Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-05-04 / 18. szám

.P A P KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Mikor a közvélemény beszél. Hiába minden fáradság! A józanul gondolkodó és saját jogos követelményeit szem előtt tartó polgárságot félrevezetni nem lehet. A jog érzet mindenképen „kitör és eget kér magának." Hasztalan próbálkozott meg „a városi hatóság" aláírásával kibocsátott „Felhívás", vagy annak értelmi szerzője légből kapott, hamis adatokkal oda terelni a közvéleményt, hogy a létesítendő közvilágításunknál a gáztelep berendezése mellett foglaljon állást; mindennek dacára is a pénteki napon megtartott bizottsági, ülésen kénytelenek voltak belátni, hogy itt győz a gáz fölött a villám, mert mindig is ugy volt és ugy is marad, hogy „győzni kell a jobbnak és a jognak !" Mert, hogy jogosabb és jobb a villampártiak követelése és állásfoglalása azt már temérdek sokszor e helyütt is, másutt is elmondtuk és példákkal is igazoltuk. Laptulajdonos és kiadó : És különös ! Vannak még — szerencsére csak kevesen — a kik előttük ismeretlen és ismeretes különböző okoknál fogva folyton visszaesésben vannak. A felhívás adatai szerint átalány mellett egész évre — 1200 órát tesz, napi 3'/

a órai égetés mellett — 20 koronába kerül az áramfogyasztás; ellenben a gáz 400 égő órára 12 korona. • Állítsuk most e kettőt egymás mellé ; villamos láng 1200 órára 20 k. gáz „ 400 „ 12 „ vagy ami egyenlő gázláng 12u0 órára 30 k. A mi pedig az Auerégővel való fénynövelést illeti, az olyan vakmerő állítás, a milyent Eurppában még nem mertek megkoczkáztatni. 16 gyertyafényről 60 gyertyára növelni a fényt az Auer harisnyával ez olyan dicső dolog lenne, a melylyel a felhívás megfogalmazója millió méltókat kereshetne. H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Ha ezt tényleg meg tudja tenni, vagy ha olyan szakkönyvet, vagy mondjuk csak napilapot is tud mutatni, a honnan ezt az abszurdomot vette, mi megkövetjük és kalapot emelünk előtte ! De sajnos ezt tenni nem tudja, mert nem lehet! Még megpróbálják alkalom adtán, hogy talán mégis sikerül önző s rossz nézetüket az egész városra rátukmálni. De nem sikerül. Nem sikerülhet nekik, mert mi résen állunk s az ilyen szándékosan félrevezető tévedésekről hamar lerántjuk a leplet. Mert lássuk csak, mire is hivták és hogyan világosították föl a lakosokat ? Fölhívták, hogy nyilatkozzék milyen közvilágítást óhajt, viliamost, vagy gázt ? Ez idáig helyes ! Magyarázták pedig a következőképen. A villamosért fizet a polgár óránként 16-os láng után 6 fillért, a gázért T IES C HZJ A rem. Mikor Lebais ur hallotta, hogy kilencet üt óra, összehajtogatta az uj tágját és hálószobájába tért. Es meleg ágyára, kényelmes párnájára, puha takarójára^ndolva, nagy jóérzés fogta el, amelyet niftélt még az ellentét, amelyben a kényelmes!, otthon az utálatos időjárással volt. És Lfnais ur •gy szólt magában. — Ha meggondolom, — hogy vannak emberek, akik e pillanatban az álarcosbálba sietnek I Fagyoskodó Pierrot-k, akik a hóban botorgálnak, és könnyed Pierrettek, akiket kerget a hideg szél. Ó, milyen bolondok az emberek ! Milyen bolondok ! Lebais ur aztán nyugalmasan le is feküdt, mikor egyszerre csöngetést hallott. — Hohó I Ki jöhet ilyen órában és ilyen időben ? Lebais ur felugrott, de télutón, az ágy szélén ülve maradt. — Hallotta az ajtó nyitását, a hangokat az előszobában, aztán Anettenek, a szobalánynak a lépteit, amelyek az ő szobájához közeledtek. Pár pillanat és ijedt arccal, remegő ajkakkal megjelent a szobalány. — Nagyságos ur, egy maskara van odakünn, Önt keresi I — Maskara? — Az, nagyságos ur! . . . A dolgozószobába vezettem. Lebais ur elképedt. Mi ez ? Bizonyosan farsangi tréfa ! De hisz neki nincs barátja, aki ilyen mulatságot keresne. Komoly nyugtalanság fogta el a szegény embert, amint erre az álarcos ismeretlenre gondolt, aki éj időben betolakodik hozzá. Lebais ur és a szobalány a legnagyobb aggodalommal és izgatottsággal némán néztek egymásra. — Tudja mit, Anette. mondja, hogy már lefeküdtem. — Nem, azt ném teszem, nagyságos ur! Menjen csak be ön ! Én nem megyek egyedül, én félek. Nem szabad lefeküdnie, nagyságos ur. Menjen csak be, mert én megszököm, én nem maradok itt. Egy pillanatig Lebais ur nem tudta, mitévő legyen. Nézte meleg ágyát és a sötét folyosót, amelyen át az ismeretlenhez kell mennie, és végre elszánta magát, hálókabátosan, fején hálósipkával a dolgozószobájába ment. Az álarcos tényleg ott vo't. Lebais ur mindjárt belépésekor észrevette : nyugodtan ült a Lebais ur karosszékében. Nagy, erős fickó volt, granátosruhában. Arcát feketebársony álarc födte, amely alól bajusz végei kandikáltak elő. Két lábát, melyen hoszszu. ráncos csizma volt, fesztelenül keresztbe rakta. És nyilván fesztelenül érezte is magát, mert minden teketória nélkül tüzet gyújtott a kandallóban. Mikor Lebais ur megjelent, az idegennek eszébe sem jutott, hogy fölkejen. — Lebais ur ? — kérdezte dörgő hangon. — Örvendek, hogy van szerencsém. Ugyan kérem foglaljon helyet, — De uram ... — nyögte Lebais ur. -— Üljön le, ha mondom, a pokol nevében ! — Lebais hálókabátosan és hálósipkásan leült szemközt a granátossal. De hát ki ez az ember ? Mit akar tőle, késő éjjel? Lebais ur hiába igyekezett ennek az álarcos ábrázatnak vonásait kikutatni, vagy más egyébről ráismerni. Az álarcos teljesen ismeretlen volt. — Nem háborgatom, ugy-e ? Ebben JJ mindenféle színben és különféle mintkában nemkülönben mindenféle uri- . riwVtf és nöi divatcikkek és játékszerek rendkívüli dus választékban és ImJIK bámulatos olcsó árban kapható KRAUSZ-féle üzletben (Bencés épület.) —