Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-10 / 10. szám

A keresk, alkalmazottak szolgálati viszonya, Törvénytervezet készült a keresk. ministeriumban arról, hogy a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonya szabályoztassék. A javaslat most volt a győri kereskedelmi és iparkamaránál tárgyalás alatt. A kamara sohasem volt szűkkeblű a munkások vagy alkalmazottak iránt, de azt a módot, ahogy e kérdést a törvénytervezet akarta megoldani éppen, nem találta szerencsésnek. Érdekesnek tartjuk erre nézve közölni a kamarai véleményből azt a részt, mely általánosságban nyilatkozik a tervezetről. Ez a rész igy szól : A kamara át van hatva azon őszinte vágytól, hogy a kereskedelmi alkalmazottak helyzete a lehetőség határai közt minél kedvezőbb törvényes biztosítást nyerjen, erre azonban a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat-tervezetet alkalmasnak nem tartja. Nélkülözi ez a javaslat a gyakorlati élet szempontjából vett ama pártatlan meggondoltságot, mely mindkét fél érdekét egyforma rokonszenvvel és tárgyilagossággal bírálja. A tervezet irányzatossága ok nélkül szembehelyezi a főnököket és segédeket, mintha ellenségek volnának, akiket az írott jog betűje és a kihágási szakaszok fenyegetése tart össze. Indokolatlan bizalmatlanságot kelt a főnökök iránt, egyoldalúságot állapit meg az alkalmazottak javára s amikor ezek érdekeit kívánja szolgálni, részben méltánytalan, részben kivihetetlen, részben pedig megkerülhető, tehát illuzórius kedvezményeket nyújt nekik. Emellett a javaslat oly kicsinyes rendelkezésekbe is bocsájtkozik melyek törvénybe nem is valók. A kamara véleménye általánosságban az, hogy — Apám ugy kívánja, de ugy kívánja adott szavam is, a mit be fogok tartani, hogy Magdát oltárhoz vezessem. Jelöljenek napot, rendelkezzenek velem. Dömösyné, a ki azt hitte, hogy még minden jóra fordulhat, csak arra kérte Rad ványí: a leánya előtt hallgassa el, hogy erre a lépésre nem a szerelem, hanem becsülete kényszeríti. A férfi vállat vont, aztán a köteles udvariasság megadásával távozott mennyasszonya házából. Ki volt már tűzve az esküvő napja, a mit véletlenül — mint elbeszélésem elején emiitettem — végignéztem én is. De arról, a mi utána következett, fogalmam sem volt. Nem csak én nem tudtam, de a násznép sem sejtette, hogy a mikor haza mentek, Radvány a feleségét odavezette anyósához e szavakkal: „a szavamat beváltottam, Dömösy Magdából Radvány Istvánné lett. A nevem odaadtam, viselje, a meddig akarja, de a szivem, az másé, a felett nem rendelkezhetek. Végtelenül sajnálom, hogy máiebben a perczben egész életre bucsuznunk kell." Magdának arczán nem változott egyetlen vonás sem, csak a lelkében halt meg valami, a miről tudta, hogy nem fog feltámadni soha többé. Csak arra kérte anyját, hogy vendégeivel szemben a háziasszonyi kötelességeinek tegyen eleget, a többit elég jókor tudják meg másnap, most megölné a részvét . . . A válópört rögtön megindittták és Radvány, mihelyt szabad lett, elvette a szép olasz leányt, a kivel a menyországot akarta a földre varázsolni. Fönn az égben, a hol sokat elnéznek a gyarló embereknek, a hol sok igazságtalanságot hagynak büntetlenül, hogy egy másik élet fájdalom-dijáról számoljak el, mega javaslat leveendő a napirendről. Mert habár a kereskedő-világ nem zárkózik el azoknak a