Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-04-28 / 17. szám

zetlenül vitatjuk városunk érdekeit, örömmel szemléljük, örömmel konstatáljuk mindazon mozzanatot, mely városunk fejlődését czélozza, de nem hallgathatjuk el a hiányokat és mulasztásokat sem, mert akkor nem állnánk feladatunk magaslatán, ha ezt tennék. Városunkban a közvilágítás most már szükséget pótol, mely minden más vállalatok fölé helyezendő, s azért csak kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ezen az intéző körök ügyeimébe ajánljuk, kik hivatva vannak e kérdés megoldásánál a vezérszerepet viselni. Nekünk kötelességünk mindent létesíteni, amibe városunk más városokkal szemben háttérbe szorul, kötelességünk azt létesíteni, mert csak igy érhetjük el azt a czélt, hogy azt a helyet foglalhassuk el, amire Pápa város jelentőségénél, lakóinak i ítelligentiájánál fogva hivatva van, csak igy érhetjük el azt a niveaut, amit mi igazán, azt hisszük mindannyian igazán óhajtunk. A közvilágítás létesítése oly elsőrendű szükséget pótol, hogy ezt tovább elodáznunk nem szabad, nem lehet. Valóban szégyenletes és szomorú állapotnak tartjuk azt, hogy városunk a közvilágítás megoldására nem fektet semmi fontosságot, pedig alig van városunkban egyén, ki ezen állapotott tarthatatlannak nem jelezné. Most, hogy városunk a reformok városaival lépést akar tartani, komolyan kell a közvilágítás kérdésével foglalkozni. Ha a képviselőtestületben meglesz az akarat bizonyos, hogy az eszközt is megfogja tudni találni arra, hogy rövid idő alatt a közvilágítás kérdését megvalósítsa. S most elsősorban városunk polgármesteréhez intézzük szavainkat, ki már több izben fényesen igazolta, hogy ha valamely közügyet kézhez vesz, addig nem tágít, mig azt megvalósítja, ebben a kérdésben is hozzáfordulunk, hogy adjon módot és alkalmat a képviselőtestületnek ehhez a kérdéshez hozzá szólani. Tudtunkkal van a polgármester asztalfiókjában több tervezet a közvilágítás kérdésének megoldására s igy nincs egyébb hátra, mit ezeket a terveket napvilágra hozni, jobban mondva napirendre tűzni. Tapasztalatból tudjuk, hogy nagy | nehézségekkel kell megküzdeni, mig az ily fontos kérdések megoldást nyernek, de mindenesetre az első lépést meg kell tennünk s ez az, hogy a képviselőtestület komolyan foglal | kozzon a közvilágítás kérdésével s keressen egy rnodus viveiidit, ennek megoldására. Hisszük és rcjfnéljük, hogy városunk polgármestere, ki szinte meg van győződve, hogy a jelenlegi közvilágításunk városunk szégyenére van, felszólalásunkat megszíveli s a közvilágítás reformját sürgetni fogja és szinte egyetért velünk, hogy : „Megérett a gyümölcs" ! Pollatsek Frigyes. tartotta volna ; ellenérvek voltak elsősorban az elzüllött zenekar, másodízben a kiadások nagysága s végül a zenészek tökéletes hiánya. Ez utóbbihoz még hozzá tették, hogy még ember sines, ki annak élére állhatna. Ezen érvek szinte megdönthetetlen igazságnak tűntek fel, s csakugyan oly annyira elterjedtek, hogy mindenki csak arról beszélt, mikép abból a zenekarból nem lesz semmi. Szokoly főparancsnok azonban nem az az ember, ki egyhamar megijed. Sorba vette az akadályokat, s megkezdte azoknak tanulmányozását. Az elziillés ellen legjobb orvosság, hogy a zenekar tagjai az egylet tagjai legyenek, s a parancsnokság állapítja meg, hogy hol és mikor játszik a zenekar, a be nem való embert be nem venni, s ha később mutatkozik olyannak, rögtön kitenni, ilyen és hasonló módon mintegy biztosítva látta annak jövőjét, A kiadások nem látszottak olyanoknak, hogy azokat az egylet meg ne bírná, mert az egyletnek még sok használható hangszere, a hiányzót pedig majd olcsón és részletfizetésre fogja beszerezni : Hogy pedig zenészek nincsenek a városban, az sem oly nagy dolog, — kell nevelni. Próbaivet bocsájtott ki, — kinek volna kedve zenét tanulni V Ugy járt mint a főváros — túljegyezték. És a karmester? Éppen kapóra jött. A kath. hitközség uj karnagyot választott, kinek sokoldalú zenei jártassága bizonyára van pkkora, hogy abból egy tüzoltózenekarra