Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-31 / 13. szám

ket, melyek lakosságunk félreveze­tését célozzák, azokat teljes értékére redukálni. A „Pápai Újság 4 4 mint ilyen már rég eljátszotta kisded játékát s alig tévedünk, ha az utóbbi időben meg­jelent és minden alapot nélkülöző cikkekben a szerkesztőség — liatyu­dalát véljük felismerni. Pollatsek Frigyes. Prolog egy bűnperhez. Erről az estről nem is volt tudomá­sunk, ^csak a mult héten pattant ki a titok, — hogy Mészáros Károly polgármester Győri Gyula ellen rágalmazás miatt büntető feljelentést tett a kir. járásbíróságnál. A sen­sátió számba menő esetről következőket tud­tuk meg. Minden ember tudja, a háztetőkön a verebek is csiripelik már, hogy Páter Buk­fencz mult évi deczember hó 20-án tartott városi közgyűlésben kondás módra viselte magát, — magyarul mondva kocsis módra káromkodott. Köztudomásu tény az is, hogy ez a gyalázatos incidens, dr. Antal Géza v. képviselő indítványára nem vétetett jegy­zőkönyvbe. A főiskolai tanárikar, a ki Győ­rinek ezen qualifikálhatlan eljárását nem­csak roszalta, hanem azt határozottan el­itélte, a történteket eltussolni nem akarta, hanem ezen ügynek a tanári gyűlés elé leendő vitelét határozta el. Igy történt azután, hogy a főiskolai igazgató megkereste a város polgármeste­rét, hogy értesítse a tanárikart arról, váljon Győri a mult évi deczember hó 20-án tar­tott közgyűlésben káromkodott-e ? A város polgármestere ezen megkere­sésre értesítette a tanári kart, hogy Győri a jelzett közgyűlésen csakugyan használt káromló kifejezéseket. Mikor a polgármesternek ezen hivata­los átiratát a tanári k; r tárgyalta és a mi­kor a tanári kar Győrinek ezen eljárása fe­lett megbotránkozását akarta kifejezni és azt jegyzőkönyvbe vétetni, ez alágyfejü, hogy a megbélyegzésnek ezen nemétől menekül­hessen, a tanári kar gyűlésében nyíltan ki­jelentette és buta eszével még írásban is kiadta, hogy város polgármesterének átira­tában foglaltak h a z u g s á g o k és r á­g a 1 m a k. Páter Bukfencnek ezt a nyilatkozatát a tanári kar szépen jegyzőkönyvbe vette és a jegyzőkönyv hiteles másolatát a polgár­mester megkeresésére ennek ki is adta. Ez volt oka annak, hogy a polgármes­ter rágalmazás miatt panaszt emelt Győri ellen. A veszprémi kir. ügyészség Győri el­len a bünvizsgálat megindítását és vád alá helyezését hozta javaslatba. Folyó hó 27-én hallgattak ki mintegy 25 tanút ez érdemben a pápai kir. járásbí­róságnál, a- kik egytől-egyik bizonyítják, hogy Győri káromkodott a gyűlés teremben. A végtárgyalás ez érdemben a vesz­prémi kir. törvényszék előtt fog június hóban megtartatni. Szegény Páter Bukfenc ezzel ugyan lépre került és eltekintve attól, hogy néhány keserves hét várakozik zsíros fejére, a tanuk költségei fejében is fizethet vagy nyólcz-kilencszáz frtot, ha ugyan lesz miből. * Eddig a tényállás. Elmélkedni az eset felett nem érdemes, hiszen mindenki lát­hatja, hogy itt Győrinek egy ujabbi horri­bilis hazugságáról van szó. Ez az ember nem rostelette eltagadni az egész tanári gyűlésben azt, a miről 50—60 embernek nyílt közgyűlésben tudomása van. Ilyen szé­gyen még alig érte a főiskolai tanári kart, mint a minőt Győri ezen tényével a tanári karnak mint erkölcsi testületnek szerzett. A Jókai-kör estélye. — 1901. márczius 23. — A pápai Jókai-kör által a mult szom­bat estén megtartott szinielőadáson szé p számú és distingvált közönség didergett a fűtetlen színházban, midőn megcsendült Vaj­dics Ilonka kellemes és rokonszenves hangja. A múltkori szinielőadásról már ismeretes „Katonásan" ezimü vígjáték Olgáját adta behízelgő discret művészettel és a többi szereplők Józsa Margit, a férfiak közül Med­gyaszai. Szeleczli és Schneider is hozzájárul­tak ahhoz, hogy a közönség kissé felme­legedjék. Ezután Kövi Dolora lépett a közönség elé, kit megjelenésekor zugó tapsvihar és egy pompás csokor fogadott. A kisasszony mindenekelőtt fogadja a külön elismerést, azért a valóban művészi merészségért, hogy repertoirjába a legnehezebb hangverseny darabokat veszi fel melylyel a dal királynői „Landi Kamilla" és Sembrich Marczella jár­ják be a világot. A „L'invitation Bolero" dalt Rossinitól, igazi művészi bravourt kí­ván, a melylyel a kisasszony a diíietans mértéket toronymagasságban meghaladva rendelkezik, Donizetti operájából a Linda d'Chamounix-ból előadott „Recitatio* és „Cavatina" csillogó tehetségét igazolta és a a játék mindenfelől, az egész társaság Szent­imrey közé sereglet. — Kedves barátaim, kérdé Szentimrey mielőtt meggyőzödtetnélek benneteket arról, hogy a delejes álomban akaratunkat idegen személyekre átvihetjük és kényszerithetjük oly dolgok véghezvitelére, melyek tisztán a mi parancsunkra történnek, felkérlek titeket fogádjátokat becsületszavatokra, hogy mind­arról a mit itt látni és hallani fogtok, egy hónapig senkinek szólni nem íogtok. — Fogadjuk, zúgott fel kórusban az egész társaság. — Azért kértem pedig tőletek az egy hónapi titoktartást, mert arra okvetlenül szükségem van, hogy kísérletem sikerüljön. Most pedig kedves Halassy barátom ülj erre a zsölyeszékre és szegezdtmerően szemeidet e fényes kanál gyupontjára, E szavaknál kabátja zsebéből egy csillogó ezüst kanálkát vett elő és azt Halassy sze­mei elé tartotta. Halassy mosolyogva nézett farkas sze­met a fehér pontocskával, mely a kanál homorú oldaláról reátüzött. Alig egy perez alatt azonban, — mi­alatt a doktor gyengéden simogatta arczát, homlokát, állát — Halassy arczvouásai kezd­tek lassan elsimulni és a következő percz­ben már delejes álomban merült. Néma csend honolt a kaszinó társalgó termében, hol a kísérlet lejátszódott. Hivők, hitetlenek, mind meglepődve tekintettek az alvó Halassy arczába. — Ugy ni, szólt a doktor, miközben a kanalat elrakta, — most kezdjük az aka­rat átvitelt. Merően Halassyra nézett. — Halassy György, hallasz engem. — Igen, szólt elhaló hangon a médium. — Azt parancsolom néked, hogy tö­röld ki szivedből Sikióssy Margit iránt ér­zett szerelmedet és gyúlj lángra Rubos Olga iránt. Megértetted Halassy György '? — Megértettem nyögte fájdalmasan a magával tehetetlen férfiú. — Akkor ébredj fel, szólt Szentimrey miközben mutató ujját ajkára nyomta, ezzel figyelmeztetve a társaságot az igérfc titok­tartásra. Halassy Gyurka felébredt s bámulva nézett körül, majd kaczagva szolt a doktor­hoz. --Na nézze meg az ember, addig si­mogattál, a mig csak elaludtam. Olyan pu­ha bársonyos kezed van mint egy nőnek, meg azután tegnap későn is feküdtem le. No mit csináltál velem te Lucifer ? — Majd elvállik, szólott titokzatosan Szentimrey és sietve hagyta el a kaszinót. * Volt mit beszélnie a város éles nyel­veinek. Halassy Gyurka ott hagyta a szép Sikióssy lányt és mennyre-földre esküdözik most szerelmet Rubos Olgának. Mindenki bámulta a Halassy pálfordulását, csak azok néztek megdöbbenve a fejlődő események elé, a kik jelen voltak a kaszinóban Szent­imrey kísérletén. Szegény Sikióssy Margit, hogy megvi­selte az a pár nap, melyben Halassy hűtlen lett százszor hangoztatott esküjéhez. Hasz­talan küldözgették a stafétákat Halassyhoz még csak tudni sem akart mátkájáról. Tizenöt nap mult el az ismeretes kí­sérlet óta, mikor rémes hír járta be a vá­roskát. Sikióssy Margit bujában mérget ivott ott kínlódik a körülrajongott szép leány, fájdalomtól megtört anyja karjai között. A kaszinói tagok ijedten siettek Szentimrey lakására, hogy oldja fel őket becsületszavuk alul mert a dolognak szomorú vége lehet, de Szentimrey lakása zárva volt, elutazott a fővárosba. Harmadnapra Sikióssy Margit meghalt. Mikor a hírt megvitték Halassynak még csak megse rezzent. Ennyi hidegség láttára még Rubos Olga is megfedte. — Hogy lehet valaki ennyire szívtelen szólt, még pár nap előtt menyasszonya volt a még csak megse könyzi mikor magáért elemészti önmagát. — Nem szerettem én őt soha se iga­zán, mindég öné volt szivem, csak a nagy vagyon csábított hozzá, szólt fagyosan Ha­lassy. # Letelt az egy hónap. Szentimrey meg­érkezett a fővárosból. 0 maga is megrémült mikor meghallotta minő gyászos vége lett a kísérletnek. Összegyűltek a kaszinóban és egyhan­gúlag elhatározták, hogy Szentimrey ne éb­ressze a valóságra Halassyt, ne tegyen két embert boldogtalanná, ha már ily rosszul sült el a dolog. Mikor Szentimrey komor gondolatokba mélyedve haladt lefelé a kaszinó lépcsőjén találkozott Halassyval. — No mi újságot hoztál a fővárosból hiszel-e még a hipnotismusban kérdé nevető csúfondáros hangon Halassy, mikor bizonyí­tod be, hogy létezik delejes álom ? Szentimrey pár perczig gondolkozva tekintett szerencsétlen barátjára, majd meg­szólalt. — Igazad van, hipnotismus közönsé­ges humbug, csalás, nem érdemli meg, hogy vei komolyan foglalkozzék az ember.

Next

/
Thumbnails
Contents