méltányos igényeknek teljesítésétől, melyek a kereskedő-segédek szolgálati viszonyainak kedvezőbb alapokra való fektetését célozzák, a javaslatban foglalt elvek s az azokból kifolyólag a kereskedő-főnökökre háruló terhek végeredményökben nem a javaslatban szolgálni kivárit célt, a segédek helyzetének javítását idéznék elő, hanem előreláthatólag szaporítanák a foglalkozás nélküli segédek számát, a mi viszont elriasztaná e pályától a hivatott és kívánatos elemeket. A kereskedelem s főleg a vidéki, elárusitással foglalkozó kereskedelem annyi bajjal, a közgazdasági viszonyok oly súlyos terheivel áll folytonos küzdelemben, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése esetén képtelen lesz segédeket tartani s a most szolgálatban állókat kénytelen lesz részben elbocsátani. A másik ok*, a miért mai formájában a javaslat a napirendről leveendő, az, hogy egy kalap alá veszi a bolti segédeket az irodákban, pénzintézeteknél stb. alkalmazott magánhivatalnokokkal s az előbbieket, kik hivatás, képzettség és sok egyéb tekintetben eltérnek az utóbbiaktól, az igények szempontjából mégis egy rendelkezés alá sorolja. A falusi szatócs segédje, vagy egy vidéki város bolti szolgája, avagy borkereskedő pincemestere nem eshetik az igények szempontjából egy elbírálás ala pld. a takarékpénztári főkönyvelővel vagy cégvezetővel. E két munkakör (bolti segéd és magánhivatalnok) egy törvényben helyesen nem szabályozható s ha a kereskedő segédek helyzetén javítani akarunk, külön javaslat szükséges a nyílt elárusító. üzletekben alkalmazottak s külön javaslat a magántisztviselők szolgálati viszonyainak szabályozásáról. Ezen elvi felfogása mellett a kamara a javaslat részleteinek megbirálásánál minden §-hoz megteszi a maga megjegyzését, így a fontosabbakból néhány : siratták Dömösy Magda sorsát és meg is boszulták Radány Istvánt. Mikor megtudta Dömösyné, hogy Radvány újra nősül, nem merte szóba hozni leánya előtt. De maga Magda nyugtatta meg anyját : — Ne félj, édes, miattam ; nekem már nem fáj tőle semmi. Hogyan is szerethetnék én olyan embert? 0 arról beszélt, hogy becsületesen megtartotta a szavát, oh, pedig nekem azt ígérte, hogy eskü után el fog hagyni és odadob az emberek gúnyjának vagy részvétének. Nem veszthettem vele semmit, nem sajnálom többé őt, csak — önmagamat . . . Radvány Istvánnak volt egy jó barátja, Nyiry Tivadar. Egy kissé túlságosan is ólt a baráti joggal, mert mindenben osztozott. Folyton velük volt. Az emberek, ha meglátták őtet, már mosolyogtak. Csiripeltek a verebek is, csak Radvány nem tudta — meg volt áldva a férjek rövid látásával, — hogy viszonyt szőttek a háta mögött földi mennyországa szentélyében. Barátai meleg, résztvevő kézszoritásait nem tudta mire vélni és talán sohasem tudja meg a valót, ha egyszer a kis fia, a harmadféléves Pista ki nem csacsogja, a mit ártatlan szemeivel látott. A tettenérést minek beszéljem el. Elutazás ürügye, hirtelen visszatérés, meglepett szerelmesek ... ez mindig egyforma szokott lenni. Ámorka ilyenkor nem leleményes, és egy sablonra enged jutni minden bonyodalmat. Radvány is meglepte őket. Nem csinált jelenetet, jó izlésü ember volt, és korrekt nyugalommal cselekedett. Egy írást vett elő a zsebéből, míg a másik kezével a revolvert Nyiry Tivadarra szegezve szólt: „ha alá nem írod, keresztül lőlek!" Legyetek