Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-02-02 / 5. szám

igazgatási hivatalnoksereg alkotja, képes arra, hogy ipari termékeit egy kiállítás .keretébe mutassa be. Mostanában több vikéki városokban tartottak iparkiállitásokat, mert van bennük annyi élénkség, körültekintés, tetterő, vezéreikben van annyi köz szellem, hogy nagy és nehéz fáradság árán .mozgalmukat majdnem országos akcióvá tudják kiszélesíteni, ugy hogy mostanában feléjük fordul az egész ország iparos és kereskedő osztályának és ezen osztályok harcosainak tekintete. Ezek a városok felismerték érdekeit. Meg tudták érteni, hogy a kiállítás nem luxus, hanem haszonhajtó intézmény. Nem néhány szereplési viszketegben szenvedő uri ember felfujt cécója és "eszköze a nyilvánosság előtt való bríllirozásra, hanem az az iparososztály szükségérzetéből fakad. Nem forma passzió ünnepély, hanem gazdasági tényező. Emelő karja a kisiparnak. A na^V tőke már százesztendeje megkezdte hódításait. Azóta szakadatlanul folytatja. Mind szélesebi) körben és mélyebb rétegekben. Hódi tásában kíméletlen, nagy erejében brutális, szaporaságában szemtelen. Felemészt mindent, ami útjában áll. .Kipusztítja a gyengébb ekzisztenciát, s mert minden tönkretett;í;;ekzisztenciával kevesebb lesz az ellenállás, mely terjeszkedésében gátolja, hatványozott lesz ereje, szaporasága és terorizmusa. Ez ellen a mindent felfaló szörny meg fogja látni, hogy ezek a hatalmak erősebbek magánál, elsöprik, elnyelik magát. Halálos rémülettel sápadt e leány arcza odakint. Aztán benyit s az asszony zavart arczán, a férfi sötét, villámló szemeben egyszerre föltámadni látja a félig elfeledt veszedelmeket. Nagyon röviden ós ridegen beszél veIlik. Gácsytól a feleségéről, a gyermekeiről kérdezősködik. — Mikor utazik vissza? — kérdi szigorúan. — Ma este, ugyebár ? Azt izenem a feleségének, bogy jobban vigyázzon magára ! — mondja némi gúnnyal és erőltetetten mosolyog. A vendég is megérzi nyomban, hogy SZÍVÓS, erős ellenségre talált. Hogy itt megkell hátra ni. Feláll. Aztán mikor elment, a nővéréhez fordul Irén. — Szereted ? Milyen metszőn hangzott ez a szó ! — Nem. Dehogy. A szőnyegen hideg, vékony napsugár tánezol végig. Az asszony elgondolkozva nez az ajtóra, mintha azt várná, hogy a férfi mégis visszajön. Halkan szólal meg, mintha magához beszélne. — Nem szeretem. Világosan érzem ezt. De a közelében valami kábitó mámor fog el mindig. Valami lázongó tűz fut végig az idegeimen. Az ilyen érzéseknek nem lehet parancsolni, Irén. Te lány vagy. Te nem érted ezt. Nem. Ő nem érti. Kemény szigorral itél az ilyen gyengeségek teleit. — Könnyelmű, felületes, léha ember, aki elhanyagolja a feleségét -és minden csinos asszony szemében kész a menyországot feltalálni. 1 Jlermin nem felel, nem ellenkezik. ellen kell megvédeni a tönkre jutott iparososztályt. Ugy gazdasági, mint politikai érdekek kényszerítenek bennünket arra, hogy ezt tegyük. Egy sok tagból álló, független, jó módú iparososztály inkább elősegíti a nemzeti ipar felvirágzását, mint egy kis szánni oiygarchiája. A sok tagu kisiparosztály magában véve óriási emeltyűje a fogyasztásnak. Ahol nincsenek fogyasztóképes osztályok, ott niucs virágzó ipar, mert nincs is reája szükség. A virágzó ipar legelső feltétele a fogyasztóképesség', a szükségérzet. Ez előnye a virágzó kisiparososztály-, nak gazdasági szempontból. Virágzó kisiparososztály, virágzó nemzeti ipar. Hogy politikai érdekekből mi az előnye azt jelenleg nem kutatjuk. Nos ennek a nagy országra szóló előnynek megvalósítására szolgálnak az iparkiállitások. Minden iparkiáliitás. valamint a fővárosiak, ugy a vidékiek is. És ezt a nagy jelentőséget felismerték a magyar vidéki városok is. Tavaly kezdették meg nagyobb mértékben az akciót az ipari kiállítások ügyében, és rendeztek sikerült kiállításokat, és az idén már ismét több város, Pápával nagyságra, népességre körülbelül egyenrangú, követi példájukat. Üdvös volna, ha mi is sorakoznánk már egyszer a haladók sorába ezen a téren is. Nem elég impozáns középületeket építenünk, hanem emelnünk kell a jólétet, hogy megélhessünk. Es ki vitatná el, hogy ha városunk és vidéke