Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-04-20 / 16. szám

nem használta fel soha az alkalmat a közeledésre, hanem igenis elmulasztotta a baráti kézfogást, a szívélyes együttérzés és együvétartozás eszmé jét ápolni és megvalósítani. Vezető, nemes eszme, a mely tömöríteni és irányítani képes a társadalmi erőket — nem indult ki soha Pápa városából. Egy fenkölt, magasztos, nemes társadalmi kérdés, avagy hazafias mozgalom, sem vallhatja a közelmúltból Pápát szülőanyjának. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, hogy a vidék szive és esze nem Pápa, hanem ahány községe van járásunknak, anuyifélekép érez és gondolkodik annak társadalma. Ez pedig jelenti az erők szétforgácsolását, a huza-vonát egyesek és testületek között, a pletykázást, a bizalmatlanságot egymásiránt és számtalan egyébb baj kntforrását. Uraim ! Itt tenni kell valamit! Ne engedjük ezt megtörténni, közeledjünk bizalommal és őszinteséggel egymáshoz, hárítsuk el az akadályokat, amelyek társadalmi életünkre eddig bénitólag hatottak. Emberi gyarló természetünknél fogva sok hibát takarhat ez az emberi porhüvely, de egyúttal sok, nemes és magasztos érzés és erénynek is lehet lakóhelye. Ilyen nemes és tündöklő erénye az emberi szívnek a szeretet. kérem, hogy aludjék ma még velem, mig megszokom az uj lakást. Erre a feltételre nem számítottam, — azonban jövő nyugalmam érdekében beleegyeztem. Este megérkezet Ürömfi négy hordár kíséretében, két-két hordár egy-egy óriási ládát cipelt, a hordárok eltávoztak, Ürömfi pedig a kicsomagoláshoz látott, — no ilyet még nem láttam életemben. Az egyik ládában volt egy szalon ruha, két ing, 6 kézelő és ugyanannyi gallér, aztán Kiiry Kláiának számtalan arczképe. A másik ládában ugyanilyen toilette cikkek s vagy két mázsa hónapos retek, kíváncsian lestem a fejleményeket. Ürömfi Küry Klára arcképeit sorra kirakta ós megcsókolta, a kis Lécesek bambán bámultak, én pedig magamban sajnálkoztam a szegény magánzón. Mikor a képeket kirakosgatta és végig csókolta, vacsorához látott. A zsebéből kivett egy darab kenyeret, a ládából 2 hónapos retket és olyan élvezettel evett," hogy a kis Léczesek sirva rimánkodtak egy kis darab retekért. Mikor már jól kisírták magukat megígérte, ha jók lesznek, hát ezután ők is kapnak retket; de ma nem kapnak. Én csak bámultam, hogy milyen tisztelettel viseltetnek a kis'Lécesek a retekevő iránt. Egyik sem mert moccanni, sőt mikor Ildikót a divánra fektettem és Edgártnak kiutalványoztam a köteles pofont, sirni sem mertek, anynyira féltek, hogy nem kapnak retket. A gyerekeket lefektettük, — mi pedig diskurálni kezdtünk. Gyulasszuk föl a felebaráti szeretet fáklyáját, a melynek világossága mellett megtalálhatjuk a közös érintkezési kapcsot. S ha már egyszer rátalálunk, s igy egymást a nemes és szép gyakorlásában is megismertük — ne hagyjuk magunkat többé ez útról elterelni, hanem inkább iparkodjunk lassan-lassan tért hódítva először a helybeli, s azután a vidéki társadalmi köröket összeforrasztani. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Színészet Pápán, Múltkori felszólalásunk ha nem is teljesen, de némileg megtörte közönségünk határtalan közönyét és ha nem is telt házakat, de nagyobb látogatottságot kell konstatálnunk. A szintigyi bizottság is magáévá tette a színtársulat érdekét és a hét folyamán tartott ülésében átiratot intézett városunk összes társadalmi egyesületeihez. Örömmel üdvözöljük a szinügyi bizottság ezen intézkedését és reméljük, hogy társadalmi kö reink be fogják látni, hogy ez érdemben kötelesség hárul reájuk és annak teljesítését vállvetve fogják előmozdítani. A szinügyi bizottság átirata a következőkép hangzik : „Pápa r. t. város szinügyi bizottsága folyó hó 15-én tartott ülésében foglalkozván Balla Kálmán győri színigazgató, jelenleg városunkban időző társulatának működésével midőn egyrészt a színtársulat művészi nivója felett, ugy egyes tagjainak kiválósága, mint az összjáték, rendezés és kiállítás tekintetében a legteljesebb elismerését fejezte ki, másrészt sajnálattal konstatálta azt a szomorú tényt, hogy e kitűnő társulatot, melyhez hasonló évek hosszú sora óta nem volt városunk falai között, közönségünk nem részesiti a megérdemelt támogatásban. — e — Ismeri Klárát ? — Melyiket, Ward Klárát, Rigó Jancsiné ő nagyságát? — Ki beszél Ohimay herczegnőröl, én Kűrit kérdeztem, hogy ismeri-e "? — Ismerem látásból. — No sajnálom magát, tudja meg hát, hogy ő áz eii idealom. — Gratulálok. — Köszönöm én őrülten szeretem — Klárát. , , — Es ő magát ? — Ki nem állhat, — éppen