Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-31 / 35. szám

lelkesedés is járul a közönség tapsainak és pártfogásának eredménye nem maradhat el. Fel tehát Th.tlia pap és papnői legyenek rajta, hogy kicsiny és nagy örömmel keresse fel a múzsa hajlékát és önök lelkesedése bizonnyal átfog ragadni erre a közönségre, mely évtizedek óta kész örömmel áldoz a művészet oltárára. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent elkövetett, hogy társulatunk existentiája jelenlegi évadban biztosítva legyen. Az ő lelkesedésükkel fellelkesítették Pápa város műértő közöfségét oly annyira, hogy a bérletivet nemcsak aláírták, de aláirt helyeiket már be is váltották mindannyian Hiszük és reméljük, hogy a jelenlegi évadban is megteszi minden tekintetben kötelességét. De ezze! az egy eredményei még nem teljesítették minden kötelességüket. A szinügyi bizottságnak az egész sziniévadban folyton kötelessége aktióban maradni. Kisérje az egész szini évad alatt jóakaró figyelemmel mindazokat a mozgalmakat, mely a színészet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szinügyi bizottság szerető gárda, mely a hozzá érkező vendégeket igazi magyal' vendégszeretetével lássa el, hogy mikor a bucsu órája elérkezett, az itt tartózkodás jó sokáig emlékébe maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Felszólr lásunnk — a szini évad kezdetén — apropo's. Eme felszóla lást a jóakarat sugalmazta tollúnknak. A sajtó kötelessége mindenütt felemelni szavát, hol a célirányossal ellenkező faktumukat tapasztal. Most is felemeltük. Es hiszük, hogy szavunknak meglesz az óhajtott sikere. Elfogulatlanul, részre hajlás- és érdek nélkül vesszük bonckés alá a történendőket. De kritikánk nem semmitmondó, üres fecsegés lesz. Híven, városunk műértő közönségének igényeihez arányítva fogjuk ítéletünket kimondani. Mert a közönség szolgálatában állván, ez a közönség méltán és joggal megkövetelheti tőlünk az igaz, a való tények konstatálását. Arra fogunk törekedni, hogy a színtársulat és a szinügyi bizottság együttes hathatós működését lapunkban elősegítsük, hogy a nagyközönség tudomást vegyen arról,, hogy Pápa városában főimen lobog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok dacára is e falak között fényes eredményeket ért el a magyar színészet. Adja Isten, hogy ugy legyen! A képviselőtestület elhatározta, hogy Kossuth Lajos születésének 100-adik évfordulóját díszközgyűléssel fogja szeptember hó 18-án megünnepelni. Végül még elösmeréáüuknek adunk kifejezést a pénzügyi bizottságnak működéséről, melynek alapos bírálása nagyban elősegítette költségvetésünk alapos megbirálását, nemkülönben dr. Löwy László, dr. Kende Ádám, dr. Antal Géza, Krausz József N. és Steinberger Lipót városi képviselőknek, kik a költségvetés egyes tételeit nagy készültbirálgatták és ennek keretében üdYárosi közgyűlés, — 1&02. augtt ztus 30. — Városunk képviselőtestülete tegnap tartott évi rendes közgyűlésen városunk jövő évi költségvetése is megállapitatott. A költségvetés tárgyalása iránt nem nagy érdeklődés volt tapasztalható, mindazonáltal a jelenlevők a legapróbb részletig megvitatták a költségvetés egyes tételeit. A költségvetés megállapításával 43"9% pótadó kivetése válik szükségessé, melykvóta 1'4'Vo több az ideinél. Ugy volt ugyan a költségvetésben előirányozva, hogy 101%al kevesebb lesz a pótadó, de a képviselőtestület a hitfelekezeti iskolák dotációját nem egy évre, mint a pénzügyi bizottság javasolta, hanem további 3 évre szavazta meg s igy emelkedett a pótadónk. vös intézkedések megtételére hivta fel a városi tanácsot. Adjuk a közgyűlés lefolyását, mely reggeli 9 órakor vette kezdetét és d. u. 3 órakor a költségvetés tárgyalásával lett folytatva. Mészáros elnöklő polgármester üdvözöli a megjelent képviselőket, az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Steinberger Lipót, Körmendy Béla. Valter Sándor, Hajnoczky Béla és dr. Kreisler Károly képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Polgármester indítványára a közgyűlés elhatározza, hoga á rendes tárgysorozatot megelőzőleg a póttárgysorozat tárgyatassék. 1. Baráth Ferencz v. képviselő ur indítványa Kossuth Bajos nagy hazafia 100 éves születése napjának megünneplése tárgyában. A képviselőtestület nagy lelkesedéssel fogadja az indítványt és elhatározta, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia, városunk áldott emlékű díszpolgára születésenek 100-ik évfordulóját diszgyüléssel ünnepli -meg, melynek határidejére tekintve, hogy szeptember 19-ik napja péntekre esik, amikor a heti Yc)sár miatt a közönség nagy része gátolva volna az ünneplésben, csütörtök f. é. september 18-án d. e. 10 órája tüzetett ki és annak rendezésével a városi tanács bizatik meg. Az ünnepi beszéd tartására Gyurácz Ferencz ág. ev. püspök lesz felkérve. 2. M. kir. államvasutak szombathelyi sége, én jó bolond létemre pedig béketűréssel és megadással elhiszem neked ezeket a mókákat és a te kedvedért távol tartom magam a világ örömeitől és szórakozásaitól. Most pedig egyszerre azt veszem észre, hogy te olyan férfi vagy, a ki még nagyon is képes arra, hogy egy magamfajta fiatal asszonyt boldogítson. Igen, igen barátom, ez az én komoly meggyőződésem í Ezúttal tehát kimondom, hogy igenis megkívánom tőled mindazt, a minek követeléséhez jogom van. A báróné nevetve, csillogó szemekkel, kiegyenesedve, hullámzó keblekkel állott férje előtt és szilárdan tekintett a szemébe. A bárót pedig annyira elfogta a csodálkozás, hogy