egy kiállításban mutatná be tevékenységének eredményeit, hogy az fejlesztené, emelné jólétünket ? Nem következik az eddigi példákból, hogy mi is csupán ipari kiállítást rendeznénk, sőt nagyobb hatást keltene ha termelésünk minden ágára kiterjedne az. Ipari mezőgazdasági, kereskedelmi, tanügyi, városi közigazgatási stb. tevékenységünket lehetne egyesíteni egy kiállításban. Mi magunk sem ismerjük önmagunkat. Iparosainkat nem ismeri a fogyasztó közönség. Ha megmutatnák iparosaink képességeiket, s meggyőznék a közönséget arról, hogy a legkényesebb igényeknek is eleget tud nak tenni, akkor az a pénz. ami mostanában idegenbe vándorol hozzánk, illetve hozzájuk folyna, s igy érné el városunk kisipara is rég nélkülözött és rég várt fejlődését. Ez azonban az egész város közönségének érdeke és nem csupán az iparosoké, akik, amint az Ipartestület magaviseletéből láthatjuk, éppen nem ismerik fel a maguk érdekeiket. S éppen, mert a virágzó ipar, s mezőgazdasági is mindnyájunk érdeme, azért ne is bízzuk annak megvalósítását. az iparososztályra csupán, lépjen fel kezdeményezőleg a város vezetősége, a tanács és a képviselőtestület. és az egész város közreműködése mellett, a városi hatóság aegi

1 Z3 alatt bizonyosabb a siker. Meghúzódik a diván puha sajkában és lecsukja nagy, sötét szemeit. Nem is beszélnek többet, erről. Ki hinné, hogy a lány mégis egyre az édesanyja ietesére gondol, és tanácstalanul,, tehetetlenül vergődik a felelőség terhe alatt ? Kinek szóljon ? Most már nem mehet haza Hermin. Itt kell tartani mindenáron. A cselédnek meghagyja, hogy ezt az idegen urat be ne eressze többé. •I)e Istenem, mi lesz ebből? Ha mégis találkoznak? Másutt? Tűrhetetlen gondolat ez. Miklós! Igen, ő talán tud segiteni. 0 az egyetlen, akinek elmondhat mindent, aki tanácsával támogatni fogja őt. Egész haditervet eszelt ki. Akkor hivatta el TörökMiklóst, mikor Hermin nem volt otthon. — Baj van ? — kérdezte Török nyugtalanul. —^ Baj. igen. *— Egy pillanatra mégis elhallgatott. Hátha jobb lenne nem szólni semmit ? De aztán mégis elmond mindent. — Hérmin gyönge, ingadozó teremtés. Minden befolyásra hajlik. A rosszra is. Török Miklós izgatottan jár föl s alá. Szokatlan indulatok lázongnak benne. Meg kell védeni ezt a bájos, gyönge asszonyt ; meg kell óvni az élet viharaitól. Izzó harag fogja el az idegen iránt. Mi joggal szereti Hermint ? Ha nős ember, ha családja van ? Alávalóság ez. Aztán megdöbbenve hökken vissza a saját gondolataitól. Féltékeny lenne rá ? Vájjon szereti Hermint ? — Meg fogjuk védelmezni, maga is ezt akarja, ugyebár ? — mondja éles, sziszegő hangon. Irén ránéz, merőn, hosszan s ugy érzi, a lelkében olvas most. Ugy látja, hogy a saját boldogságát ásta alá. — És én ? ! — fakad ki vadul. Miklós nem érti meg egészen. — Maga jó leány, derék leány, okos leány, Irén. Segiteni fog nekem. Még magam se tudom, mit teszünk. De teszünk valamit. Forrongó chaos ég az agyában. Mintha két sötét szem tekintetét érezné egyre, igézőn, s ? suttogó, lágy hangot hallaná. — Majd holnap. Holnap. Addig kitalálunk valamit. Aztán elrohan. Fullasztó itt a szobában a levegő. Irén összetörve, reménytelenül tekint utána. Belepillantott a férfi lelkébe, — s íme, a végzet utóiéri megint. Megint ő mondjon le. Megint Herminért. Dacz és harag ébred a szivébea. Nem. Soha. És mégis, mégis érzi, hogy hiába minden, hogy a férfit elvesztette már. Azt mondta: holnap. Most még sejti csak, hogy asszony drága, szent neki, de holnap tudni fogja már. És aztán el fog jönni megint, és ő fogja elvenni Hermint. Csengetnek. A levélhordó jött csak. Hanyagul, fásultan tépi fel a borítékot Irén. Az anyja irt. Nyugtalankodik. Megtudta, hogy Gácsy Pestre utazott. Ez az ember mindenre képes. — Vigyázz a lányomra, jól vigyázz — ez az intés cseng ki a levél minden szavából. Fájdalmas, keserű mosolylyal ajkán morzsolja össze a leány a finom, fehér papirost. Néhány perczig még küszködik magával, Aztán megírja ő is a feleletet. — Nyugodt lehetsz, anyám. Hermin férjhez fog menni.. Török Miklóshoz, aki talpig derék ember, erős és szigorú, féken tudja tartani majd az asszony csapongó hajlamait . . .