Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-05 / 40. szám

viselők névjegyzékét az erre megválasztott bizottság átvizsgálta és kimutatását bemutatta, melyet a képviselőtestület tudomásul vesz. E szerint a képviselőtestületnek 71 rendes ós 26 póttag virilis tagja van. Ezen kimutatás közszemlére lesz kitéve, acélból, hogy ezek jogaikat személyesen vagy mások által kivánják gyakoroltatni, ugyszinte felszólitandók a jogi személyek és nők, hogy meghatalmazottjaikat jelentsék be. 2. Az Erzsébet városban a 2739 sz. ingatlan eldarabolása és megállapított vételárának leszálitása érdemében tanács javaslata. Tekintettel azon körülményre, hogy a megnevezett ingatlan oly nagy területet képez, hogy a megállapított 5 kor. 20 fillérért házhelynek el nem adható, a képviselőtestület a bemutatott terv szerinti eldarabolást a régi árban, a kerti célokra fennmaradó területnek árát pedig 3 koronában állapítja meg. 3. Az Erzsébet városban 2739 számú ingatlan eldarabolása iránt. Minthogy a nevezett ingatlan 8 korona megállapított ár mellett eladatott, ugyszinte a terület megállapításával ügyelem forditatott arra is, hogy ezen helyen csak villaszerű épület remélhető, melynek kertihelyiségre feltétlen szüksége van, végül pedig azon okból, hogy ezen eldarabolás folytán a városnak 285 kor. 60 fillér veszteség mutatkozik, a képviselőtestület a kérvényt elutasítja. 4. Krancsák József kérelme édes anyjára kirótt 26 kor. 10 fillér regale perköltség elengedése iránt. Jóllehet az elengedni kért 29 kor. 10 fillér perköltség jogerős Ítéleten alapszik, mindazonáltal tekintettel a folyamodónak korlátolt fizetésére, továbbá a város szolgálatában eltöltött éveire, a képviselőtestület kis angyalkát ismét, még pedig ugy, hogy jobban sem kell. — És ő legalább viszonozza-e érzelmeidet ? — kérdém tőle még mindig remegve. — Azt még nem tudom. Mikor először megszerettem volt: érzelmeimet nem akarta viszonozni, sőt mi több, még ki is kosarazott, de most egy előérzet azt súgja nekem (ós én előérzeteimben még sohasem csalatkoztam), hogy ő mégis csak az enyém lesz, hogy megváltozott s hogy szeret. — És miből sejted ezt ? — A mai ebéd utáni álmomból. Képzeld csak, mit álmodtam ! — Halljuk 1 — De mindenek előtt megjegyzem, hogy kissé furcsa álom volt ez. Soha ilyet nem álmodtam ! Azt álmodtam ugyanis, hogy Böske ugy tizenkét óra tájban, amikor engem a korcsmából házuk előtt elhaladni vélt, gyorsan az ágyából kiugrott (csak ugy ingujjban, ahogy aludt), egy-két * ugrással az utczán levő s házuk melletti kőfalukra termett s onnan egyenesen karjaimba leereszkedett. Természetesen én voltam most á legboldogabb ember s össze-vissza csókolni kezdtem. Csakhogy, sajna, a csók czuppanására — fölébredtem. Nos, mit szólsz mindehhez ? — kérdé egy kis szünet múlva tőlem kíváncsisággal. — Mit jelentsen ez ? -- Semmit; álom volt az egész, melyre mitsem lehet adni. — De én ugy érzem, hogy mégis van annak némi jelentősége. — Ugyan ne beszélj! — mondám csakis méltányossági szempontból ezen öszszegnek törlését határozza el. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlésen megjelent négy képviselő szép csendben kivonult a közgyűlési teremből. Tanügyi intézkedések. Vármegyénk főispánja dr. Fenyvessy Ferencz az iskolai szorgalomidő megkezdésére vonatkozó intézkedéseket boesájtott közre, melyeket közérdek szempontjából alábbiakban közüljük : Szeptember elejével valamennyi iskolában az uj tanévi szorgalomidő megkezdetvén, az iskolai és községi hatóságok fontos feladatát képezi a következők pontos teljesítése. Az a szülő, gazda és mester, aki tankötelesét legkésőbb szeptember hó 15-ig az illető mindennapi vagy ismétlő iskolába való felvételre be nem Íratja, mint az egész első félhavi iskola mulasztással terheltnek fog tekintetni és szeptember hó 16-án megdorgálandó, ha pedig e dorgálásra sem jelentkezik, 8 nap leforgása után a behatásra az előirt pénzbírsággal vagy természetben leszolgálandó egyenértékű munkával büntetendő és pedig hetenként fokozatosan addig, mig a beiratásra jelentkezvén, tankötelesét iskolába nem hozza. 2. Szeptember elsejével okvetlenül megkezdetik a tanulás még pedig ugy a mindennapi, mint az általános gazdasági ismétlő iskolában egyszerre, utóbbiban szeptember, október, április, május és juniu3 hónapokban hetenkint legalább 2 órán: november, deczember, január, február és márczius hónapokban pedig hetenkint legalább 5 órán át, amint ezt nemcsak a törvények polgári, hanem az egyházi iskolai rendszabályok is határozottan megkövetelik. 3. Azon 10—12 éveseknek akik szüleik kívánatára a gazdaság körül otthon használhatók, meglehet ugyanis engedni, de csakis a helyi iskolai hatóság beleegyezésével, hogy október hó l-ig még távol maradhassanak a mindennapi iskolától, de azután kötelezni kell .