Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-17 / 33. szám

az érintkezést közvetlenebbé lehetne tenni. Ha városunk társadalma egységes nem lehet, legalább ne a politika darabolja azt szét, mert ennél elébb való a mi városunk közérdeke. Méltóztassék elhinni, közügyeink vezérfiainak szép és nemes szerepe van nálunk. Tere is, alkalma is volna, hogy a polgárságot önálló s helyes gondolkozás módra szoktassa s idegenkedését legyőzze. Mert ha szabadjára hagyjuk a népet, lassanként idegennek s ellenségnek fogja tartani mindazokat, kik nem közülök valók. A városi körben azonban politikai pártkülönbség nélkül találkozhatna egymással az intelligencia, az iparos, a töldmives és mindaz, a ki csak a város közügyei iránt érdeklődik. De I tovább megyünk, ennek a városi körnek tagja nem csak képviselőtestületi tag lehet, hanem bármelyik adófizető polgár. Hiszen minden kérdés közvetlenül mindnyájunkat érdekel s a több szem többet lát elvéből kiindulva sokan helyes ötletekkel s érvekkel állhatnak elő, kik nem is városi képviselők. Mert bizony máshol is megesett már az a dolog, hogy egy egy bonyodalmasabb kérdést, melyen szakemberek hónapokig vitatkoztak s melyen albizottságok huzamosan tanakodtak, egy egyszerű ember észjárása után oldottak meg. Nagyon jó iskola volna az ilyen kör a városatyáknak, kik azután az itt nyert tapasztalataikat szépen érvényesíthetnék a közgyűlésen. S meg volna még az erkölcsi haszna is, hogy a vallási, politikai és osztálykülönbségen felülemelkedve minden képviselőtestületi tagot szavazatában kizárólag csak a célszerűség, a közérdek vezetne s hogy azok az ellentétek, melyek néha-néha, bizony nagyon is élesen mutatkoznak, szépen elsimulnának s minden polgár a másikban habár különböző utakon is, de a kö zös cél felé igyekvő társát látná és becsülné. A város vezetőinek figyelmébe ajánljuk az eszmét, a mely nem uj ugyan, de megvalósítására nálunk éppen a jelenben igen alkalmas talaj mutatkozik s amelyet célravezetőnek tartunk arra nézve, hogy a képviselőtestületi tagok nagy részének rövidlátását és tájékozatlanságát végleg megszüntesse. Tessék ezzel az eszmével foglalkozni, mert városunk haladását és fejlődését célozza. Pollatsek Frigyes. Városi közgyűlés, — 1902 augusztus 11.' Feltűnő csekély érdeklődés mellett folyt le a hétfőre egybehívott képviselőtestületi közgyűlés, jóllehet a napirendre oly fontos kérdések lettek jelezve, melyek városatyáink jelenlétét és érdeklődését a legnagyobb mértékben kötelezte volna. Evek óta vajúdó szervezeti szabályzatunk megállapítása és ugyancsak a pénzügyi bizottság által nagy munkával és nehézségekkel proponált városi tisztviselőink fizetésének rendezéséről volt szó, mely kérdések nemcsak fontosságuknál fogva, de anyagi megterheltetésünknél fogva is kötelezte volna minden városi képviselőt a közgyűlésen való megjelenésre. S mit kellett tapasztalnunk ? Szóval kiírva tizenmjolez képviselő jelent meg a közgyűlésen, hogy ezen közérdekeinket nagyon is érintő kérdésekben határozatot hozzon. Voltak egyesek a közgyűlésen, kik ezen közöny felett megbotránkozásukat is kifejezték sőt egy képviselő a tárgyalás elhalasztását is indítványozta, de tekintve, hogy a fizetés rendezése már a jövő évi költségvetés előirányzatába lesz felvéve, nézetünk szerint nagyon helyesen, a fizetés megállapitásában döntés történt. Szégyenletes állapot ez tisztelt városi képviselő urak és a netáni ódium azokat érheti csak, kik a megnem jelenéssel kötelesség mulasztást követtek el. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hilelesitésére Németh István, Jilek Ferencz. Acs Ferencz, Löioy Adolf és Vágó László képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, észrevétel nélkül tudomásul vétetett és ezzel áttértek a napirendre. 