Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-04-27 / 17. szám

még fejeink lágya annyira, hogy az iparban s magában az iparosban fel­ismerjük az államalkotó elemek leg­tiszteletreméltóbb és leghatalmasabb tényezőjét. Ne méltóztassék okvetetlenkedő gondolatokkal bíbelődni. — Az ilyen ipari szakiskolát végzett fiatal embe­reket szinte lefoglalják előre a nagy­iparosok, ha már önmagukat önállósí­tani kedve vagy módja nincs annak idején. Es ha valakinek mégis eszébe jutna évődni az ő sorsukon, hát sze­rezzen meggyőződést fizetési viszo­szonyaikról bármely hazai gyárban ab­ból kitűnik tüstént, hogy az ily mó­don képzett kezdő fiatal embernek fizetése kétszer annyi legalább, gyakran azonban háromszorta nagyobb — akármely vele egyvivásu m. kir. államhivatalnokénál, a ki keserűen gondol néha arra a porladór a, a KI őt úrrá faragta nagy ambiczióval. Bizony fölösleges vitázni afölött, mi itt a mi teendők. A város elöljá­rósága mozdítson meg minden követ, a sült galamb ideje lejárt, ámbár az­előtt sem volt valami hálás mesterség az után lesni, de hát nálunk ez volt szokásban, — még most se késő le­tenni róla. Megszerezni egyet a kilátásba helyezett szakiskolákból, lesz legalább oly hasznos dolog, mint Pétert vagy Pált kiugrasztani a képviselőtestület­ből ,sőt ha jól vesszük, lesznek sokan A legközelebbi kocsiba ültünk s haza­hajtattam. Útközben elmondta élete változa­tait. Megkönnyeztem a szegény fiút. Istenem, mi volt, s hova jutott ? ! Hazaértünk. Felajánlottam neki egy éltözet ruhát. Elfogadta. Mindent ujat húztam reá. A sze­rencse kedvezett, mert még a czipő is al­kalmas vala. Aztán vacsorálni mentünk. — Vacsora alatt nem szóltam hozzá semmit. Láttam, hogy ismét megelevenedett előtte az a szép idő, mikor még a fényes éttermeknek ismert gavallér vendége volt. Egy pillanatra mintha megváltozott volna. — Szintén látszott arczán, hogy ezer átkot szór azokra a gaz alakokra, kik rom­lásának okozói. A zene hangján aztán teljességében feltárult előtte a mult. Az a sok száz bankó melyet könnyedén szórt Darázs Ferkónak, az éjszemű, ravasz piimásnak. Szinte láttam a lelkében a harczot. A mult és és jelen vivtak bent irtózatos csa­tát. Arczvonását elárulták, hogy lelkében felnyílott a régi seb. Tiz óra volt. Ismét hazamentünk. Mi­előtt pihenőre tértünk, a fiúnak pénzt akar­tam adni. Igen. de hogyan ? Vigyáznom kelle, hogy föl ne tépjem a sajgó sebet, és hogy eszébe ne juttassam a reménytelen ielent. Végre kitaláltam a módot. — Pista, — szólék hozzá, — tartozá­som is van neked. Az utolsó tiszti-bálról két tízessel maradtam lekötelezetted, s csak most jut alkalmam, ennek eleget tenni 1 Meglepetten vette át a váratlan össze­get, — aztán elpihentünk. a kik határozottan előnyösebb dolog­nak tartják minden apró intrikánál a komoly és jó szándékot, mely a vá­ros üdvére irányul, ha ez a jó szán­dék mindjárt deputáczió képében is kerül a felszínre. Színészet Pápán, Örvendetes jelenséggel kezdjük meg heti referádánk megírását. Közönségünk, mely eddigelé közönyt tanúsított az előadá­sok iránt, lassanként belemelegszik a szín házlátogatásba úgyannyira, hogy utóbbi na­pokban több izben telt, sőt zsúfolt házak