őket arra, hogy addig az most kissé több bátorsággal, megfeledkezve hóbortosságáról. — Micsoda jelentősége lehet? A lud kukoriczáról álmodik, te meg a leányokról. Ennyi az egész. S tartván attól, hogy hóbortossága esetleg időközben mégis csak kitör, lakásomról elhívtam a vendéglőbe, hol több ember társaságaban, biztosabbnak éreztem magam. * A toronyóra éppen éjféli 12-őt ütött, midőn a vendéglőt elhagyva, hazafelé indultunk. Mindketten egy iránynak vettük utunkat, mert egy utcában és egymáshoz közel laktuuk. — Böske tőszomszédságában, mely az én, meg Bandi lakása közepett állott. Lakásomhoz érve, bucsut vettem tőle, minekután ő gyors léptekkel tova sietett. Nagysokára sok zsebeimből a kapukulcsot előkeresve, épp beakartam menni, midőn fülemet halk mormogás üté meg. Figyelni kezdtem, de egyszersmind halk gyors, léptekkel a hang felé igyekeztem. A közelben, Habos Böske háza előtt egy alakot vettem észre, felhajtott fejjel s ég felé nyúlt karokkal, mintha levegő után kapkodnék. Még közelebb mentem. S szent Isten, mekkora volt a meglepetésem, midőn a halvány hold világa mellett a mormogó alakban az én, épp az imént tőlem elbubucsuzott Bandi barátomat ismertem fel. Azt gondoltam, hogy megőrölt. Hozzá akartam rohanni, de e pillanatban egy másik alakot, egy kísértetet pillantottam meg, mire lábam gyökeret vert. A magas kőfalon egy hallgatag s hófehér alak mászkált, ismétlősökkel járjanak iskolában, jól megjegyzendő, hogy csak olyan szülő, vagy gafcda foghatja ki még tanév elején (szept. ós azután tanév végén május és junius hó bati) 10—12 éves okvetlenül beiratkozott tankötelesét az iskolából, aki azt előre tisztességesen bejelentette, vagyis erre nézve felkérte a helyi iskolai hatóságot, s utóbbi azt meg is engedte, a ki pedig önkényt amint s a mikor neki tetszik veszi ki gyermekét, azon a 4 pont alatti büntetés ugy ősszkor, mint tavaszkor végrehajtandó. 4. Megjegyzendő, hogy szeptember, október, április, május és junius hónapokban se távolság, se kellő ruházat hiánya nem fogadható el mentségül az iskola mulasztásra, sőt az ily okok miatt télen kirnaradazó gyermekeket előbb jelzett hónapokban kétszeres szigorral heti iskolába járásra szorítani s inkább a zord téli idő beáltával lehet irányukban kissé elnézőbb lenni, ezt természetesen mindig csak a helyi iskolai hatóság jóváhagyásával történhetik, az ismétlő, vasárapi, gazdasági, iparostanulói és inaiskoláktól való felmentésre pedig betegségen kiviil egyáltalában soha sincsen semmi elfogadható ok; mulasztások esetében az ismétlő iskolát október l-ig s azután mégcsak május és lunius hóban ideiglenes látogató 10—12 évesek ellenében is a törvényes büntetések ép oly következetesen hajtandók végre, mint a rendes mindennapi és ismétlő mulasztók ellenében. Ipartanulónak vagy inasnak pedig, ki az ismétlő vagy iparos tanoncziskolát az iskolai hatóság bizonyítása szerint rendetlenül vagy éppen nem látogatja, azon felül a felszabadulásra való engedélyt sem lehet rendes körülmények között kiadni, mivel az az ipartörvény 67 §-a ellen lévén, fegyelmi felelősséget von maga után. 5. Felkérendők az iskolai hatóságok, hogy a felekezeti iskolák számára (az 1868 évi XXXVIII. népok. törv. 11 §-a alapján) az egyházmegyei főhatóságok által megszabott, illetőleg jóváhagyott, nemkülönben az állami, községi, magán, felső pnlgári, izr. és iparos tanoncziskolák részére az államkormány által (lásd 1876. VI. t. ez. 19 § át) engedélyezett s eddig tiz jegyzékban közlött tankönyveket melyek a tanév alatt haszkihez Bandi szakadozott, halk, de szenvedélyes szavakat intézett: — Igen, csak te vagy az én boldogságom, az én üdvösségem a menyországom, igen, csak érted élek s csak érted dobog az én szivem. Oh, jer dobogó beblemre, jer ölelő karjaimba, hadd csókoljam meg szüztiszta ajkad ! . . . Az alak mintha megértette volna Bandi szavait s mintha kívánságát teljesíteni akarná, lassan mászva, lefelé igyekezett. Azonban Bandi nagyfokú izgatottságában az alak lassú bejövetelét be nem várhatta, hanem tüzességében azt hátulról övé táján megragadá, földre teperte s nyomban rá egy szenvedélyes s czupanását messze elhallható csókot nyomott az alak — bajuszára. — Hiszen ennek ba . . . ba . . . bajusza van, dadogta kétségbeesetten Bandi s az alaktól mintegy három lépésnyire eltántorodott. Bandi feljajgulására az alak ő felé fordult s farkasszemet néztek egymással. Egy pillanatra más pillanatra jugy tetszett, mintha egyikük sem birná fö fogni a helyzet valóságát. Szótlanul soká bámultak egymásra. Kőmerevségükből legelőbb a fehérruhás alak megmozdult. Szemei megdörzsölé, mire ezáltal észrevehetőleg magához tért s jobbját nyuttva, e szavakkal közeledett Bandihoz : — Köszönöm uram, hogy szives volt engem további utaimban megakadályozni. Én Szilvás András itteni asztalosmester vagyok és — holdkóros.