nyugodtak, Radvány eleggé i. §. írásbeli szerződés bolti segédeknél felesleges, elegendő a felfogadás a ma szokásos levélváltás utján. A munkakör megtározása az üzletek természetének sokfélesége miatt bonyolult és lehetetlen, az üzletek érdekében is hivihetetlen. Ily meghatározás azt vonná maga utan, hogy a segéd a neki nem tetsző foglalkozás vagy szükség esetén beálló helyettesítés alól magát kívánja. Mindkét rendelkezés indokolatlan bizalmatlanságot állit fel a főnök ellen s a kereskedelmi törvény liberális szellemével ellenkezik. A 4-ik pontba 14 nap helyett, mely mintegy próbaidőt képez, egy hó teendő. A 3. §. rendelkezései (hogy a boltban ülőhelyek legyenek stb.) kicsinyesek és feleslegesek ; csak zaklatásnak tennék ki a főnököket s melegágyát képeznék a folytonos izetlenségeknek. A hygienikus feltételeket biztosítja közegészségügy általános törvénye, melyet amily mértékben minden közés magánhelylyel szemben végrehajtanak, azon mértékben az üzlethelyiségek sem kerülhetik ki annak rendelkezéseit. Kivételes eljárásra semmi szükség. A 4. §-baa tervbevett 12 órai munkaidő egyöntetűen nem alkalmazható sem minden helyre város vagy falu, sem minden üzletre. így a vidéki füszerkereskedők nyáron a földmivelő fogyasztó közönség igényeire való tekintettel már hajnali 4 — 5 órakor már kénytelen boltot nyitni s így ezeknek d. u. 4—5 órakor már zárniok kellene. Ez ellen a fogyasztó közönség, mely ismét este jut csak a vásárlás alkalmához, bizonyára tiltakoznék. Esetleg az esti zárórának egy méltányos és a különféle körülményekre tekintettel levő megállapítása és nyújthatna helyesebb megoldást. A 14. és 21. §-ok törlendők. Méltánytalan rendelkezés volna, hogy a kereskedő egyedül tartozzék személyzete jövőjéről gondoskodni. Erre hivatva van a társulás, az állam s a kereskedő sem zárkózik el a hozzájárulástól. A 10 és 20 éves szolgálat eseuri ember volt, nem váltót Íratott alá. Csak egy nyilatkozatot, a melyben Nyiry becsületszavára fogadja, hogy Radványnét, mihelyt az szabad lesz, nőül veszi. Kénytelen volt aláírni, ha csak az élettel le nem számol. A világ, a kedves jó" világ, a mely könnyen megbocsát és könnyen felejt, ha megvan az ok mögött az érdek: a szép olasz leányt, mint Nyáry kamarás ünnepli, és — természetesen nyitva előtte minden ajtó. Hogy odafönn az égben mit határoztak fölöttük, azt nem tudja senkisem, de hiszen most még magasan felettük a nap, még nincsen este . . . Radvány, a kit még mindig fölver álmaiból az a két fekete szem, aki szeretni kénytelen azt, a kit gyűlöl : bűnhődik eléggé. Dömösyné meghalt. Az ő szenvedése véget ért: már nyugszik. Magda belépett egy alapítvány hölgyei közé, az emberszeretnek, munkának és jótékenyságnak él. 0 emberileg boldogabb igy, mint tán más helyzetben lett volna. Egyszer irt nekem valami jótékonysági ügyben, s a mottójában, a mi egészen apró betűkkel volt a levélpapírja baloldalára nyomtatva, vissza tükröződik egész tartalmas, nemes élete. Deésy Aladárné, a kinek zsebében még mindig ott volt az a bizonyos levél, az ő gyors, hirtelen beszédével közbeszólt : „S mi volt a mottó Tamássyné erősen szemébe nézett a szép, hiu, felületes asszonynak és minden szót megnyomva mondta el neki a Dömösy Magda mottóját: »Csak egy vigas talás van: a munka; Csak egy kötelesség : az irgalom ; Csak egy élvezet : a szép . . .«