Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.
1902-11-16 / 46. szám
XII. évfolyam. Pápa, 1002- november 16, 46. szám, Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. EL0F1ZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Ideje volna dönteni! Felesleges talán bővebben körülírni, hogy ezen cím alatt újra közvilágításunk kérdésben való döntést értjük. Igenis tiszteit világítási bizottság, már elérkezett az ideje annak, hogy végre valahára abban is kellenne már megállapodni, hogy villanynyal vagy gázzal óhajtják-e közvilágításunk kérdését megoldani. Tudjuk mi azt igen jól, hogy ily kérdések eldöntésében nem szabad elhamarkodva véleményt mondani, de azt is megengedi nekünk az igen tisztelt világítási bizottság, hogy elég ideje volt már ezen kérdést türöl— hegyire boncolgatni és végre valahára mégis csak dönteni kell már, hogy villany- vagy gázzal fogunk-e világítani. Húzni és halasztani ezt a kérdést már nem lehet. A villám világításra ujabbi egységes alapon kiirt pályázatok és beérkezett pályázati tervek felülbírálása és véleményes szakjelentések visszaérkeztek. A gázvilágításra beérkezett pályázatok is is át lettek birálva, most már tehát nincs semmi ok arra ; hogy e két világítási nem közül ne tudnánk választani. Mi ez érdemben már számtalanszor kifejtettük nézetünket s mindannyiszor hathatós érvekkel igazoltuk, hogy városunk közvilágítását a villanyvilágítás berendezéssel óhajtjuk megvalósítani. Tettük pedig azon okból, mivel meg vagyunk győződve hogy ezen berendezéssel közügyeink javát szolgáljuk. Nem vitathatja el senki sem azon általános nézetet, hogy a villany a í világítás legnagyobb rekordja és ezen okból országszerte megindult a mozgalom a villanyvilágítás berendezésére és minden egyes város igyekszik a haladó korral lépést tartani. Ezen berendezés pedig nemcsak városunk lakosságának igényeit fogná kielégíteni nemcsak korszerű s a célnak megfelelő volna, nemcsak emelné városunk Leányszerelem. Ha beéri annyi boldogsággal, amenyit én adhatok, akkor azt hiszem, nem lesz oka megbánni ezt a késői házaságát, — mondta halkan Gyallay Klára, és elgondolkozva nézett a férfi komoly, szép arczára. — De lássa, nagyon szeretném, ha az egybekelésünk előtt férjhez adná a leányát. — Erre én is gondoltam már. Csakhogy bajos dolog lesz. Margit makacs. Es különben is. hol találjak megfelelő férjet az ő számára, ilyen hirtelenül ? — Maguk, férfiak, roppant élhetetlenek néha, — szól nevetve az asszony. — Nem vette észre, hogy Béla, az unokaöcsém szerelmes belé ? Semmise volna egyszerűbb mint összehozni a gyerekeket. Gáspár Dénes örömmel kapja lel az eszmét, s aztán valóságos haditervet főztek ki együtt a fiatalok ellen. 8 mig ők, fenn a verandán ilyen reális terveket szőnek, lenn az erdőszélen Komlóssy Béla Gáspár Margitnak udvarol. — Maga gonoszul visszaél a türelemmel. — mondta éppen. — Ez nem járja. Még a múltkor elígérte az első rokoni csókot, s én mégis hiába kérem számon. — Oh istenem, ne beszéljünk erről a rokonságról, — fakad ki hevesen a leány. — Maga nem tudja, milyen szomorú az mikor az embernek az édes atyja megházasodik. Valami mélységes fájdalom árnyéka borult az arczára, és Béla igazi, meleg részvétet érez iránta most. Nem is tréfál tovább. — Lássa, én egyszerre elvesztek, mindent, ami kedves volt előttem valaha. Az édes atyám szeretetét, az otthont, a régi, bus emlékeket. Szinte ugy érzem, nem szabad az édes anyámra gondolnom többé. Es mégis, mosolyognom kell, mikor ugy érzem, a szivem szakad meg. Legjobban szeretnék elmenekülni ebből a csúnya világból, valahova messze, ahol nem ismer senki. Szilaj, elemi hatalummal tört ki a lelkéből ez a keserű panasz. Az ifjúság erös önzésével csak a saját érzéseit hiszi nagyoknak és jogosultaknak, és nem tudja megérteni, hogy az élet delére ért embereknek is szabad szerelemre, boldogságra gondolni még. Csak azt érzi, hogy valami szörnyű igazságtalanság történik vele, s ez a tudat megmérgezi minden gondolatát. Pedig az asszony, Gallay Klára, átszenvedte már az élet nagy csalódásait, és megérdemli azt a gyönge napfényt, mely most esik útjára, azt a békés, nyugalmas boldogságot, ami ezután vár rá, egy jó és derék férfi oldalán. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. külső megjelenésének diszét, hanem nézetünk szerint idővel hasznos bebefektetése válhatnék, ami nálunk első sorban irányadó, mert nekünk a közvilágítás kérdésének megoldásánál a közjövödelem szaporítását kell szem előtt tartanunk. Ha Pápa városát a haladó városok közé akarjuk sorozni, akkor nézetünk szerint a közvilágítás kérdésének megoldásánál első sorban a villanyvilágítás berendezését kell szem előtt tartanunk. Igyekezzünk tehát azon, hogy találjunk egy módus vivendit arra, hogy ezzel a világítási rendszerrel oldjuk meg az éveken át vajúdó közvilágításunk reformját. Lehet, hogy városunk ezen tengeri kígyó kérdésénél rekriminációkba estünk, de ezt öntudatosan tesszük, mert meggyőződésünk kötelez reá. Nekünk, mint független orgánumnak csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a ba jókra, ezáltal remélünk orvoslást. Felkölteni akarjuk az akaratot, a férfias Hisz az első férje mellett valóságos mártiromságot szenvedett keresztül. Hasztalan, korhely ember volt; dé ő nem akarta elhagyni, mert szerette lángoló asszonyi szerelemmel. Szerette aztán is. mikor nagy és csúf botrányok után végre rászánta magát, hogy elváljon tőle, és a mély seb a szivén sohase tort be teljesen. Ez volt az ő életének a nagy tragédiája. Hosszú évek szálltak el azóta, s a nagy fájdalom megenyhült kissé, a nagy szerelem elhamvadt, és most talán, meg lehet menteni valamit a mult romjaiból és uj jövőt építeni felette. Szabad-e ezért megítélni, meggyűlölni valakit ? Holott az asszony szeretettel, jóakarattal közeledett a kis Margithoz, és most is az ő javára gondol, az ő szerencséjét akarja megalapítani? Ha éles szemével meglátta a fiatalok fejlődő vonzalmát, vájjon az alakuló, uj körülmények a kínálkozó megoldását nem kellatt-e szem előtt tartania ? És van-e rossz abban, ha ő maga akarja mielőbb férjhez adni a lányt, ahhoz, akit szeret? Hosszasan beszélt Komlóssy Bélával egy borús, esős nyári délutánon Klára, kivallatta, megtudta, tőle, hogy immár hónapok óta követi Margit minden lépését és aztán, biztató szavakkal bátorította a fiut. — Tudod mit: legjobb lesz, ha én beszélek Dénessel erről. 0 majd megtudja