Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-05-05 / 18. szám

1901. május 5. papai közlöny városim bejutnak; nincsenek alávetve az egészségrendőri alapos vizsgálatnak, a mi nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Pápa egészségügyi tekintetben is a legutolsó helyet foglalja el. 4* Semmivel sem külömb a ltusviz#gálai sem, elcsigázott; lesoványodott , állatok húsával táplálkozik a város lakossága, jó és ízletes liust keveset kapni és nincs-' kizárva, hogy noha a vágási szab lyoKnak megfelel is a lelevágott állat húsának száraz szövetei, jó táplálékot is nem nyújthatnak s az ilyen elcsigázott állatóknál benne van már a betegség is. Ily körülmények kőzött nagyon természetes, hogy jó egészségügyi állapotokat hiába várunk, pedig piacunk ellenőrzéséhez_ csak egy kis jóakarat és az egészségügy iránti • érzék kellene. A hol annyi csalúd kizárólag a piacról szerzi- be élelmi cikkeit, mint Pápán, ott kétszeres éberséggel kellene a felett őrködni, hogy a fogyasztó közönség tiszta, egészséges és kifogástalan czikkekhez jitéson. Önámitás nélkül senki sem mondhatja el városunkban, hogy ez a uemü; panaszoknak nincs alapja, azért elérkezett volna már az ideje annak is, hogy városunk hatósága e téren is a hafadó és fejlődő városokat kövesse. Színészet Pápán. Örömmel konstatáljuk, hogy múltkori felszólalásunk nem volta pusztában elhangzott szó és közönségünk megszívlelve jogos érveléseinket, a színtársulattal szemben elvállalta azon kötelezettséget, melyet től-a társadalmi szempontból joggal elvárhatunk. Ezen kötelezettséget Deák, Peter színtársulata az eddig bemutatott előadások utáji méltán kiérdemelte és reméljük is, hogy ba.11 szorongott a kis templomban és a templom előtt, a mikor a holttestet beszentelték. Péter mester húsz évvel öregebbnek látszott. Ugy tántorgott a koporsó után, mint-' ha részeg lett volna. Az asszonyok térdepelve imádkoztak, a legények a templom hátterében szorongottak. Péter mester felismerte a köztük álló János zokogását, a ki tegnap főbe akarta magát lőni, a midőn a szerencsétlenséget meghallotta. Ki nos önvád mardosta Péter mester szivét és lelkét, mely még fokozódott, a midőn keservében elképzelte, hogy minő boldog lehetne most leánya és ő is, ha a gonosz becsvágy el nem vakította volna. A lelkész beszentelte a halotatt és a résztvevők egyenkint ellépkedtek a koporsó, előtt és szentelt vizet fecskendeztek a halotra. Péter mesternek ugy tetszet mintha mindezt, álmodta volna. Egyszerre kinyíltak a templom nagy szárnyas ajtai és Péter mester szemei előtt rideg téli tájkép terült el végtelen fehérséggel, a hópelyhek pedig egyre hullottak, mintha az egész földet szemfedövel akarták volna borítani. Látta, a mint négy erös ember vállára emelte a koporsót kedves halót jávai, mig ő hajlott háttal, ingadozó lábakkal botorkált utánuk. Látta, hogy a harangozó miként ragadta meg a toronyból leérő kötelet, hogy a halott lelki üdvéért harangozzon. Látta, a mint a harangozó a kötelet közönségünk méltányolva a színigazgatónak ezen áldozatkészségét, társulatának fentarthatását ez évadban biztosítani fogja. ^ lefolyt héten néhány telt .házban gyönyörködtünk s ezen körülmény remélni engedi, hogy a színtársulat a közönség rokonszenvét "megnyerte s most már az ' igazgatótól függ ezen rokonszenvet megtartani-. Az igazgató a tapasztaltakból láthatja, hogy közönségünk az operette' és énekes bohózatok iránt érdeklődik s igy saját érdeke kívánja; hogy főleg az ily előadásokat forcirozza. Máskülönben mint tudjuk a szinügyi bizottság az igazgatót ez értelemben támogatni óhajtja azzal, hogy a heti műsor megállapítását közösen fogják megállapítani. Ezt mi csak helyeselhetjük, mert ezen eljárás a közönség és a színigazgató érdekét van hivatva előmozdítani. Heti reterádánkát adjuk a következőkben : Szombaton operette premierként „A kis szökevény" került szinre. Mérsékelten felemelt helyárak mellett lett adva, s ennek a körülménynek tudandó be, hogy'ezen előadás nem zsúfolt, hanem csak csekély számú közönséget vonzott a színházba. A címszerepet Pál ff íj Nina játszta, ki meggyőződhetett arról, hogy közönségünk kedvenezévé avatta magát. 