előtt játszódtak le az előadások. Közönségünk ugyanis meggyőződést szerzett magának, hogy nem afféle megszo­kott ígéretekkel és reklámszerü csábitgatá­sokkal van dolga, hanem tényleg Balla Kál­mán társulata valamint az előadott darabok a legmesszemenőbb igényeket is képesek kielégíteni és ezen tudatban igyekszik is közönségünk a társulattal szemben az ed­dig tanúsított közönyt és mulasztást pótolni. Balla Kálmán színtársulata május 15-ig időzik körünkben és a közönség hangulatá­ból ítélve bizton reméljük, hogy ha az igaz­gató nem is jövedelemmel távozik majd városunkból, de kellemes viszontlátás remé­nyében fog búcsúzni a pápai kis. de hálás puklikumtól. Színi referadánkat adjuk a követke­zőkben : Vasárnap délutáni előadásul „Az ör­dögűző huszártiszt" éénekes bohozat ment szép számú közönség előtt. Markovits Mar­git és Szatmáry Lajos a főbb szerepekben remek alakítást nyújtottak. Szánthő a tiszti­szolga szerepében tetszett és dalaival hatást keltett. Este egy kitűnő népszínmű „A halász szeretője" került telt ház előtt szinre. Az est sikerének oroszlán része Balláné Csik Irént illeti, ki tűzzel pattant játékával és gyönvörüen énekelt dalaival szórakoztatta Reggel után hazakísértem. Kíváncsi vol­tam szegény fin lakására, — Képzetemben megalkottam magamnak nyomorult fészkét egy udvari szobát a negyedik emeleten. Há­rom lépésnél többet nem tesz a hoszsza, szélessége megközelítőleg 150 czentiméter. A bútorzat négy darabból áll. Egy rossz öreg asztal, mely teljesen üresen, elhagya­tottan, sok szomorú órának a tanuja. Ala­csony, egyszerű ágy, sok álmatlan éjszaká­nak felejthetetlen nyughelye. Egy nyikorgó zárnélküli ruhaszekrény, mely régi idő óta egyetlen darab ruhát sem látott. Végre a mosdó. Ennek a titkát, hej, el lehet-e árulni ? Szegény, az a négy fal, az egész tartalmá­ért az ódonkereskedő nem ad két forintot. Nem sokat csalódtam ! Melegen búcsúztam el tőle, meghagyva, hogy mindenkor szívesen látom Másnap reggel a lapok rendőrségi ro­vatában megrémülve olvastam öngyilkossá­gát ... Fölrohantam holtteteméhez. Zsebében 15 forint készpénzt találtak. A hiányzó ötért revolvert vett. Az édes apa a hír hallatára holtan rogyott össze. Megtörve a kettős csapástól, hazaro­hantam s bezárkóztam. Végigmentem a sze­rencsétlen fin életén. Ur volt. Fénybe kezdte az életet. Úr­ként halt meg. Kifogástalan, elegáns ruhá­ban, zsebében 15 forinttal. De a pisztolyt kezébe én adtam neki! Igen ! Igen ! Belülről éreztem a szörnyű vádat. — Te voltál az igazi bűnös! Megölted nyomorék, a legjobb ba­rátodat ! a közönséget, mely több izben zajos tap­sokkal honorálta őt sőt egyes dalait meg is ujráztatták. Szánthő mint Bandi ügyeskedett és fenomenális bariton hangját két dalban érvényesítette. Hegyessy közderültségben tartotta a közönséget Paplogó szerepében nemkülönben Nagy Imre, ki a Rigó alaki* tásával több izben megnevetetett bennünket. Garay teszetős alakban mutatta be Annuska bánatos szerepét ugyszinte Szilágy Berta mint Sutkáné. A többi szereplők Balázsy, Szathmáry, Bogoz, Czakó, Szalay Hona és Beczkóy az összjáték keretében a legjobbat produkálták és az est fényes sikerét nagy­ban előmozdították. Héftön a