Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-05-25 / 21. szám

vékenységet fejt ki. Zenetanára vagy öt iskolának, 1889-ben Nikolics Sándorral és Káldy Gyulával együtt szervezték a „Magyar zeneiskoláit. Zenei tankönyvei is vannak. Fővárosunkban' a zenészek egyesületi életének is Major Gyula egyik leghathatósabb előmozdítója. 0 pendítette meg a „Zene művészkör eszméjét, az ő kezdeményezésére alakutt a „Magyar zeneszerzők társasága" ő alapította a „Magyar női karének egyesület"-et. Legjobban jellemezte őt 1901-ben a „Pesti Napló." Idézzük: „Major Gyula zeneéletünknek valóságos százkezli munkása, s legtermeEenyebb hivatottja a legkisebb formától a legnagyobbakig. Agilis kitáradhatatlan, mint egy Atlaszt hordozó Herkules. Amellett paedegogus nyilvános iskola részére, dirigens, virtuóz hangversenyző, felolvasó, pályadijak nyerő hőse, mindeme concuráló, vállalkozó, szóval : egy olyan szakspeciálitás. a ki párját keresheti széles e világon." 8 hozzáteszi még: „meg kell az ilyen szellemi mindenest becsülni, mert ha csak száz ilyennel rendelkeznénk, a sokkal mostohább zene is sorba állhatna a képzőművészetekkel." Bemutattuk az 1-én városunkba érkező vendégeinket. Hirök, nevök úgyis megelőzi őket. Városunknak az ő közreműködésükkel olyan műsorra, s olyan magas színvonalon álló estélyre van kilátása, melylyel a vidék ritkán dicsekedhetik. Nemcsak a czél magasztos, melyre a hangverseny rendeztetik, hanem Pápa város művészi értékét, művészi becsét is hivatva van emelni. Az illetékes tényezők megtették azt a mivel a művészet érdekének tartoznak, most már az egyeseken ált a dolog. Lássuk; minden tekintetben méltó-e Pápa város a „Dunántúl Athenae"-je megtisztelő elnevezésre ? Egyrészt a szokás hatalma, másrészt a távozott színtársulattal kötött véd és dacszövetség folytán a hét krónikája újra a színtársulatról szól, azon hiszemben, hogy ezzel nem vétek hivatásos tisztemnek, sőt talán tekintve a városunkban jelenleg uralkodó limonádés hangulatot, örömmel fogadják a Komáromban időző színtársulatunkról szóló beszámolómat. Első sorban kijelentem, hogy Komáromban voltam. Mindhiába a bohém vér nem tagadhatja meg magát és ennek tulajdonítható, hogy a viszontlátás keletét ily rövidre szabtam. Még bele sem éltem magam joformán a hiányba, már újra ott kezdtem, ahol még csak alig végeztem. Hűséges leszek a beszámolómban és azt is bejelentem. hogy nem sokáig várt a színtársulat az Ígéretemre, mert pénteken hajnalba bucsuztunk és már vasárnap Thália templomában újra találkoztunk egymással Komáromban. A színtársulat ügyrendében semmi ujat nem tapasztaltam. Fegyelmezett, kerekded és összevágó előadások. Annál nagyobb változást tapasztaltam a színház látogatottságában és a színtársulat társadalmi életében. Dacára a hűvös időjárásnak a színházi pénztár jó forgalmat mutat fel. A színkör támlás terén ezt nem tapasztaltam, mert ugy el-el vétve láttam egy-egy embert, de az igazgató felvilágosított, hogy ott nem a támlások és páholyok hanem a karzat és az állóhelyek szóval a népség de főleg a katonaság nyomja meg a kasszát. Es tényleg ugy is van. A színkörben 4-500 embert alig lehet észre venni oly tágas, azt hinné az ember, hogy amolyan pápai üres ház előtt játszanak, pedig a direktor kedélyes arcából egy 300 koronás házat látni ki. A direktornak az volna a fődolog, de nekem ezen kívül más dolgom is van a rei ferálásban. A társadalmi élet homlok egyenest ellenkezik a pápaival. Maga a színigazgató pár teljesen visszavonult és házilag kezelteti magát. Saját otthonjukban étkeznek és nagy ritkán, ha valamely jó ismerősük kedveért, elmennek a vendeglőbe, ezt is csak színház utáni vacsorára, a déli ebédnél ez ki van zárva, s ilyen kiváltságos eseteknél a jó ismerős náluk lesz lefoglalva. A társulat többi tagjai, kivéve Károlyi Leonát és Nóvák llonktá, kik a karmester és az énekes bonvivant társaságában megtartották a vendéglői szokást, jobban mondva az előkelőséghez megkívántató első helyen való étkezest, nyilvános helyen csak akkor láthatók ha arra hivatott egyének által meghivatnak, különben házi pongyolában étkeznek. Mint hallottam ez a helyzet náluk még nem az ultimátum, mert még az én feljegyzéseim a kezdet nehézségei között voltak. Lehet, hogy már a legközelebbi beszámolómban teljesen uj és változatos képet fogok találni, mert mint mondják Kormáromban a kibontakozás igen könnyen történik. De nem is volna csuda! Annyi féle uniformis, snájdig katonatisztek, csak megteszik a hatást ! Az el'íjelek erre nézve, már ottlétem alatt is pedzve lettek. A szemjáték már kölcsönösek, csak