tegnap mondta, hogy ha még egyszer tolakszom, hát feljelent a rendőrségnél. — Hát akkor mit tolakszik ? — Üli nem tolakszom többé, elzárkózom a világtól és miden időmet a kis Léczesek nevelésének szentelem, a hálátlan nem tudja méltányolni ezt a nagy szerelmet egy egész láda arcképet vásároltam össze, mind őt ábrázolja és ő hallani sem akar rólam, de nem is lát többé, erre esküszöm. Tisztában voltam a helyzettel, Ürömfi egy őrült magánzó, vagy egy magánzó őrült vagy őrülten szerelmes magánzó. Ürömfi úrral való ismeretségem siettette kiköltözésemet. Ürömfi tizenegy órakor lefeküdt, én még fennmaradtam. Ürömfi 10 perez múlva horkolt, a kis Lécesek szellemesen csevegtek álmukban, én pedig kézi táskámat hónain alá kapva siettem kifelé. A Léces szülők ajtaja előtt elhaladva velőtrázó sikoltást hallottam, majd minden elcseudesült; e sikoly jelenté a 20-ik Léces földi siralmának kezdetét és az én megszabadulásomat Léceséktől és Ürömfi Bélától. körülménytől indíttatva elhatározta a szinügyi bizottság, hogy a városunkban fennálló összes kulturális és társaskörökhöz, mint a melynek alapszabályszerü hivatása a magyar közművelődés előmozdítása, a mely hivatást méltóbban, mint a magyar színészet felkarolásával, alig teljesíthetik, a színészet erővel teljesebb pártolása érdekében megkeresést intéz. Midőn ez érdemben a tekintetes elnökségnél kérelmünket előadjuk, nem szándékozunk a színészet nemzeti és művészi fontosságáról, a szinészet pártolásának hazafias kötelességéről szólalni, mert úgyis megvagyunk győződve, hogy mind ennek % tekintetes elnökség teljes tudatában van. Csupán arra kívánjuk nyomatékosan felhívni becses figyelmét, hogy ha közönségünknek éppen a mostani, valóban magasab művészi értékű társulattal szemben tanusitött eddigi rideg közönye meg nem szűnik, akkor városunknak hosszú időre le kell tennie arról a jogosnak hitt igén) éröl, hogy első rendű társulat telepedjék le művészi szempontból hitelét vesztett talaján. Hogy ez be ne következzék, tisztelettel kérjük a tekintetes elnökséget kegyeskedjék a Pápai Kaszinó ill. Polgári kör stb. t. választmánya kebelében a szinészet érdekében propagandát indítani és a vezetése alatt álló egyesület tagjait a színház minél sűrűbb látogatására buzdítani. Kecsegtet beniinket az a remény, hogy a tekintetes elnökség a szinészet minél hatékonyabb felkarolása czéljából meggondolás tárgyává teszi bizottságunknak azt a javaslatát, hogy a t. Kaszinó stb. mint a legtöbb fővárosi és a vidéki társaskör, a színházban ha most már nem lehetne, legalább a következő őszi szezonban állandó helyekkel bírjanak, s az előadásokat kedvezményes áron látogathassák. Addig is azonban, mig ez megvalósitliató lesz, bátorkodunk tudtára adni, hogy bizottságunk Balla Kálmán színigazgató urnái a Papai Kaszinó stb. részére 10"/

(rus kedvezményes jegyeket eszközölt ki. — Ha e kedvezményt a tek. elnökség a Pápai Kaszinó stb. t. tagjai részére igénybe óhajtja venni, szíveskedjék ezt a színigazgató úrral tudatni, ki is a szükséges utalványokat a tekintetes elnökségnek készséggel rendelkezésére bocsátja. A szinészet ügyét ismételten, s a legmelegebben a tekintetes elnökség jóindulatu figyelmébe és hathatós pártfogásába ajánlva vagyunk s. t. b." Azon reményben, hogy ezen felhívás folytán színházunk nézőtere teljes átalakuláson fog keresztül menni, és közönségünk a még hátralevő előadásokat tömegessen fogja látogatni ugy, hogy az elválás és viszontlátás kapcsa szorosan fog fűződni a közönség és a színtársulat között. Szini referadánkat adjuk a következőkben : Szombaton a fővárosban annyira közkedvelt operette „A postás fiu" került premierként előadásra. Az első est amelyen zsúfolt volt a nézőtér és a közönség teljes meggyőződést szerezhetett, hogy a társulat, ugy a rendezés, összjáték, kiállítás, ének és zenekar tekintetében a legnagyobb igényenyeket is képes kielégíteni. Nagy Imre a a postás fiu szerepében kitűnő alakítást nyújtott. Hangja vajmi kevés van, de alakító képessége és remekül lejtett tánczával feledteti és pótolja hanghiányát. A közönség zajos tapsokkal halmozta el játékát. Szeberényi Margit Nóra szerepében mutatta be magát közönségünknek. Nem nagyterjedelmü de kellemes és tiszta hangja van, játéka ügyes, de ez a szerep több temperamentumot igényel. — Helyes vezetés és ambitió mellett Szeberényiből hasznavehető énekesnő válhatik. Károlyi Leona a mosónő szerepében temperamentus játékával imponált. Hangjában némi indispositiót észleltünk és ez a Julcsa kupiénál nagyon is észre volt vehető. A közönség a rokonszenves énekes-