1. Jelentés a heti marha vásártér rendezése alkalmával felmerült tul ki adásról. Lów\j dr. azon kérelme, hogy ezentúl a vándorló komédiásoknak ezen téren helyadás ne engedtessék, helyeslőleg tudomásul vétetett. dr. Kluc/e aziránt szólal fel, hogy a város ezentúl óvatosabb legyen az ily tul kiadásokkal szemben, mire a közgyűlés az áll. vál. javaslata alapján a következő határozatot hozta : Minthogy a heti marhavásártérnek teljes jókarba helyezése elodázhatatlannak mutatkozott, a munkálatnak a kívánalomhoz történt 1083 korona 57 fillér tulkiadast a képviselőtestület utólagosan jóváhagyja és — Mi ez ? — kérdezte Gerendás haragosan. — Hát a liba V ! . . . Hisz érzem, hogy az is van. — Csak volt! felelte az asszony. — Csak volt! — hagyta rá a kis Ilonka, jóízűen kaczagva, — de a czicza kikapta a tálból és elszaladt vele. — Tyüh ! — ordított föl Gerendás s az asztalkendővel a nyakába felugrott, hogy a tolvaj macskát odakin elcsípje. De hamarosan lelohadt a harczi kedve és szótlanul visszajött. Lehet, hogy nem látta meg a hunezut állatot, de az is lehet, hogy elröstelte magát a ház népe előtt. Egy élemedett ember, amint cziczát kerget a folyosón*, asztalkendővel a nyakában, ez valóban mulatságos látnivaló. Családjához egy szót sem szólva, emberevő kedélyben húzódott vissza szobájába. Egész délután nem mutatkozott. Estefelé végre kibujt odvából s kiült a folyosóra az ajtó elé. Rósz kedve már aláb hagyott. Csöndesen pipázgatott, egyszere odaintette magához Árpádkát, akit mindig kinn lehetett találni. A fia félénken közeledett, mert attól tartott; hogy déli viselkedéseért megint megfogják pirongatni. -— Gyere no ne félj ! Hát mondd csak, fiam, mért nem fojtottad meg azt az átkozott macskát ? Árpád szemleslitve hallgatott. — Ha én hírlapíró lennék, —- folytatta Gerendás mindegy önmagának, — fölhívnám a közfigyelmet arra a házi veszedelemre, melynek macska a neve, Máskor ha megfogod azt a csúnya állatot, üsd agyon! Értetted ? Árpád még mindig hallgatott. Persze, neked már olyan a természeted. hogy jót sohasem művelsz, csak roszszat. Már a világra is mint megátkozott bűnös kerültél jóf tudom, hogy sohasem leszel a, tisztességes társadalom tagja. Árpád csodálkozva nézett föl a beszélőre. Arczkifejezése elárulta, hogy egy szót sem ért az egészből, de azért Gerendás tovább beszélt, miközben az hadonázot: — Attól félek, hogy korán meg fogsz ismerkedni a börtönnel. Sőt, ha jól sejtem, még akasztófára is kerülhetsz. A legjobb esetben életfogytiglan el leszel Ítélve. De azért a kegyelemért még hálát adhatsz a jó Istennek ... No eredj, te rossz fiu ! Ettől fogva Gerendás uram szemmel tartotta Árpádot az ő fejlődésében. Élénken érdeklődött a gyerek minden tette iránt és nagyon kíváncsi volt arra, vájjon az ő jóslatai beválnak-e ? De hiszen az kétségtelen. Amilyen jó lélekbúvárnak tartja magát, ki.van zárva a tévedés lehetősége. Hahirt halott Árpádnak valamely gyerekcsinyéről, rögtön arról beszélt, hogy a ,iu egyszer csak börtönben fog ülni. Viszont, ha valami szépet mondottak felőle, — fj pedig nem is ritkán, — mindjárt készen volt a magyaI rázatta! : a gyerek ámítja környezetét. S nem lehet mondani, hogy Gerendást a rosszakarat vagy a gyerek iránt érzett ellenszenv vezérelte szavaiban. Csak az volt. a hiba, hog} sötét szemüvegen keresztül nézte és ítélte meg a világot. időközben Árpád annyira megnőtt, hogy iskolás fiu vált belőle. Gerendás uram máiélőre sajnálkozott : — Szegény tanító ! Mennyit fog kínlódni, hogy embert faragjon akis bűnösből. De persze, hiábavaló igyekezet. És ebben mintha igaza lett volná Gerendásnak. A jelek legalább ezt mutatták. Soha könyvvel a kezében nem látta őt senki a házban. Ellenben az utczán, a verekedő fiuk között ki volt a vezér ? — nem más természetesen, mint Árpád. Annál csodála • tosabb, hogy az első iskolaév végén mégis ő lett az első tanuló. Gerendás a fejét csóválta : — Hm, hm! ezek a tanítók! Ha hírlapíró lennék, czikket írnék a megvesztegetett tanférfiak ellen. Mert az csak világos, mint a nap, hogy Árpád apja megdugta a tanítót. Így aztán annál inkább rátér a fiu a biin ösvényére ! De nemcsak az első, hanem valamennyi esztendőben Árpád vitte el a pálmát a többi gyerek elől. Tanítói kivétel nélkül azt vallották, hogy élesebb eszű fiúval rég idő óta nem találkoztak, mint aminő Fehér Árpád. Gerendás urammal, ellentétben nagy jövőt jósoltak neki.