a tisztességes alkalomra vár a kölcsönös bemutatás. Lehet, hogy mikor e sorok napvilágot látnak, már változatos műsort és bohém kompániát találnék ott, : hol ezelőtt esak sivár, unalmas életről halottam panaszokat. Visszatérve a színigazgató párra, főleg a színigazgatóra örvendetesen tapasztaltam, hogy kitűnő jókedvben van és ezt fölösleges talán említeni a pápai defiezites szezon után, hogy miért van így? Az igazgató jókedve szuggerárólag hat bájos és kedves nejére, ki jóllehet a mi deficites városunkban sem kímélte tőlünk jókedvét "lés kedvességét mert hát mint igazgatón énak, ha nincs is disponálva, megtesz mindent „az üzlet érdekében." Máskülönben ne hogy félre értsenek. A színigazgató pár teljesen rokonszenvez a pápaiakkal és bár kassza dolgában nem csalogatós a helyzet, már a septemberi sezon terveivel erősen foglalkoznak. De ha nem is rokonszenvezett volna velünk, kényszerítve volna reá az ifjúság által. Nem elégedtek meg az itteni tüntetéssekkel, hanem alig néhány nap múlva (velem együtt) mint a gonoszok 7-en feltűntek egy páholyban és tüntettek tapsaikkal, bámulatot keltve a komáromiak előtt, kik ebben a tekintetben nagyon is hidegek. Ily tüutetés után ha nem is volna, de meg kell jönni az általános rokonszenvnek. Ezzel végeztem az első beszámolómmal. Azt hiszem már legrövidebb idő alatt újra lesz alkalmam folytatni ezen ciklust, mert hát a rózsának megtiltani nem lehet . . . és én már ilyen vagyok. Irásközben kaptam telefon jelentést, hogy nagy újság van Komáromban. Ha idom engedi — berukkolok. fNe izéljen ! Szedő.) Friczi. pán dacz és védnökséget kötött a Jókai kör müvészestélyével. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnknek, Pápa városa az ígéret földje. Az hirlik, hogy Láng Lajos a várás üdvözlését a sorok között köszönte meg. Az hirlik, hogy a polgármester jöbb keze villámot, a bal keze gázt áraszt. (Mi lesz most, ha kezeit dörzsöli ? Szedő.) Az hirlik, hogy a Jókai-kör művészestélyére jegyek már kaphatók, de nem kapják. (Hanem szépen elveszik. Szedő). Az hirlik, hogy Balla színtársulata Komáromban még nem bontakozott ki. Az hirlik, hogy a színtársulatunk tagjai közül többen már katonai fedezet alatt állanak. Az hirlik, hogy a színtársulat két megfeledkezett kardalosnője a septemberi évadra már most is elfogad előjegyzéseket. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat utóizet hagyott. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője utókurára Komáromba jár. Az hirlik . . . Az hírlik' hogy Pápa város közvilágítása ott van, ahol a mádi zsidó. Az hirlik, hogy Pápa város világítási bizottsága rendesen azt határozza, hogy legközelebb fog határozni. Az hírük, hogy Fenyvessy főisHIEE 2C_ — Személyi hírek. Fenyvessy Ferencz vármegyénk főispánja, a Jókai kör által rendezendő müvészestélyre, junius 1 én városunkba érkezik. — Papp Sándor kir. tanfelügyelő tegnap városunkba érkezett. — Láng Lajos válasza. Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy Mészáros Károly városunk polgármestere Láng Lajost kereskedelmi ministerré történt kineveztetése alkalmával a város közönsége nevében üdvözölte. Láng Lajos ezen üdvözletre a következőkben válaszolt: Tisztelt polgármester Ur ! Kereskedelemügyi miniszterré történt kineveztetésem alkalmából Pápa város közönsége nevében kifejezett szives jókivánatokat igen köszönöm. Hazafias üdvözlettel Láng. Egy kissé rövid ugyan, de megmagyarázható. — Huszárezredünk szendéje. Klobucsár Vilmos altábornagy, a honvédség adlátusa, Gráf százados segédtisztje kíséretében pénteken városunkba érkezett és tegnap délelőtt szemlét tartott huszárezredünk felett. Az adlátus, ki ezelőtt a lovasság felügyelője volt, és kinek katonai szigora általánosan elismert, a szemle után a tapasztalt altiszti kiképzés, fegyelem, rend és a kitűnő lóállomány felett, a legnagyobb elismerését fejezte ki Frohreich Szabó Ernő alezredes, ezredparancsnoknak, ugyszinte a szá ^parancsnokoknak és a tisztikarnak. Az adlátus tegnap délután Budapestre visszautazott. — Közvilágításnak kérdése. A világítási bizottság folyó hó 22-én — csütörtökön — délután ülést tartott, hogy a város lakossága által már annyira óhajtott közvilágításunk kérdését egy lépéssel előbbre vigye. Sajnos, nemcsak hogy ez nem történt, de végeredményében oda jutottak, hogy az eddigi tanácskozások teljesen hatalomra dőltek, szóval ott vagyunk — ahol a mádi zsidó. Nem mondjuk, hogy elhamarkodva intézkedjenek, de igenis elvárjuk, hogy végre valahára döntsenek a világítási nemre vonatkozólag. Már azt hittük a legutóbbi ülésből kifolyólag,