közönség által rég óhajtott dráma „A vörös talár" ment gyér közönség előtt. Hogy ily kevés számú közönség lesz jelen, az előre volt látható az izraelita hús­véti ünnep előestéje miatt. Az előadás ve­zető szerepét Yanettát Markovits Margit ját­szotta. Gyönyörű momentumai voltak ala­kító képességének, mely ugy részleteiben, mint teljes egészében egy igazi művészié­lek megnyilatkozását tárta elénk. Asszonyt adott, anyát, aki rajongással szereti gyer­mekeit, akinek lelki világát csak az anyaság érzése irányítja. A szenvedély összes skálá­ját megszólaltatta és hatalmas volt a lelki küzdések feltüntetésében, kitöréseiben meg­rázó és szivet megindító. A letartóztatás je­lenetében oly hatásos megnyilatkozása volt a színpadi művészetnek, „az igazságnak" a mi színpadunkon még szokatlan volt és ami teljes elismerésre érdemes. A kis, de hálás közönség átérezve és szuggerálva a mű­vésznő játéka által siirü tapsokkal jutalmazta őt. Művészi alakításban láttuk Mouzon sze­repét Szathmáry játékában. Force szerepé­nek tekintse ezt, amenyiben alig hisszük, hogy volna a vidéken, ki e szerepben ve­télytársa lehetne. Maszkja és jellemző já­téka egyaránt művészi stylben lettek tartva. Mészáros mint Etchepare teljesen megállta helyét. Hatást keltett Bodroghyné kis szere­gében nemkülönben Balázsi, Beczkóy és Szalay Ilona. Az előadás művészi stylben lett előadva és ajánljuk Balla igazgatónak, hogy ezen előadást az évadban még egy­szer ismételje, mivel sokan voltak azok, kik ezen előadást a fennt jelzett okoknál fogva nem nézhették meg. Kedden ifjúsági előadás volt, mely al­kalommal „A haza" lett előadva kitűnő elő­adásban. A nézőteret teljesen megtöltötte az ifjúság és az egész előadás folyamán ugy nyílt színen valamint a függöny legör­dül tével tüntető tapsokkal illették a szerep­lőket, melyekből a legtöbb Markovits Mar­gitot, Ballát, Szathmáryt, Garay Ilonát, Ba­tázsyt és Mészárost illette meg. Az előadást remek kiállítás és kitűnő rendezés jelle­meztei Szerdán „Pillangó kisasszony" énekes dráma került szinre. A czinrszerepet Balláné Csik Irén művésziesen alakította. Ha ez es­tét vissza varázsoljuk, nem tudunk színész­nőt bírálni, nincs előttünk kivilágított szín­pad, nem komédiába gyönyörködünk, hanem egy asszonyba, kit a messze Japánban, mint csillag képzelünk, ki szépségével, szivével és kedvességével, mint az áldó és szeretett képe jelenik meg környezete előtt, rabjává téve az egész világot. Maga a darab az élet­nek egy megkapó fázisát magyarázza. Pil­langó kisasszony daczára ezeknek nem bol­dog, mert hisz kit ő szeret nincs mellette, csak a boldogító remény, hogy egyszer visz­szajön, ad erőt és vigasztalást a holnapra, mely midőn megszűnik, először gyermekeét, azután saját életét oltja ki. Hogy adta ezt Csik Irén ? Egy primadonna, ki a mai szá­zad szellemében irt operettekben tudja meg­hódítani közönségét, hogy tudja-e szerepet jól eljátszani ? E szerepet talán ugy átérezni és alakítani lehet, mint mi láttunk, de job­ban lehetetlen. Megjelent előttünk egy asz­szony, kiben a szépség, az ideális szív, a szenvedély egyformán volt meg, láttunk egy asszonyt, ki szeretni tud hévvel igazán

Next

/
Thumbnails
Contents