Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-09-21 / 38. szám

Szombaton Planquette szép zenéjii ope­rettje „A kornevilli harangok" telt házat csinált. A szereplők mindegyike kitett ma­gáért és a közönség egész estén át tüntető tapsokkal adott az előadás sikere felett el­ösmerésének kifejezést. A tüntető tapsokból Balláné és Károlyi Leona vették ki részü­ket, kik rendkivüli bájos énekükkel és ked­ves játékukkal ezt teljes mértékben kiérde­melték. Kitűnő estéje volt Szántónak, ki Henry szerepében valósággal remekelt szép baritonjával. A „Henry" keringőjét folyto­nos tapsokra meg is kellett újráznia. Gyö­nyörködtünk még Horváth csengő tenorjá­ban, ki Grenisőt nagy tetszéssel játszta. He­gyessy mint Gáspár apó egy ujabb szerep­körében mutatkozott be, melyről csak di­csérettel kell megemlékeznünk. A kar és zenekar precízül működött Huber karnagy mester es vezetése alatt. Viasárnap délutáni élőadásul „A ka­détkisasszony" került előadásra. Ez volt az első délutáni előadás, mely hanem is telt de meglehetős szép házat csinált. A közön­ség Balláné kedvesen előadott dalait és sik­kes játékát teljes mértékben elösmerte. A többi szereplők Károlyi Leona, Hegyessy, Mészáros, Szalay Ilona és Czakó is kivették részüket a tapsokból. Este díszelőadás volt Hegedűs Sándor főgondnok tiszteletére, mely alkalommal Herczeg Ferencz legújabb színműve „Bala­toni rege" került szinre zsuffolt nézőtér előtt. Emelte az előadás fényét Hegedűs Sándor, Fenyvessy Ferencz és Hegedűs Ló­ránt jelenléte, kik az előadás kitűnő mene­tele felett a legnagyobb elismerésüket nyil­vánították és annak több ízben tapsokkal is kifejezést adtak. Balla daliás Mátyás király volt és szerepét nagy hatással játszta. Méltó partnerje volt Markovits Margit, ki eltekintve remek toilettjeitől Benigna szerepében ki­magasló művészetét érvényesítette. Feltűnő haladást láttunk Barna Jolán játékában, ki Sió szerepét bámulatot keltő ügyességgel játszta. Jó volt még Szathmáry Kinizsi sze­repében ugyszinte Balázsy (Sztropkó), Nagy Imre (Pipacs) és Szilágyi Berta (molnárné) szerepeikben. Az előadás összevágó volt csupán a darabhoz megkívántató díszletek voltak szegényesek. Hétfőn reprise előadásban láttuk „A postás fiu éshuga" operettet. Csekély számú közönség volt jelen, de azok kik ott voltak, ki nem fogytak a nevetésből. Az est sikeré­nek oroszlánrésze Ballánét és Nagy Imrét illeti, előbbi bájos dalaival és sikkes játé­kával, utóbbi jóizü mókáival egész estén át szórakoztatták a közönséget. Szalay Ilona, Balázsy és Mészáros a kitűnő összjátékban méltó helyet foglaltak el. Az előadást He­gedűs Sándor főgondnok és Fenyvessy Fe­rencz is végig nézték és nagy elösmeréssel nyilatkoztak a társulatról. Kedden premierként láttuk „Házasod­junk" cimii énekes bohózatot, melyről csak annyit írhatunk, hogy kár volt az igazgató­nak ezen bohózat előadási jogát megvásá­rolni. A darab telve van összefüggés nél­, küli epizód jelenetekkel, melyek a legfrivo­labb kifejezésekkel és helyzetekkel vannak fűszerezve. Balláné csinos dalaival éa her­cig játékával, ugyszinte Hegyessy jóizü liu­morjával igyekeztek a darab iránt érdeklő­dést kelteni, de nem voltak erre képesek. A többi szereplők Barna Jolán, Mészáros, Szalay Ilona, Beekoy és Balázsi is mindent elkövettek kis szerepeikben, de fáradtságuk szinte kárba veszett. Szerdán színtársulatunk kedvenc teno­ristájának Horváth Arnoldnak jutalomjáté­kául az örök