különben a vidéken ezzel a művel nem próbálkozik és csakis Pápa és Hegedűs név közötti nexusnak vélt hó­dolni, midőn az amúgy is lomtárba tett da­rabot direkt e célból újra elővette. (Ezt a direktor mondta és nem én mondom.) En­nek igazolásul be is mutatta a szállítóleve­let, mellyel a Szultán birodalmát czakum­pakkostul illetőségi helyére visszaküldotte és ezt tette költségkímélés céljából, mivel a többi vidéki városokban ezzel a névvel reklámot nem csinálhat. ri színházról jut eszembe, hogy Balla Kálmán színi kerületünk igazgatója megelé­gelte a győri közönség pártolását és a szin­ügyi bizottsághoz beadta lemondását. A le­mondást elfogadták és még az nap a győri színházra ki írták az uj pályázatot. Ez rö­viden azt jelzi hogy április 1-töl megszű­nik Balla győri színigazgató lenni, tág ér­telemben pedig azt hallom, hogy nemcsak a győriről, de egyelőre végleg lemond a szinigazgatasról. (Nekem mondja ? Szedő.) Ezt az elhatározását nem vehetjük ko­molyan és azt hiszem, hogy csakis a győri igazgatásról mond le és keres magának jobb szinkerületet és ebben tökéletesen igazat adhatunk neki. Folytonos deficittel nem le­igazgatni. Győrött, Pápán, Komáromban de­ficit ezt nem Balla, de még Ballább sem tudná kibirni. Ezzel azután az is van mondva, hogy a tavaszi idényünkre most már fogni kell direktort és társulatot. Hogy tudunk-e fogni, az most már kétséges, mert az eddig ná­lunk működő direktorok igen kitűnő defici­tes hírnevet szereztek reszünkre. Jó lesz jó eleve gondoskodni a papíron működő szin­ügyi bizottságnak, hogy idejekorán állítson fel csapdát, melybe színtársulatot tudunk fogni. No de mit törődöm én ezzel. Busul­jon a ló, elég nagy a feje ! Gombház, ha leszakad, lesz más! (Elég lesz ebből a ci­tátumokból ! Szedő !) Máskülönben sohasem volt ugy, hogy valahogy nem lett volna! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város gáz­világítás án a világítási bizottság át­gázolt. Az hirlik, hogy Pápa városában a villanyvilágítással kapcsolatosan egy lekvár-gyár tervével foglalkoznak. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán legénységi változásairól komoly hírek keringenek. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk „a lenni vagy nem lenni" kér­déssel kezd már komolyan foglalkozni. Az hirlik, hogy a polgármestert folytonosan gyári fogalmakkal üldözik. Az hirlik, hogy a rendőrség jó­zanságáról többen részegen gondol­koznak. (Ippeg azt gondoltam ! Szedő.) Az hirlik, hogy az Uránia szín­ház előadásait a közönség fagyos ér­deklődéssel hallgatta. Az hirlik, hogy Balla szinigazga­tóról még nem tudni, valljon le-mon­dott vagy fel-mondott Az hirlik, hogy Balla színigaz­gató a győri szinikerületet kerülni fogja. Az hirlik, hogy a győri szintár­sulat számos női tagja a gondolkozás leple alatt várja a virágvasárnapi válságot Az hirlik, hogy Pápán a jótékony egyleteknél a főelv nem a segélye­zés, hanem a tőkegyűjtés. Az hirlik, hogy Pápán a hó el­takarítását a Gond-viselésre bizzák. Az hirlik, hogy Pápán a pékse­gédek a vasárnapi munkaszünetet akarják kidagasztani. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok reá fogják a szövőgyári leá uyokra, hogy rontják az árakat. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének hajnalban jön meg az étvágya. TT f " P TT"! tj— — Megyegyülés. Vármegyénk törvény­hatósága deczember hó 1-én — holnap — és a következő napokon tartja Veszprémben rendes téli közgyűlést. — Huszárezredünk köréből. Huszárez­redünk z.-egerszegi osztályának parancsnoka Boér Sándor őrnagy, ugyszinte az osztály századparancsnokai Géczy Kálmán százados, Batthdny Béla gróf és Bárczay András fő­hadnagyok, szolgálati ügyben pénteken és a tegnapi napon városunkban időztek. — Vöröskereszt-egyleti gyűlés. Pápai vöröskereszt-egyletünk választmánya mult vasárnap délután Pentz József alelnök el­nöklete alatt a Jókai-kör helyiségében ülést tartott. Jegyzőnek több rendbeli bejelenté­sei tudomásul vétele után áttértek a gyű­lés egyedüli és fontos tárgyára : a helybeli szegények folyó évi segélyezési ügyére. Kimondta a választmány, hogy az idén is 10 öl tűzifát vásárol és azt karácsonykor a városi szegények közt kiosztja, mire az el­nökséget kérték föl, jegyzőt pedig megbíz­ták, hogy a vál. tagokkal közölje, miként mindenegyes vál. tag 40—40 darab tűzifa segélyre ajánlhat tetszés szerint négy-négy szegényt, kiknek neveit f. hó 15-ig kell Weber Rezsőné urnő elnöknél bejelenteni a segélyre ajánlottaknak is 1—1 utalvány la-

Next

/
Thumbnails
Contents