Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-12-15 / 50. szám

harcolt, kinek e tekintetben elévülheti en érdemei vannak, a vármegye közönsége részéről is méltatlan bánásmód érhesse, Igenis kötelessége a vármegye közönségének Szabó Imrét eddig ért sérelmekkel szemben nemcsak állást foglalni, de őt teljesen rehabitilálni. Ezt ő méltán megérdemli! JPollatsek Frigyes. A kisipar helyes támogatása, Az ipar fellendítése érdekében valóban dicséretre méltó buzgalommal folyik a munka az országban. A miniszter idegen gyárosokat édesget be az országba, igérve és adva nekik a legmesszebbmenő, kedvezményeket. Hogy nálunk nem létező vagy még nem létező vagy még nem tökéletes iparágakai meghonosítsunk, a kormány állami szubvenciót és hosszú időre terjedő adómentességei ad mindazoknak, kik a hiányzó iparágaknak az országba való bevezetését és néhány munkásnak megélhetését biztosítják. Az iparfejlesztés munkájához azonban hozzájáruluak azok a városok is, melyek ingyen telket, ingyen téglát és ki tudja még mi mindent nem bocsátanak ingyen a vállalkozó gyárosok rendelkezésére. Aki ebben a nemzeti önérzet ébredését nem látja, vagy nem következteti azt, hogy ez a nemzet végre tudatára jutott annak, hogy mulasztott, s hogy ezt a mulasztást jóvá kell tennie, annak nincs érzéke a nemzeti aspirációk iránt és nem tudja felérni, hogy milyen nehéz feladat ipart teremteni egy országban, a hol ipar nincsen. Mégis, ha végig nézünk a soron s látjuk, hogy közéletünk hány jelese küzd az iparfejlesztés érdekében s az eredmény ennek ellenére olyannyira csekély, önkéntelenül elfogja az embert a vágy ennek okai után kutatni. A mi kutatásainknak eredménye a következő : Az iparfejlesztési akció csekély eredményének okát éppen az akció nagystilüségében találjuk fel. Abból, hogy az utolsó évek lázas iparfejlesztési munkálatainak közepette egy ujabb és ismét valami nagyobszabásu iparpártoló bank alakítása még csak szóba sem jöhetett, bizonyítékául tekinthetjük annak, hogy az érdekelt körökben már tisztában vannak azzal, hogy a nagybankok utján ip; rt támogatni nem lehet. Es ez természetes is, hiszen a gründolás maga még nem iparpártolás és nem esünk túlzásba, ha állítjuk, hogy az utolsó évek sikertelen gründolásai többet ártottak a magyar iparnak, mint amennyit egyáltalán használhattak volna. Az ipar fejlesztés nek csirája a kisiparon támogatásában rejlik. Ezt a talajat kell jól megmivelni, ha azt akarjuk, hogy belőle életerős magyar ipar sarjadozzék. Az iparpártolás czéljaira óriási kedvezményekkel ellátott nagy pénzintézetek a kisiparosoknak teljesen hozzáférhetetlenek. És igy mig a kormány az ilyen nagy pénzintézeteknek nyújtott kedvezményekkel az iparnak vél szolgálatot tenni, tulajdonképpen ártalmára van annak, mert a nagyiparnak a nagybankok által való különös támogatása kettősen sújtja a kisipart, mely ezen kedvezményekből részét ki nem veheti. Ami ezután következik, az tudvalevő. A kisiparos miután belátja, hogy ily viszonyok közt önállóan megélni nem tud, szolgálatba szegődik a gyárakba s a nehezebb viszonyok bekövetkezésekor szaporítja a munkanélküliek számát. Az újságok tehát telve vannak felsorolásával az iparnak egyre másra nyújtott kedvezményekkel, az agráriusok már kezdik is sokalni ezt a folytonos támogatást és ime leszállva az életbe azt látjuk, hogy az önálló iparosság egyre pusztul. A főok kétségtelenül a viszonyokban rejlik. A pangás általános, de mégis csak különös, hogy mig az erők pazarlása egyre tart, abból a kisipar részt nem nyer. íme, a kisipar sorsát nem lehet a zöld asztalnál intézni. Tessék körébe vegyülni az iparosságnak, annak egyes bajait kitudni és ha lehet, gyógyítani. A számos bajok közt kiemeljük például a kaució kérdését. Az iparos magánosoktól ma alig nyer munkát. Az állami és városi munkálatok elvállalására pedig kaució kell. Ily viszonyok közt hiába irják ki a pályázatba, hogy csak kisiparos vehet abban részt, olyan kisiparos bizony kevés akad, kinek kauciója és forgalmi tökéje is van. vetett egy pillantást, aztán megpödörte kis bajuszát és teljesen megelégedet hangon nyilatkoztatta ki. — