Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-23 / 47. szám

megbízatásnak rövid időn belül eleget fog tenni és javaslatát a képviselőtestületnek. Ebben a reményben várjuk is a fejleményeket, melyek most már nemcsak remélni engedik, de biztosak lehetünk, hogy a jövő tavasszal közvilágításunk a villamosvilágitás berendezésével lesz megoldva. IPoílatsek Frigyes. Néhány őszinte szó, Most, hogy a téli szezon közeledtével városunk igazi társas élete, időszerű újra feleleveníteni a mi társadalmi viszonyaink thémáját. Soha el nem koptatott théma ez, mert e viszonyok soha nem javulnak, sőt egyre kedvezőtlenebbé válnak. Nem hisszük, hogy létezik vidéki város még Magyarországon, ahol oly széttagolt, széthúzó volna a társadalom, mint Pápán. Azaz, hogy igazabban beszéljünk, Pápának nem is egy társadalma van, hanem annyi, ahány klikkje. Ezek a klikkek ugyanis anynyira széthúzok egymástól, hogy az egymáshoz való viszonyuk nélkülözik mindazon tulajdonságukat, amelyek alapján őket együttesen társadalom névvel illethetnők. Hogy hányféle klikk existál városunkban, azt részletesen ki nem fejthetjük, mert akkor megközolitenők a személyeskedés hatását; annál kevésbbé nevezhetjük meg, hogy melyek ezek a klikkek. A kis városok züllött társadalmi viszonyainak orvoslása tulajdonképpen azért tartozik a legnehezebb, majdnem kivihetetlen feladatok közé, mert a sajtó szabadsága a képzelhető legnagyobb mértékben korlátolva van a közönség oktalan érzékenykedése következtében. Lehet-e kis városban kritikai szigorúsággal beszélni a hírlapokban egyének, s az egyéneknek szűkebb csoportja felől a nélkül, hogy az illető, ki ezt teszi, a krakélereskedés vádját elkerülné ? Hogy el ne neveznék felforgatónak, békerontónak, — nagyszájú demagógnak azért, mert a társadalmi élet csúnya mocsarába be merészkedett hatolni, hogy azt lecsa polja, letisztítsa. Ilyenkor nekitámadnak a békák, lebrekegik jobbról-balról, előlről-liatulról, s kiüldözik a városból, hogy ők tovább is kuruttyolhassanak az iszapban. Ezek az áldatlan sajtóviszonyok okozzák az áldatlan társadalmi viszonyokat. A társadalmi viszonyok ezen kedvezőtlen állapota pedig első sorban mint okban és egyszersmind mint következményben is ott nyilatkozik meg, hogy nincsenek embereink, kik készek volnának tevékenységüket szentelni a nyilvános életnek, a köznek. Nem mondjuk, hogy keresve se találnánk ilyen férfiakra, mert egykettő akad efféle feladatokra is, hanem annyi bizonyos, hogy mig a társadalmi mozgalmak élén más városokban mindig a legelőkelőbb embereket találjuk, addig Pápán a legjelentősebb mozgalmak alkalmával is, még azoknál is, amelyek országra szólók, hivatali állásuknál, s foglalkozásuknál fogva vezető embereink félreállnak, visszavonulnak teljesen — s nem lépnek soha a közönség élére, s legfeljebb maguk közt csinálják azt elkülönitve, amit az egész várossal egy üt kellett volna végezniök. —' No, hogy két testvér közt ül. Nem tudja mit jelent az ? Vőlegény lesz még az idén. Tegze Ádám dadogott valamit. A két kisebb leány összedugta a fejét és nevetett. A legnagyobb, Milka, elpirult. — Oh, oh, — látom, hogy mit akarnátok, de engem nehéz megfogni. Oh, oh. próbálták már azt mások is. Aztán beszéltek mindenféléről. A plébános, kivel minden este sakkot szokott játszani vacsora után, mióta itt volt, ma hiába várta. — Talán egyet fordulhatnánk, — vélte Barsyné. — Gyönyörű holdvilágos az este. A leányok tapsoltak. — Igen, igen, menjünk sétálni. Tegze Ádám barátunk valahogy Milka mellé került. Az ut keskeny volt, csak párosával lehetett rajta menni. — Milyen tündérszép este ez —- sóhajtott Milka. Tegze Ádám a vacsoráról beszél. A koszt nem a legjobb itt. A bor ihatatlan. — Maga prózai lélek. — mondta gyöngéd szemrehányással Milka. — De nem, engem nem árait el a képmutatásával. Maga különb, mint amilyennek mutatja magát. — No, no, nem kell ugy előreszaladni, — kiáltott a hátuk mögött Barsyné. S