szép zenéjü operette „A czi­gánybáró" került szinre. Több pártolást vár­tunk a közönségtől, tenoristánkkal szemben amennyiben a szinelőadás jövedelme még a napiköltségeket sem fedezte. Mindezen kö­zöny dacára Horváth a címszerepben brillí­rozott tenorjával és a csekély számú közön­ség ugy megjelenése, mint minden egyes énekszáma után tüntető tapsokkal illette a jutalmazottat. Balláné nagy énektudással és kedvesen játszta Saffi szerepét. Károlyi Le­ona (Arzéna) és Szalay Ilona (Czipra) kelle­mes hangjukat teljesen érvényesítették, ugy­szinte Szántó ki Gábor deákot játszta. He­gy essi kedvetlen Zsupán volt és nem tudott ezzel a hálás szereppel hatást kelteni. Becz­kóy kifogástalan Carneró volt ugyszinte jók­voltak kisebb szerepeikben Olajos Róza és Mészáros Alajos. A kar és zenekarnak újra kitűnő estéje volt, mely nagyrészt Huber kar­nagy szakszerű vezetésére vall. Csütörtökön gyér közönség előtt játszó­dott le „Parasztszivek" népszínmű és „A szép Galathea" víg opera. A népszínműben Károlyi Leona néhány hatásosan előadott í magyar nótáival ugyszinte Szathmáry és Szántó érzést keltő játékukkal arattak tetszest. A népszínművet követő „Szép Ga­lathea" Ballánénak remek szerepe. Bájos­sabb Galatheát alig képzelünk, ehhez járul­tak énekszámai, melyeket a közönség szűnni nem akaró tapsokkal fogadták. Csinos volt Károlyi Leona mint Ganimed, de nem elég pajzánul játszta szerepét. Horváth kifogásta­lan Pygmaleon, azonban Hegyessy kévésé jó­ízűen adta Midas szerepét. Pénteken Kossuth Lajos évforduló ün­nepére díszelőadás volt, mely alkalommal „Ocskay brigadéros" került szinre zsúfolt nézőtér előtt. Az előadást megelőzőleg a színházi zenekar "Kossuth Hymnuszt" ját­szotta, melynek végeztével Szilágyi Berta elszavalna Szabolcska Mihály „Alkalmi sza­valat "-át. Dőrgő éljenzéssél fogadta a kö­zönség a nagy hatással előadott szavalatot és a földszintet teljesen betöltő főisk. ifjúság rázendített „Kossuth Lajos azt üzente", nó­tára. Az el íadáson melyben Balla, Markovits Margit, Bogoz, Balázsy, Szilágyi Berta, So­mogyi, Czakó, Hegyessy és Szathmáry kitűnő összjátékát kell kiemelnünk és megdicsér­nünk, a közönség egész estén tüntetett és tapsolt a szereplőknek. Szombaton operette premiérünk volt „A viceadmirális" előadásában, mely alka­lommal Hajós Elza szerződött tagnak első fellépte volt. Igen csinos és csengő hangja van, jóllehet nem nagyterjedelraü, de rend­kívül ügyesen bánik kis hangjával. Ügye­sen mozog a színpadon és nézetünk szerint Balla társulatának igen hasznavehető segéd­énekesnője lesz. Balláné és Károlyi Leona elemükben voltak és kitűnő jókedvvel ját­szottak. Horváth csengő tenorjával és He­gyessi jóizü humorjával nagy tetszést ara­tott, Szalay Ilona, Rogoz és Mészáros kisebb szerepeikben igen jók voltak. A kar és ze­nekar kifogástalanul működött H uber Miksa karmester vezetése alatt. Dultunk, fúltunk a hét folyamán az ünnepségekben és senzációs eseményekben. Annyi volt egy rakáson, hogy részletezve elég anyagot szolgáltathatott volna két hó­napra is a krónikás részére. Félek, hogy az anyaghalmaz chaoszában egyet-mást elke­rülte figyelmem, de azért hiszem, hogy a helyzet összeségénéi — ott vagyok. A főgondnoki beiktatással kezdődik a műsor. A rendezőség jól választotta a va­sárnapi napot a főgondnok bevonulására. A vasárnapi sétáló nagy tömegnek kitűnő al­kalom kínálkozott egy kis változatosságra. Ez a tömeges fogadtatás a főgondnoknak is jól esett ugyszinte a nagyközönségnek is látványosságban volt része. Másnap hétfőn volt a beiktatási ünne­pély. Az ünnepély a szokott sablonos mó­don folyt le. Ének, püspöki ima, székfoglaló beszéd, küldöttségek fogadtatása és végül az elmaradhatatlan bankett. Volt ugyan a beiktatási ünnepély le­folyása előtt egy kis zászló affaire, mely a megyeház épületében folyt le, de erről any­nyi féle verzió kering, hogy voltaképpen nem is lehetett megtudni, hogy kinek van igaza ebben a karhatalommal kitűzött nem­zeti lobogó ügyben, és mint hírlik ebben a kérdésben az igazságügyi és a belügyi mi­nister fog egymásra! kibékülni. Ez a zászló affaire egy kis izgatott­ságot szült a beiktatási ünnepély lefolyása alatt, de csak addig tartott, mig a bankett nem vette kezdetét. Itt a jóétvágy ellensú­lyozta az izgatottságot, sőt a pezsgő annyira felhevítette a kedélyeket, hogy még a szo­kásos hivatalos toasztokat sem ak arták meg­hallgatni. A tosztozók a mellette ülőknek mondták el a „muszáj" pohárköszöntőket, a társaság nagyrésze csak akkor reagált a tósztra, midőn a kocintásra került a sor. Alig fejezték be a bankettet már a Griff termét tánchelyiséggé kellett átváltoz­tatni, mert a főgondnok tiszteletére a pro­testáns nőegylet megtáncoltatta az ifjúságot, A mulatság rendkívüli vidám hangu­latnak örvendett és ez főleg annak tudandó be, mert a fiatalabb nemzedék ez alkalom­mal kezdte meg pályafutását és lett mulat­ság—képes. Három napi egyházkerületi közgyűlés után vette kezdetét a Kossuth Lajos emlé­kére rendezett ünnepségek. A lobogókat ki­tűzték a házakra csak a megyeház tetejéről felejtették a karhatalommal kitűzött zászlót újra kitűzni. Ez a körülmény késztette a főiskolai ifjuságot egy kis tüntetésre, de itt már nem volt szükség a karhatalomra, mert rövid felszólításra a lobogó kitüzetetc és az ügy békés uton elintéztetett. Hivatalos Kossuth ünnepünk is volt, melyet Pápa város díszközgyűléssel rende­zett és a főisk. tornatermében lett megtartva, Nem voltak annyian, mint a főgondnoki be­iktatási ünnepélyen a templomban, de nem is csuda, mert ezen az ünnepélyen nem volt bankett kilátásba helyezve. Azok, kik megjelentek gyönyörrel hallgatták Gyurátz püspök ünnepi beszédét és nagyobb élveze­tet találtak ebben a beszédben, mint egy bankettben és hivatalosan elmondott de nem hallott toasztokban. Volt ezenkívül Kossuth ünnep qu m tum satis, melyről nem a krónika, hanem az iskolai értesítők fognak beszámolni. Ha még azt jelzem, hogy színigazgató is kivettt nemcsak a részét, de a jövedel­mét is az ünnepségekből, amennyiben dísz­előadásokat rendezett, melyek zsúfolt háza­kat csináltak, végeztem a hét krónikájával, mely lehet, hogy hézagos, de krónika szem­pontjából tartalmas. Friczi. Az hiriik . . . Az hiriik, hogy Pájjja városában annyi bankett van, mint O-Budán a Jakab krumpli. Az hiriik, hogy Pápa város köz­| világítására újra licitátiót rendeltek el. Az hiriik, hogy Fenyvessy főis­pán városunkban megtanította Sárközy | komárommegyei főispánt rántottát i enni. Az hiriik, hogy Fenyvessy főis­I pánt Pápán megfiatalítja a szerelem. (Majd megmarkolom a máját! Szedő.) Az hiriik, hogy Hegedűs képvi­selőnk azért tartózkodott négy napig városunkban, hogy a főgondnoki ban­ketett minél olcsóbbra lealkudhassa. (Ismerlek! Szedő.) Az hiriik, hogy a polgármester­nek nem ártana, ha a világítási bi­zottság tagjait megvillanyozná.

Next

/
Thumbnails
Contents