való kikerül. És íme — megtörtént. A zenekar alapját egy szervezeti szabályzat alakjában megvetette, a 700 korona értékű hangszereket Stowasser J. budapesti hangszergyárostól meghozatta, 26 embert szerződtetett, végül Szentgyörgyi Sándor hitközségi karnagyot a karmesterségre felkérvén, őt a technikai vezetéssel megbízta. A mult év novemberében mar nagyban s nagy kedvvel tanulták a kottákat, ütötték a taktust az őrtanyán. Igazi örömük azonban csak arra lett, midőn egy szép délutánon egy rém nagy ládát hoztak a vasútról, s kipakoltak belőle 26 hangszert. A tuiajdonképeni tanulás ekkor vette kezdetét, 1900 deczember elején fújtak először hangszerekbe de ugy, —- hogy az arra menők mosolyogva rázták fejüket, senki se hitte, hogy még ebből valaha olyan zenekar lesz, mely élvezetet is nyújt. — Csak ketten biztak erősen, a főparancsnok és a karmester. Még a zenészek között is akadtak, kik üres szalma cséplésnek tartván a dolgot, azt hitték, jobb lesz meg idején meglépni, s csakugyan visszaadták a hangszert. Hol az egyik, hol a másik hagyta ott az iskolát, s jött helyette egy uj. Érthető, hogy a karmester uz ujakkal ismét elölről kezdhette a tanítást. Lassan és sok bajjal ment a dolog Városunk régi óhaja ment teljesedésbe, amidőn a vidéki színészet rendezése alkalmával Pápa városa a győri szinikerületbe lett beosztva. Ezen beosztást városunk szinügyi bizottságának erélyes közbenjárása vitte dűlőre, mely határozott álláspontot foglalt annak idején a vidéki szinészeti felügyelőnek azon tervezetével szemben, hogy Pápa városa a székesfehérvári szinikerületbe vétessék be. A régi tradíció fűzött bennünket Győr városához és ez a simpátia kötött bennünket a győri szinikerülethez, mely Győr, Szombathely, Pápa és Komárom városokat egy szinikerületté alakította. A szinikerület megalakítása céljából Győrött egybehívott értekezlet lefolyásáról, melyen városunk szinügyi bizottsága is képviselve volt, közöljük a „Győri Hirlap"-ban megjelent tudósítást egész terjedelmében a következőkben : Vasárnapra, ápr. 21-ikére hivta össze Zechmeister Károly kir. tan, polgármester Győrbe, Komárom, Sopron, Szombathely, Pápa városok szinügyi vezetőségeit, hogy itt a győri s esetleg a vele ikerként tervezett soproni színi kerület megalakítását megkísérelje. A megbeszélések már ezt megelőzőleg minden várossal lefolytak részint írásban, részint élő tárgyalásban. Sopron épen most szinügyi zavarokban van, sajnálattal tehát aktiv részt nem vehetett a tanácskozásban jóakarata és szimpáthiája kifejezőjeként elküldte azonban szinügyi referensét Krétschy dr. városi tanácsost, hogy legyen tanuja és hallgatója a Sopront is közelről érdeklő tanácskozásoknak. előre. A haladást megnehezítette az a körülmény is, hogy a tüzoltóörtanyán kis helyiség s szánalmas világítás állt a zenészek rendelkezésére. Valahányszor a nagy Helikonba belefújtak mindannyiszor elaludt a lámpa. Baj volt az is, hogy a zenészek otthon se igen gyakorolhatták magukat, mert vagy a család tagjai, vagy a háziúr protestált az éktelen lárma ellen. xV nagy Helikonistát a házi ur felmondással fenyegette, mert szerinte a ház falait rongálja, fél, hogy mint az Jeriehónál valamikor meg is történt, házát romba dönti. Ezeken a bajokon segíteni kellett. A k. hitközség elnökének a város plébánosának szives engedelmével a zenekar megkapta az elemi iskola tornacsarnokát próbahelyiségül ott aztán hely is volt, jó világításról is lett gondoskodva, s az esti órákban nem igen zavart senkit a próba lármája. A szervezet szerint a karmester köteles időnkint írásbeli jelentést tenni a zenekar állapotáról. Ez év február elején hivatalos jelentésében, melyet a főparancsnoksághoz nyújtott be, a zenekarról annyit mondott, hogy képes lesz április elején a feltámadás körmenetén közreműködni, május elsején pedig a nyilvánosság elé lépni. E jelentésre a főparancsnok az egylet tisztikarát s városunk több notabilitását, nemkülönben néhány ismert zeneértőt felkért, hogy a 1901 február 17-én tartandó első nyilvános próbára jöjjenek el, s sze-