Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-09 / 45. szám

nos kártalanítását, holott az 1881 évi 4.1 t. czikk, melynek 3 §-án alapszik a városnak kisajátítási joga is, 12,13 és 14 §-ai szerint kártalanítás tárgyát nemcsak az elfoglalandó területek, hanem az azokon levő épületek is és pedig egészben képezik a kisajátítás és kártalanítás tárgyát, sőt ha a területből felülmaradó birtok részek előbbi rendelte­tésükre czélszerüen használhatók nem len­nének, a<5 egész telek kisajátításának van helye. 3. Ellenkezik a törvénnyel a panaszolt szabályrendelet 5 §-ának azon intézkedése is, melyszerint a városi tanácsot hatalmazza fel telkek vételére és a városéból való el­adására, holott az 1886 évi XXII. t. czikk 2i, 24 es 110 §-a szerint ezen jog csak a képviselőtestületet és az ott megjelölt kor­látok között illeti meg. Sőt a városi képvi­selő testület azon határozatát, mellyel a kérdéses területek vételét és eladásat el­rendeli és a végrehajtást a városi tanácsra ruházza, sem azon alaki szabályok megtar­tása mellett hozta meg, amelyek a községi törvény 110 §-ában ily esetekre nézve tü­zetesen előírva vannak. 4. Sérti a háztulajdonosok magán jo­gát a szabályrendelet 3 §-ában foglalt azon rendelkezés, melyszerint uj epitkezések csak is az egyidejűleg megállapított térkép alap­ján foganatosíthatók, mert a térkép szerint tervezett számos uj utczának vonalába igen sok épület és telek esik, de nem foglalta­tik a szabályzatban parancsoló rendelkezés arra nézve, hogy a térkép szerint uj utcák nyitására, vagy a régiek kiszélesítésére szánt területek és az azokon levő épületek mikor lesznek a város részére megveendők, ille­tőleg kisajátitandók, ez esetben pedig ha az épületet újra építeni nem szabad, a há­zak elértéktelenedésnek lesznek kitéve és jövedelmezésük is csökkenik, sőt a házak utóbb az életbiztosságra nézve is veszé­lyessé válhatnak. — Az 5 §-ból nem kö­vetkezik világosan az, hogy ily házakat és egész telkeket a város akkor, mikor a tu­lajdonos építkezési szándékát bejelenti, meg­venni tartoznék. — Honnan veszi tehát a város azon jogot, hogy valakit házának és telkének használatban akadályozzon, de a megfelelő kártalanítást idők végéig halaszt­hatja. 5. De sérelmes reánk háztulajdono­sokra a szabályrendelet 8 §-ában foglalt azon rendelkezés is, - mely szerint, „ha az átalakítandó épület utcza vonalban nem áll, a mennyiben annak mennyezete és te­tőzete újból épitettetik, vagy gyökeresen javittatik átalakittatik, az épület utcza vo­nalban kiépítendő," mert ezen munkálatok csak javítások jellegével bírván, a háztu­lajdonosok uj telek megszerzésére és alap­jából való uj építkezésre nem kényszerít­hetők. 6. Azon körülmény, hogy a nagymél­tóságú Belügyminisztérium a bemutatott utcza rendezési térkép ellen műszaki szem­pontból észrevételt nem tett, csak az azt készítő városi mérnökünk szakértelmét di­cséri, de nem bizonyítja azt, hogy az a vá­ros anyagi erejével és polgárai adózási ké­pességével is arányban áll. Mert a térké­pen a tervezett uj utczák nyitása és a régi utczák bővítése oly értékes épületeket és nagykiterjedésű telkeket vesz igénybe, a melyekért járó kártalanítási összeget a vá­ros vagyonának már is adóssággal terhelt­sége és a pótadó %-nak mostani magas­sága miatt sem a város pénztára, sem az adózó polgárok adózási képessége el nem viselheti, annyival inkább mert erre ele­gendő fedezeti _alap kijelelve nem levén az évi költségvetés utján való gondoskodás kizárva van, miután a kisajátítással járó ki­adások mérve és esedékességének ideje nem a város önkényétől, hanem a kisajátí­tandó területek tulajdonosainak, újra épít­kezés iránti szándékától, vagy az egészben kisajátítandó telkeik értékesítésének elhatá­rozásától van függővé téve. Bár az emiitett szabályrendeletnek közgyűlési tárgyalásán I jelen nem lehettem, de ugy tudom, hogy ezen kérdéssel a városnak sem jogügyi, sem pénzügyi bizottságai nem foglalkoztak, ho­lott ily mélyre ható, a város polgárainak egyéni szabadságát és birtokjogát érintő és a várost ós adózó polgárait egyaránt tul terhelő alkotások megáliapitásainál az em­iitett tekintélyes szakbizotságok veleménye és megnyugtató indokolása nem nélkülöz­hető. Kérem tehát jelen felebbezésemet az 1886 évi XXII. t. czikk 25 §-a értelmében II fokú elbírálás végett a tekintetes tör­vényhatósági bizottsághoz felterjesztetni, a hol tisztelettel és bizalommal kérem a köz­ségi törvény 26, 27 és 28 §-aihoz képest a szabályrendelet megsemmisítését, vagy a panaszolt sérelmek elhárítását biztosító mó­dosítások elerendelését. m A mult hétrö!. Régi dal, régi dicsőségről ! Ha Cicesz­beiszer átkát akarnám e helyütt alkalmazni, ugy teljes jóhiszeműséggel elmondhatnám, „hogy legyél te krónikás Pápán és légy kö­telezve hetenként