'Nemcsak megjelenése alkalmával, hanem minden egyes énekszáma után tüntető tapsok- hangzottak és több izben kénytelen volt énekszámait megújrázni. - Ezen szerepében, mely határozottan „spiel partié" beigazolta, hogy nemcsak a koloratur hanem a subrette Szerepkörben is teljesen "otthon érzi magát.. "Sikk, temperamentum és báj jellemezték játékát. B. Kopp ári Margit (Carmenba) kellemesen csengő hangjával és ügyesen lejtett táncával sürü tapsokat aratott. Szalóky (T&marind) elemében volt és egész estén át a közönséget jóizü mókáival derültségoen tartotta. Deák igazgató a joccey Szerepében kabinet alakítást mutatott be és zajos tapsokat nyert a falovon való lovaglásával. Deákné a szobaleány szerepében igen hercig volt a remek táncát meg is kelett ismételnie, Békefy (Edward) mint bonvivánt remekelt és Pálfy Ninával előadott csók duettjét meg is kellett újráznia. Péchy (Leonello) belépő dalával nagy hatást keltett. Igen ügyesen táncolta Szalóki Szidi és Koronkai Ilona a „Taranittella" táncot. A kar és zenekar rendkívül precizitással működött közre Dellin karnagy vezetése. alatt. Vasárnap délutáni előadásul „Lumpácius Vagabund us" ment igen szép számú közönség előtt. Szalóky a szabó szerepében mindvégig derültségben tartotta a közönséget, mely nem fukarkodott öt tapsokkal bőven jutalmazni. Esti előadásul Lukáesy Sándor népszínműve „Csárda virága" zsúfolt ház előtt került szinre. A czimszerepet Pálfy Nina játszta, rendkívüli elevenséggel és reátermetséggel. Dalai gyújtók voltak és a közönség) nemcsak nyilt jelenetekben, de felvonások végén is tüntetőleg fejezte ki iránta rokonszenvét. Rémek alakítást nyújtott Deák igazgató Kazal Tamás szerepében nemkülönben Szalóky mint Gazsi. Mindketten hálás szerepre akadtak s egymással vetekedve igyekeztek a közönséget mulattatni, arai mindkettőjüknek sikerült. Igen ügyes volt Deákné (Zsuzsi) es Kovacsicsné (Panna) kis szerepeikben. Péchy (Délczeg) napról-napra javul, dalai tettszettek, játéka biztosabb. Sághy-nak a gulyás szerepében hatásos jelenetei voltak. Az előadás precíz összevágó volt. Hétfőn. „A. szabinnők elrablása" cimü vígjáték rendkívüli sikeres előadásban szép számú közönség jelenlétében adatott elő. Deák igazgató elemében volt és Rettegit kabinetalakitásában mutatta be. A közönség ki nem fogyott a* nevetésből s ugy felvonások, végén valamint nyilt szilien is megtapsolta a kitűnő vénáju komikust. Irsai (Bányay) t nagyon is fiatal maszkjával sokat rontott "igen is jól felfogott szerepében. Deáhiíí igen hercig volt naiv szerepkörében. 8aághy kitűnő dialektussal adta a brassói kereskedőt. A többi szereplők Markovits Margit, Molnár Gizella, Kovács, Krasznay és Koronkai Hona remek összjátékot produkáltak. Kedden másodszor ment „Akis szökevény" operette zsúfolt nézőtér előtt. Az előadás rendkívül tetszett és a közönség minden egyes főbb szereplővel szemben kifejezésre jutatta az elismerés adóját. Ezen elismerésből méltó részét kivette Pálfy Nina, B. Koppán Margit, Deákné, Deák, Szalóky, megrántotta, — de abban a pillanatban a lágy mélabús harangszó helyett mennydörgésszerű dörrenés- rázkódtatta meg a levegőt. Közvetlenül utána eltűnt minden, a mit Péter, mester maga előtt látott; eltűntek az emberek, a templom sőt a koporsó is, melybe gyermeke holtteste, zárva volt.. — Sötét éj vette-körül Péter mestert. — Jó estét, Péter mlister ! Az öreg álmatagon ugrott fel székéről, melyen a kandalló előtt elaludt. Szemeit dörzsölte ijedten tekintett három vendégére a kik nagy zajjal "topantak be a szobába és kemény vállveregetéssel költögetek őt erős álmából.. — No, Péter mester ébredjen már fel ! — kiáltott Mátyás, — de jó álma van ! Adjon Isten! Hogy vannak ? Mit csinál a kora tfmaszony ? Hát a nagy lány ? Péter mester felugrott. Álmodott-e ? . . Igazán álmodott? . . . Mintha eszét vesztette volna, ugy rohant az ajtóhoz és kiáltozni kezdett: — Claudine ! Claudine ! — gyere hát ? — Itt vagyok, atyám! — szolt a leány szelíden és belépett. A midőn leányát megpillantotta, a ki kissé halványabb, volt mint rendeseit, Péter mester szinte őrjöngött örömében. — Claudine, Claudinám, — kiálott és leányát szivéhez szorította —- Claudinám, ha tudnád, hogy mily rettegést áltam ki érted ! Majd hirtelen igy szólt álmélkodva leányához : — Gyermekem' mond, igazán olyan nagyon szereted Jánost ? — Igazán, jó atyám 1 — Nos, akkor — és hangja ismét parancsoló lett — akkor küldj el érte, jöjjön de tüstént, mert a leányomat neki adom értetted ? — Oh, édeSj jó atyám 1 — kiáltót Claudine remegve és megcsókolta atyja kezét. Időközben több uj vendég érkezett. A nyitott ajtó keresztül teritett asztalokat lehetett látni a szomszédos szobában. Étvágygerjesztő ételszag terjedt szét mindenütt. Most belépett Mária Anna is, és orömrepesve hallotta a jó hirt. A midőn pedig Péter mester barátai körülvették és kíváncsian tudakolták tőle, — a ki felig-meddig még most is kábult volt a nehéz álomtól — hogy miért akarja leányát egy másik férfihoz kényszerítem, holott előbb a biró fiához akarta adni. Péter mester, mint igazi házi zsarnok, ránczba szedte homlokát és igy szólt ellenmondás! nem tűrő hangon : — Azért mert igy akarom ! Hat hét múlva a lakodalom ! Senkinek semmi beleszólása ! Én vagyok az ur a házban!