Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-07-27 / 30. szám

vekkel előállni, amellyel azt apasztani lehet. A költségvetésben tudtunkkal lesznek oly tételek, melyeket, nyirbálni lehet, tessék csak érdeklődni iránta, lógnak ott találni elég oly tételt, mely a pótadó csökkenését vonja maga után. Nem akarunk részletekbe boesájtkozni, de azt már most is meg kell említenünk, hogy a felekezeti iskolák dotációját feleslegesnek tartjuk ily anyagi viszonyok mellett. Ezen dotáció körülbelül 13% pótadóval terheli a lakosságot. Tudtunkkal a városi tanács ezen tétel törlését fogja javasolni a képviselőtestületnek. Ezt csak * ugy általánosságban említettük, mihez még lesz alkalmunk bővebben is hozzászólni. Van ott még sok olyan salangos dolog a mi nyirbálni való, csak tessék foglalkozni vele. Meleg érdeklődést kívánnunk.a költségvetés és ezzel kapcsolatosan közügyeink iránt. Dobjuk fétre az indolenciát, mert városunk érdeke kívánja ezt főleg most, midőn annyi sok tenni valónk lesz, s annyi fontos dolgok várnak elintézésre. l'ollatsck Frigyes. Hanyatló ipar, közömbös közönség, Mint a fiatal tüdővészes beteg, ugy teng-leng a magyar ipar. dacára annak, hogy az elmúlt esztendőben egymást érte a sok országos és helyi mozgalom az ország érdekébeu. Aminő kedvező jelnek tartottuk ezt a praktikus és hazafias föllobbanást, olyan lehangoltság- vesz erőt rajtunk most, idősebb Margaretha, jegyben volt Hollós Ödön városi almérnökkel, aki már mintegy négy nap óta a székes fővárosban időzött, hogy családi berendezkedései szükségleteit a szüleitől örökölt százezrekhez méltó fénynyel szerezze be. Elsején reggel hat órakor jött haza Ödön s nyomban értesült dándónkról, azonban az ünnepeket, volt iskolatársai marasztalására ő is szintén legénysége torára használta fel, s tekintve, hogy az éji ut a túlzsúfolt vasúti kocsikban meglehetősen összetörte, ugy egyenesen kastélyába ment s lepihent. Mi pedig nyolcz órakor felhagytuk a máris hosszantartó áldomásivással s Andor kikísérvén bennünket, megállapodásunkhoz képest ez volt hozzá visszakiáltott búcsúszavam : — Mond meg kérlek Zsámbok Terikének, imádott nevével ajkamon fogok meghalni. Tibor, az Ödön parádéskocsisa, éppen öntözködési czélból járt arra s hallotta Andorhoz intézett szavaimat, igen megütközött azok rejtétyességén s alig vára, hogy eloszoljunk, belópodzott, meglesni, hogy mily czéllal és hová mentem. Andor felismervén Tibort s megtudva, hogy Ödön hazajött, kapott az alkalmon, hogy Ödön utján a tréfa csak sikerültebb lesz", hidegen kijelentette, hogy nekem amerikai párbajom volt, amelyben vesztes letamikor látjuk a csüggedést, a lethargiát mindenfelé az országban, ahol ipari életnek kellene lennie. A pezsgő vérű nép, mely Ázsiából vándorolt be," ismét nem tagadta meg magát; szalmaláng volt a lelkesedése, mely megcsappant, mihelyt kifogyott a frázis, a szónoklat és a jelszavakat tettre kellett váltani. Év év után múlik és mi még semmi kedvező eseményét a magyar iparuak nem regisztrálhatjuk és ami még ennél is sajnálatosabb, kellemes per! spektiával sem kecsegtethetjük az olvasót. Szürke, reménytelen ég borul az ipari munkások százezrei fölé, a mesterek és gyárosok fölé is neink ülőmben. Ne higyje senki, hogy a kereskedők, az ipari cikkek terjesztői okozzák még csak részben is a magyar ipar pangását, amennyiben cikkeik túlnyomóan nagy százalékát külföldről, Ausztriából szerzik be. A kereskedő sokkal szivesebben vásárolna magyar ipari cikket, nemcsak hazafiasságból, hanem a verseny olcsóbbsága és a szállítás külömbözete miatt is. És hogy a kereskedő nem szerez be magyar árut, annak két oka van. Először mert nincs. Gyári és kézmű iparunk igaz, hogy sokat haladt a legutóbbi évtizedben, de még mindig olyannyira messze van a szomszéd és vámközös Ausztria mögött, mintha még most is gyermekkorát élné. A közforgalomban levő ipari