Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-09-28 / 39. szám

melodikus operettet, a már kifejtett indo­koknál fogva, csekély számú közönség ér­deklődése mellett. Az est fény csillagai újra Balláné és Károlyi Leona voltak, kik ugy bájos énekükkel valamint kedves játékuk­kal a csekély számú közönség tetszés nyil­vánításait jelenetről-jelenetre fokozták. A kellemes tenorhangu Horváth és az ujonan szerződött Hajós Elza duettjei feltűnést kel­tettek. A többi szereplők Hegyessy, Szalay Ilona, Rogoz, Mészáros és Szántó kitűnő ensemblét nyújtottak. A kar és zenekar Hű­bér karmester vezetése alatt kitűnően mű­ködött. Kedden a kedves zenéjü operette „Svi­hákok" került "előadásra, a címszerepben Balláné és Nagy Imrével, kik egész estén át a közönség rokonszenvével találkoztak. Igen ügyes volt Hajós Elza (Anna) kis sze­repében ugyszinte számos tapsot kapott Horváth a „Keringő" énekével. A két tiszt szerepét Szalay Ilona és Pethö Stefánia igen snájdigul játszták, főleg mondhatjuk ezt Pethőröl, ki csengő hangjával és rokon­szenves megjelenésével feltűnést keltett és alig tévedünk, ha e fiatal kardalosnőnek fo­kozatos haladás után, szép jövőt jósolunk. Hegyessy jóizü mókáival sok derültséget okozott. Károlyi Leoua és Beczkóy a régi jók voltak. A kar és zenekarról a legjobbat mondhatjuk. Szerdán ifjúsági előadás volt, mely al­kalommal telt nézőtér előtt került szinre „A kornevilii harangok" operette. Az est fénypontja Balláné volt, ki énekével és rend­kívüli sikkes játékával az ifjúságot tomboló tapsokra késztette. Kitűnő estéje volt Szán­tónak is, ki hatalmas baritonjával brillíro­zott és dalait több izben meg kellett új­ráznia. Kedves volt Károlyi Leona mint Germain, de hangjában rekedtséget véltünk észlelni. Horváth remek tenorját érvényesí­tette, nemkülönben Hegyessy Gáspár apó szerepében nagy hatást keltett. A kar és zenekar Huber karmester vezetése alatt ki­fogástalanul működött. Csütörtökön. premierünk volt, mely al­kalommal Herceg Ferenez színmüve „Első vihar" került szinre szép számú közönség előtt. Rendkívüli kedves darab és csak azon csudálkozunk, hogy a Nemzeti színházban nem bírt sikert aratni és érvényesülni. Re­mek szerephez jutott ebben a darabban Marko.vits Margit, ki nagy tudással és mű­vészi felfogással játszta szerepét. Művészi játékának hatását emelték gyönyörű toillet­jei is, melyek felvonásról-felvonásra változ­tak. Méltó partnerje volt Balla, ki Dobó szerepében nemcsak bravúroskodott, de im­ponált is. Feltűnést keltett Bogoz, Lehel szerepében, kinek tehetséges voltáról meg I voltunk győződve, de ily rohamos haladásra nem voltunk elkészülve. Valóban csak gra­tulálhatunk neki, de gratulálunk az igazga­tónak, hogy ily ambiciózus és tehetséges fi­atal tagot nevel színtársulatának. Dicséret illeti meg Szilágyi Bertát is, ki Lorántfiné szerepében kabinet alakítást nyújtott. A minden tekintetben kitűnő és összevágó előadásban Szathmáry, Balázsy és Mészá­ros méltó helyet foglaltak el. Pénteken majdnem üres ház előtt Konti József fülbemászó zenéjü operettje „A su­hancz" került előadásra a címszerepben Hajós Elzával, színtársulatunk újonnan szer­ződött tagjával. A fiatal énekesnő határo­zott tehetség és jóllehet kis terjedelmű hanggal rendelkezik, de ezzel ellentétben kellemes, sikkes és temperamentumos játé­kával szép jövőt jósolunk neki, főleg hisz­szük ezt nála az angol operettek kisebb subrette szerepeiben érvényesülhetni. A kö­zönség rendkívüli rokonszenvesei: fogadta a fiatal énekesnőt és minden egyes ének­számát tapsokkal fogadta. Kedvesen ját­szotta meg Károlyi Leona Eliz szerepét, ugyszinte kellemessen hatott füleinkbe Hor­váth tenorja, Nagy Imre humoros Bizotja és Hegyessy Durandja ki egész estén át derült­séget keltett. Szántó a tábornok, Bodrohy Lina a báróné szerepében ügyeskedtek. A kai és zenekar kifogástalan precizitással működött közre. Szombaton a Népszínházban oly óriási sikert aratott „Katalin" cimü operette telt ház előtt került bemutatóra, a címszerep­ben Káro\yi Leonával, melyről jövő szá­munkban referálunk. A "mu'ít M!f Lezajlottak a mozgalmas napok és újra a csendes és hagyományos monoton han­gulat időszaka fog kisérteni bennünket, ha­csak valami különös előre nem látható sen­zációs esemény nem jön közbe, melyre azon­ban nálunk alig számithat a krónikás. Még mielőtt ebbe a lethargiába bele­törődnénk, a mozgalmas és ünnepi hangu­lat egy utójátékáról kell megemlékeznünk, melyet a pápai kereskedelmi ifjúsági ön­képző-kör rendezett' a Griff-szálloda nagy­termében Kossuth századik születésének év­fordulója rovására. A kör elnökségének csak leleményes­ségére vallott ezen ünnep rendezés, mert ezzel a kegyeletet a mulatsággal kötötte össze. Nálunk általában véve „a mulatság" jó firma tábla, mert e nélkül mindhiába minden fáradozás és rendezés. Mit