Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-10 / 32. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Yárosuíik költségvetése, A város jövő évi költségirányzata — mint értesülünk — már kész s azt Pápa város képviselőtestülete a jövő, hóban kitűzendő képviselőtestületi közgyűlésen veszi tárgyalás alá. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis kötelességünknek ismerjük a városi képviselők figyelmét erre felhívni. Teszsziik ezt pedig azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Élénk emlékezetünkben van az előző évek költségirányzatok letárgyalása. A szó szoros értelmében végig nyargalnak rajta a város atyák. Csupán a címeket olvasták sorra és rámondták az Amment ; „Ezt is jóváhagyjuk ! Ezt is elfogadjuk !" Mi is az ? Egy város egész évi háztartási szükségletét leitárgyalni. Ba! getel munka ! nem méltó arra, hogy j a képviselő urakat a szokásos déli j nyugalomban megzavarja. Mégis ha választás volna. Csak icurka — picurka hivatal betöltéséről volna szó, no persze ez egészen más, az ilyenért már érdemes a helyszínén órákat eltölteni a kapacitálgatással és ismét órákat a szavazással és a szavazás eredményeért való nemes drukkal. Hanem a költségirányzat! Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ilyen unalmas szá! mákon behunyt szemmel végig nyár galni. Emelkedik-e a pótadó vagy nem és ha igen ; vájjon indokoltan-e ? nagyon alárendelt kérdés. A képviselők jobbadára fel sem veszik, mert bírják, a szegény ember meg izzadja a többletet ahogy tudja. Ily módon történnek meg a költségelőirányzatok letárgyalása. Ez indított bennünket a jelenlegi felszólalásra. Nem vádképpen mondjuk, nem is a támadás hangját használjuk, csak is a város iránt érzett őszinte jó indulat beszél belölünk, midőn azt mondjuk, hogy nem nevezhető egészséges és jó gazdáikodásnak, mikor a város elkölti összes vagyonát s e mellett adóssága vau s mindennek dacára a legszükségesebb dolgok, melyeket bi. zonyos tekintetben életkérdésül lehetne tekinteni — nem halad előre. Nem jól van ez igy, nem lehet jól. Bizon, bizon utána nézhetnének a városatyák vájjon rendben van-e a város szénája? Mert az bizonyos, hogy ez a városi politika is kuruc gyerek. Tessék bebukkantani a számvevőségi hivatalba! Micsoda kiadások fordulnak elő a közpénztár rovására ? Hát a bevételek, hogy kvadrálnak ? Nincs e mulasztás, vagy megrovandó hiba a kréta körül ? Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt, csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve. Ily köT ^ C Z -A.. A VÁSÁRFIA, Sándorffy Tibor lassú léptekkel ment fel a kivilágított terraszra, hol apró kecses sátorkák valának virágfüzérek és pálmacsoportok közé csöppentve. Itt jótékonyczéiu előadás és vásár folyik az ínségesek segítésére, több előkelő úrhölgy fővédnöksége alatt. A szezon idei csillaga Teodózia volt, egy dúsgazdag örökösnő, kinek hozománya beavatottak állítása szerint, néhány millióra rug s szinte önként kínálkozik a feltevés, hogy Teodózia sátora alighanem e néhány millió kedvéért volt állandó ostromnak kitéve minden rendű és rangú hozományvadász részéről. — Ahá, maga is eljött? — szólalt meg egyszerre Sándorffy mögött egy üde csengésű, de kissé szarkasztikus női hang. Tibor megfordult és Agláját pillantá meg maga előtt, az alig egyéves bájos menyecskét, kinek hamvas arcocskája, ábrándos szeme, cseresnye ajka oly hangulatkeltőnek tetszett, mint egy szép tavaszi Tibor szokása ellenére elámult. Egy éve már. hogy fiatalkori barátnéját nem látta s nem is hitte, hogy egyhamar viszontlássa. — Csakugyan magáeska az, Aglája ? — kérdé csodalkova. Mennyire meg. . . — Megcsunyultam ugy e ? — vágott szavába Aglája. — Ellenkezőleg: bámulatosan szép lett. Rég nem láttam oly igéző, bájos arczczal, mint . . . — Kérem, kérem, férjes nő vagyok . .. — Éppen azért mondom 1 — Bah! legyintett kezével Aglája. Hisz nem az én kedvemért jött maga ide. A csillag, mely magát ide vonzotta, ott fényeskedik. E szóknál Teodózia sátora felé mutatott. Tibor odapillantott és röpke sóhaj surrant ki ajakán. — Tehát mága is parthie-vadásznak csapott fel 1 — mondá Aglája nem minden csipősség nélkül. Sándorffy Tibor erre csak a vállát vonta. — Ugy-e, eltaláltam! kiáltá Aglája diadalmassal!. Tibor tétovázott egy szempillantásig, aztán igy szólt: — Eltalálta — apám szempontjából. — Hogyan ? —- Magának elmondhatom, édes Aglája. Az öregem tökéletesen legazdálkodott, bocsánat e barbár kifejezésért! — Tehát lefújtak ? — Vagy „lefúvatott", ha igy jobban tetszik. — Az ősi birtok maholnap gazdát fog cserélni s az uj gazda nem én leszek. Nekem mindössze azt a jó tanácsot adta osztályrészemül az öreg, hogy igyekezzem jó parthiet csinálni, nehogy a kir. járásbírósághoz kerüljek írnoknak. — És maga szófogadó fiu létére fölfedező útra indult valami jó parthie után ? — Nem tudom 1 E pillanatban nincs határozott czélom. Úszom az árral, mint a folyó vizébe sodort őszi falevél. Hogy hol merre fogok kikötni, vagy hogy egyáltalán kikötök-e? Ki tudná azt megmondani ? Oly mélabúsan mondta ezt, hogy Aglája akaratlanul ráfüggeszté nefelejts-kék szemét s egy szempillanatig rajta is feledé. Szép fiu! íílőkelő, finom, pelyhes arc, ábrándos szemek, nyílt, becsületes homlok, sugár termet, párosulva oly vonzó modorral, melylyel mindenkit az első találkozáskor le tudott bilincselni. — Tibor, mondanék én magának valamit, feltéve, hogy' már feledte a multat. —- Felejtsük hát. — Lássa, Tibor, én magát mindig jól szívelhettem, de szegény voltam magának sem voltak rózsás kilátásai . . . — Ennek okáért magáeska jónak látta máshoz menni feleségül. -— Ezt most hagyjuk, Tibor 1 Nem magamról akarok beszélni, hanem magáról, a maga jövőjéről.