cikkek ötven százalékát külföldön gyártják jól-rosszul. A második ok az, liog^ a közönség, igen, a hazafias, lelkes közönség, mely még néhány hónap előtt oly harsányan éljenzett az iparpártolási népgyűléseken, nem bizik a magyrr iparcikkben, előnyben részesiti a külföldit, mert közfelfogásá vált, hogy ami magyar kéz munkája, az uem lehet olyan jó, mint a külföldi és azért nem vásárolják, daczára annak, hogy jóval olcsóbb. Éljenezni, lelkesedni tudunk a magyar iparért, de forintjainkkal és krajcárjainkkal még támogatni is, — arra már nem vagyunk képesek. Aminő hazafiatlan, olyan igazságtalan ez a fölfogás, mert bizony ami gyári és kézműiparunk van, az a produkció minőségében nemcsak hogy kiállja a versenyt a külfölddel, de nagyon sok esetben tul is szárnyalja. r Es amig a közönség körében ez a káros nézet nem ad helyet a hazafias és igazságos fölfogásnak, addig nem érdemes a magyar ipar föllendüléséről beszélni. Mert ha ez a fölfogás nem lenne olyan átváltozáson elterjedt, akkor még sem mult volna el oly hatástalanul a Hegegüs Sándor volt kereskedelemügyi minister részéről kezdeményezett nagy mozgalom a hazai ipar pártolása érdekében. Nem mondhatja senki, hogy a magyar kormány nem igyekszik elöl járni a jó példával. Megrendeléseivel amennyire csak lehetséges, támogatja a mi iparunkat, de ahol a nagy közönség csak közömbösséggel nézi az tem s az n.ip érkezett el ideje, hogy öngyilkossággal megváltsam becsületemet, mondta továbbá, hogy ugy egy óra múlva meg is kereshetik hüledező testemet a katonai kincstár erdejeben valamelyik fa tövénél. Szegény Tibor! egyszerre megfeledkezett Hálcsijáról, sőt a rózsavizes üvegét is ott hagyta az Andor által elibe rakott pezsgőmaradékok elfogyasztására használt pohár mellett, rohant haza, mert gazdája szájából többször hallotta, hogy vig, jóravaló fiu vagyok és sejtette a flczkó, hogy valami komolyabb czél is lehet annak az oka, hogy gazdájával majdnem mindig találkozásom volt Zsámbokéknál. Sietve felköltötte tehát Ödönt s lelkendezve, összefüggés nélküli szavakkal adta elő amerikai párbajból eredő öngyilkosságomat és hogy hol található meg holttestem. Ödön megrettenve ugrott fel álmából és rendbeszedvén magát, aggódva igyekezett lakásomra, minthogy peáig ott a házmestertől reám vonatkozólag azon hírt nyerte, hogy ünnep másnapja reggelétől nem mentem haza, egyenesen a városházához ment és az alkapitányt titokban leendő közbelépésre felkérte s a szükséges fogatokat, sőt orvosi segédletet is egybehozván, kimentek az erdőbe felkeresésemre. De bármily titokban lett is a rendőri támogatás keresztülvezetve, az A . . . friss lap szemfüles hírnöke, mégis megalkotta magának a rém tett lefolyását és már egy óra múlva külön Kiadásban megjelenő friss lap ökölnyi betűkkel közölte váratlanul bekövetkezett öngyilkosságom hirét, sőt máileendő temetési szertartások kimagasló fénypontjait s a gyászkoszoruk feliratainak szövegét közölte. Én pedig ez alatt harmonikus légzés közepette egyre fűztem tündérszép álmaimat az „Angol királynő" szálloda első emeleti tizenhetes számú szobájában. Reggel ugyanis elfogott a kimerülés s restelkedtem az Andortól majdnem egy kilométernyire lévő lakásomra menni, betértem hát az emiitett szállodába s uj személyzeti tag jővén elémbe, egyéniségemről nem tudakozódott, mert borravalóját kezébe adva, nyomba pihenni vágytam, igy aztán, habár asztalomra is tettek friss lapot a szállodabeliek is olvasták a gyászhírt, mégsem tudták, hogy az kacsa s hogy én valóságos békés vendégük vagyok. * Ödönék nyomozása szintén sikertelen maradt s az időközben megjelent lap tudatta Terikéékkel is a titokban tartani szándékolt vészhírt s igy elképzelhetni az Andor meglepetését midőn déltájt látogatóba ment s Terikét gyászban és kisirt, könytelt szemekkel találta. Ő persze — sietett s útközben sem értesült semmiről — a váratlan helzyetben