(

(hamarjában azt se tudta, mit feleljen. Őszinte bámulattal csüggött neje ajkain, mert ilyen szépnek, kívánatosnak még sohase tűnt fel előtte a báróné. A fiatal asszony rövid szünet után igy szólt: — Minthogy pedig az asztal ma olyan fényesen van terítve s mivel te is felöltötted ünnepi ruhádat, én is át fogok öltözködni. c És azzal — illa berek, nád a kert! — kisurrant a szobából. A báró álmélkodva tekintett utána. Még mindig nem tudta megmagyarázni magának, mi történhetett a nejével és mi idézhette elő nála ezt az előnyös változást ? Hiszen ez nem volt többé az az örökké csendes, mindig türelmes háziasszony a kit mi se hozhatott ki a sodrából, nem, ez egészen más asszony volt, megáldva temperamentummal, sikk-kel! De hogy is lehetett eddig ilyen vak ! Ekkor hirtelen eszébe jutott a „másik". Es e közben ujabb rémület szállta meg. De vájjon miért nem jött el „ő" ? — tűnődött magában. Nem tudta okát adni ennek a távolmaradásnak sem. Kisietett Ferihéz, a Ki éppen azzal volt elfoglalva, hogy leszerelje az előszoba villamos csengőjét. A báró ennek láttára csaknem felkaczagott : — Feri, te koronája vagy a világ öszszes inasainak ! Mert ha az a hölgy most csöngetni találna, és senki se nyit neki ajtót, akkor majd csak elmegy innen. A báróné már fényes estélyi öltözékben várt reá. — Lujza ! — kiáltott fel a báró és csodálkozással szemlélte az előkelő megjelenést. — A mint látom, mégis csak tetszem neked egy keveset, — szólt a báróné, győzelmének biztos tudatában mosolyogva. A báró boldogságtól sugárzó arczczal közeledett feléje es udvariasan megcsókolta az odanyújtott apró, puha kezecskét. — Báró ur, vezessen asztalhoz! — tréfálkozott azután finom mosollyal, — minthogy a doktor mostanáig nem jött el, be kell érnie azzal, a mi megmarad. — Helyes, helyes ! — ujjongott a báró mialatt a karjánál fogta nejét és tréfás ünnepélyességgel az asztalhoz kisérte. S most szemben ültek egymással és hozzáfogtak a lakmározáshoz. de nem ugy ám, mint a hogyan eddig történt naponta, nem, most megint szemmel kisérték egymást, mint akkor, jegyességük boldog napjaiban. A férj újra átvette az előzékeny, figyelmes lovag szerepét, a ki nem győzött eléggé udvarolni s szépeket mondani szive királynőjének és folyton azon van, hogy minden kívánságát leolvassa hölgye ajkairól. Es midőn sorra került a pezsgő, és a gyöngyöző nedű hatása érvényesülni kezdett, akkor a báró karjaiba zárta nejét és édes csókokkal halmozta el szemét száját. A báróné pedig a legédesebb mámor közepette igy szólt a férjéhez: • — LegyünK egyszer őszinték, Ődön !'. Nem-e sokkal szebb az, mikor a férj mindazt, a mi a földi boldogsághoz szükséges, saját otthonában, tulajdon felesége oldalán találja fel ? — Hogyan, édes . . . Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte a báró némi nyugtalansággal. A báró pedig nevetve folytatta: — Ugyan, kérlek, hát csakugyan elhiszed, hogy nem vettem észre semmit ? — ?! Nem barátom, én mindent tudok ! De mindent í Mert az a hölgy, a kit te meginvitáltál, valamikor a fodrásznőm volt s mikor tegnap előtt találkozott veled és te találkára rendelted őt ide, akkor ő azonnal eljött hozzám és melegibe elmondott nekem mindent. Nos, mit szólsz hozzá ? A báró annyira meg volt szégyenitve, hogy egyáltalában nem szólt semmit, hanem megbánással hajtotta a fejét neje ölébe A következő pillanatban pedig boldogságtól áradozva ölelték meg egymást.