ér dísz­közgyűlés, ünnepi beszéd, ha ez táncmulat­sággal nincs egybekötve? Ez a „szállóige" | tette ezen ünnepet ily sikeressé, melyről í maga a kör elnöksége még álmodni sem mert volna. A szavalatokat, ünnepi beszédet, éne­keket csak az ünneplő közönségnek egy része hallgatta érdeklődéssel, mig ellenben a többiek szinte hallgatták, de csak azért mert a folytatását kellett megvárniok. A vá­rakozásról jut eszembe, hogy ebből az egész közönségnek is kijutott. Balláné éneke is volt a műsoron, ki ez estén a saját „üzlet érdekében" a színházban is el volt foglalva és csak az előadás végeztével tehetett ele­j get igeretének: hogy a műsor érdekességét I emelje. Az ünnepi műsorba ezen körül-, i ménynél fogva r A közönség türelme"' is be­leiieszkedett, mely jó dózis alakjában volt' rögtönözve. A beillesztett „türelem" már fogytán volt, mikor megérkezett Balláné és nem­csak megjelenésével, de nagy sikert aratott énekével dörgő ellenzést provokált, melynek végeztével a türelem valamint a várakozás véget ért és kezdetét vette a tulajdon képen i ünnep, melyet a táncmulatság cimen ren­deztek. A székkihordás is, mely a termet táncképessé tette, hozott egy kis várakozást, de ez már reményteljességgel ki lett egyen­lítve. A mulatság a sablonos stylben lett le­járva, hacsak, azt nem emlitem fel, hogy a [ tánc kezdetén nem táncoltak hanem karam­boláztak a párok egymással. Azt is ese­mény számba vehetjük, hogy az első né­gyest az elnevezéshez méltón „négy" kol­lonban járták és hogy sokan voltak a tán­cospárok között olyanok is, kik a táncisko­lának előtanulmányait ezen a mulatságon sajátították vagy csak akarták elsajátítani. Ha még azt jelzem, hogy az ünnepi han­gulat 11 órakor este és a tánchangulat 4 órakor reggel ért véget, akkor mindent fel­jegyeztem a krónika részére, melyet ezen ünnep rendezése magának vindikálhat. Most pedig még arról emlékezem meg, hogy „Finitala komédia". Máskor, más alak­ban, más formában és vezér alakban mond­tam ki ezt a jelszót, most azonban a kö­rülmények késztetnek arra, hogy ezen re­ánk nézve szinte holt idényt jelentő kor­szakot csakis ily alakban jelképezem. A színtársulat rendkívüli visszavonult­sága, mondhatni átkos szolidsága, teremtette ezt a helyzetet. Volt ugyan hébe-hóba egy kis züllés, de ezt bohém eredetiségben nem is lehet züllésnek nevezni. A nők és férfiak között voltak ugyan egyesek, kik hajlandó­ságot éreztek volna egy kis kirúgásra, de hát Pápán igazán el lehet mondani, hogy : Nincsenek több férfiak . . . ! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa szebb jövőről csak álmodik. Az hirlik, hogy Pápa városának sok elöljárói vannak, pedig sok te­kintetben hátra marad. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pánnak utógondolataiban sokan bíznak. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk legutóbbi ittléte alkalmával rendkívüli takarékosnak bizonyult. Az hirlik, hogy a polgármester két hétre átadta a székét. Az hirlik, hogy a Jókai kör szá­mos tagjának rossz arcberendezése van. Az hirlik, hogy kereskedelmi if­júság azért rendezett Kossuth ünne­pet, hogy íTlkalma legyen a táncolásra. Az hii-lik, hogy a pápai plébánia templom harangozója sokszor koráb­ban ébreszti fel a harangokat. Az hirlik, hogy színtársulatunk egyik női tagja folyton azt hangoz­tatja, hogy nem érdemes tisztessé­gesneklenni. (Kicsoda ez a nő? Szedő.) Az hírlik, hogy színtársulatunk igazgatója nagyon meg van elégelve a pápai közönséggel. Az hirlik, hogy színházunkban több ízben túlzsúfolt páholyok előtt játszódtak le az előadások. Az hírlik, hogy egy Kossuth La­jos-utcai kereskedő a színlap kihor­dót két kifli árával jutalmazta. (Ki­csoda ez az ember? Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán egy uj házaspár bútorberendezéséhez egy por­ció spanyolfalat is követelt. Az hírlik, hogy a Papai Közlöny szerkesztője a sziniévadot reményte­len szerelemmel zárta be. mvfün K» ni™ mMK impa ^m «L fw J^J ejta^fea. — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestólete október hó 1-én d. u. 4 óra­kor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : « 1. Legtöbb állami adót fizető városi képviselőknek 1903 évi névjegyzékének ki­adasa. 2. Az Erzsébet városban a 2739 sz. ingatlan eldarabolása ós megállapított vétel­árának leszálitása érdemében tanács javas­lata. 3. Az Erzsébet városban 2739 számú ingatlan eldarabolása iránt. 4. Krancsák József kérelme édes any­jára kirótt 26 kor. 10 fillér regale perkölt­ség elengedése iránt. — Személyi hir. Özv. Esterházy Móric grófné családjával együtt Schweningen ten­geri fürdőből szerdán délután hosszabb tar­tózkodásra városunkba érkezett. — Közvilágításunk ügye. A világítási bizottság hétfőn délután 3 órakor ülést tar­tott, amelyen a villanyvilágításra beérkezett

Next

/
Thumbnails
Contents