nyájasan meg is fenyegette az ujjával Tegze Ádámot. — No nézze meg az ember. Nem szabad szeieskedni. Tegze Ádám szerette volna, ha már vége szakadna ennek a sétálásnak. A vendéglő előtt ácsorgó s a padokon, ülő fürdővendégek uiánok néztek. Tegze Ádám megkérdezte Barsyékat : nincsenek elfáradva? Oh, dehogy — sietek felelni a lányok. — De talán maga? — Én? Már miért gondolják, hogy én? Tegze Ádám restelte, hogy róla igy beszéljenek. Csak nem tartják már öregnek ? Hiszen mindössze negyven éves. mi az ? Semmi. Olyan fiatalosan, fürgén lépdelt. — Az Annabálon tánczolunk, — mondta Miikának, — melyik négyest adja nekem ? A leány lehajtotta fejét: — Amelyiket akarja. A másodikat. Jó ? — Jó. A másodikat. Azt akarta mondani: no meg a többit. De még jókor megzabolázta a nyelvét. Eszeden járj, Ádám. Nem kell nagyon gavalléroskodni. Egy darab idő múlva megszólalt Barsyné : — No már elég lesz a sétából, aludni is mehetnénk. — Ne még, mama, még ne, — esengett Etel. Még egy negyedórát járkáltak. Etel odasompolygott a testvéréhez és Tegze Ádámhoz. — Né ezt nekem köszönhetik, —- súgta a fülükbe. Tegze Ádám nem felelt, de magában azt gondolta : Tehát nincsenek vezető embereink. Már tudniillik társadalmunk egészének élén nem áll senki, mert az egyes klikkek kebelében szervezve van a hatáskör vezetők, s közemberek közt. Ám ez csak inkább elkülöníti a klikkeket egymástól, s hiúvá teszi az egyesülés, egybeolvadás reményét, mert ellene állauak a vezérek, kik félnek, hogy vezető pozíciójukat a klikk felbomlása után elvesztik, s kárpótlást az uj alakulásban majd nem nyernek. Igy ez a klikk-szervezet önmagában hordja a csirát, a képességet, melyből fejlődhetik, az anyagot, melyből táplálkozhatik. De nem akarjuk, hogy félreértsenek bennünket. Tudjuk, hogy egy 17000 lakossal biró város nem képezhet csupán egy kört. Maga a napi érintkezés elkülöniti az embereket. Maga a hivatalos foglalkozás is közreműködik itt, mint szétválasztó elem. Azután ilyen hatást fejt ki az atyafiság, sőt elismerjük, hogy a felekezeti különbség is némi részben joggal funkcionálhat ily elemként. Szóval, ha már egy kaszinóban is képződnek külön-külön napi kártyakompániák, akkor egy nagy városban az elkülönödés még inkább természetes. Ez a differenciálódás törvénye. Csakhogy egészséges viszonyok mellett ezt a differenciálódást kellene, hogy nyomon kövesse az integráció. A társadalomban kis dolgokban való ezt az elkülönödését kellene, hogy ellensúlyozza a nagyokban való egyesülés, az integráció. Kártyázzunk külön, de jótékonyságot gyakoroljunk együtt, hogy hathatósabban tehessünk; táncoljunk külön, de a tanácsteremben szavazzunk együttesen, illetőleg — Hát igy vagyunk ? Látom már, hogy mit akarnak. Mikor vége lett a sétálásnak, nagyon hidegen kivánt jóéjszakát. Otthon még" sokáig hánykolódott az ágyában, nem birt elaludni. Nyugtalan volt es boszus. No holnap nem megy holdvilág mellett sétálni. Reggel a legelső ember, aki elejébe akadt, sakk-partnere a plébános volt. Tegze Ádám ugy tett, mintha nem értené. A plébános szerényen mosolygott : — Oh kérem . . . amint méltóztatik, persze, persze, mindennek megvan a magvan a maga ideje. Az ebédnél észrevette Tegze Ádám, hogy minden oldalról nagy figyelemmel nézik. A nők összedugták a fejeiket és suttogtak. Bizonyosan róla beszélnek minden asztalnál. Kissé nyugtalanitotta ugyan ez a sugdosás, de azért büszkén tekintett szét. Az ember, főkép a negyven éves ember, nem szokott megharagudni azért, ha vőlegénynek gondolják. Nos, a világ száját befogni. S ez a Milka ma különösen csinos volt. Mennél jobban nézte, annál inkább feltűnt neki, mennyiré megszépült. Igazán. De Thegze Ádámot nem ugratják ám be, hiába mosolyognak rá. No egypár napig még itt marad, aztán odább áll. Éz a nagy bizalmaskodás nem jó igy sokáig, okosabb annak végét szakitni. Budapesten majd megint távol esnek egymástól, csak nagy ritkán látják egymást vagy nem is látják.