krónikát írni a mult hétről." Semmi esemény — semmi esemény, de egyáltalában semmi esemény ! Ma-hol­nap a krónikásnak kell valami senzációs eseményt kierőszakolni, vagy pedig felfo­gadni egyéneket, kik a krónika részére skan­dalum okát rögtönöznek, különben kénytelen leszek csődöt jelenteni „az üzlet érdekében." Szándékom is volt a héten ily félfogadásra, de szerkesztőségünk költségvetésében ily kiadások nincsenek praeliminálva. Nem mondhatnám, hogy szórakozás tekintetében Pápán a legutolsó helyen ál lünk, de ebben is oly monoton a hangulat, hogy visszaesést kellene konstatálnom, ha ezekről a szórakozásokról kellene újra a kró­nikában megemlékezni. Mi is nálunk most a szórakozás ? Nem egyébb mint a kávésok konkurenciájában gyönyörködni. Minden nap várható, hogy egyik vagy másik kávés falragaszok u'ján tudatja a közönséggel, hogy a kor követel­ményeinek eleget akar adni, a közönség szórakoztatása céljából minden áldozatokat nem akar kímélni és vagy egy zenekart vagy egy dal társulatot előlegez a • közönségnek. A kávésok konkurenciájában most már a közönség is konkurál egymással. Minden kávésnak meg van a maga konku­rens közönsége. A hét folyamán három ká­véházban, három különféle élvezet lett fel­ragaszolva. A konkurencia a tetőpontját érte el, a közönség pedig kezdi belátni, hogy mégis igaz a közmondás, hogy „der Schlag soll die Konkurenz betreffen". Ki lett adva a jelszó most már, hogy „aki bírja az marja". A Balaton kávéházban a felfrisitetett női zenekar, az Otthon-ban egy fővárosi daltársulat, a Hungáriában pedig a mosoni veterán zenekar mozgositja a konkurenciát. Nos pápai közönség élvezet dolgában „Herz was verlángst du noch mehr" ! Elvezet dol­gában lehet hogy, esetleges senzációs ese­mény fejlődhetik ki ebből a konkurens vál­lalatokból, de tapasztalatból tudom már jó eleve, hogy ezek esetleg oly discrotionális procedúrák, melyek a krónika részére egy­általában fel nem használhatók. Ez a rohamos és kiszámithatlan időre terjedő konkurenciát Füredi zenekarunknak Budapestre való távozása idézte elő, kiről az a hir kering, hogy Budapesten is foly­ton azon panaszkodnak amit Pápán is han­goztattak, hogy „nane lowe, ritka vásár." Ott is rosszul megy az üzletük sőt a rossz nyelvek azt is hangoztatják, hogy ami volt csekélység, azt is letétbe helyezték a zá­logházba. Szóval kilátásunk van, hogy a hat hétre terjedő vendégszereplést be sem vár­ják és a banda is nemsokára Pápán mondja majd el, hogy jobb lett volna itthon kop­lalni, mint Budapesten mindent zálogba tenni. Ez a helyzet mostani signaturája és most tessék erről krónikát irni. Ha nem vál­tozik a helyzet, ugy kénytelen leszek újra Győrbe utazni, meglátogatni színtársulatun­kat és a már egy izben megkezdett infor­mátiómat kibővítve a krónika részére meg­örökíteni. Addig pedig legyen konkurencia ! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közvilágítás kérdés megoldásánál a szappant is kénytelen lesz megenni. Az hirlik, hogy Pápa város ut­cáinak uj elnevezésénél a hitfeleke­zeti szempontok is mérvadók lesznek. (Mboh ! Szedő.) Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán a „képes" levelezőlapok iránt nagy előszeretettel viseltetik. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk nem akarja észre venni, hogy Pápán eljátszotta kisded játékát. Az hirlik, hogy a polgármester villamos erővel kezdi meg a közvi­tás kérdés megoldását. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az uj utcáknak keresztapja lett. Az hirlik, hogy a pápai vasúti állomáson nem forgalmi, hanem pa­nasz keresztezések vannak. (Ha van­nak, akkor vakarják meg ! Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán a cimkór­ságot már nem is tartják betegségnek. Az hirlik, hogy a pápai kávé­házakban a konkurenciát húzzák. Az hirlik, hogy a Balaton kávé­házban a női zenekar fel lett fris­sítve. (Kicsoda ez a nő ? Szedő.) Az hírlik, hogy a Hungária ká­véházban veteránok csinálják az üz­letet. Az hirlik, hogy az Otthon kávé­házban működő daltársulatnak nem akadt gyökér. (Der Schlag soll die Konkurenz betreffen ! Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán az artézi kutat újra felássák. (Keresik a kis Kohnt ! Szedő.) Az hirlik, hogy a dohánygyári és szövőgyári leányok bizonyos dol­gokban egyezséget kötöttek. Az hirlik, hogy a Főtéren próba­világításra berendezett lámpa csuk­lási ingert kapott. Az hirlik, hogy Füredi zenekara Budapestről el szeretne „dzsalózni". (Miért nem szól ? Szedő.) Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét a hajnali harangszó fi­gyelmezteti, hogy este van. — Közvilágításunk ügye. Köztudomásu dolog, hogy a világításra újonnan beérke­zett pályázatok felülbírálás végett Iglauer István gépészmérnöknek lettek beadva, Ugy

Next

/
Thumbnails
Contents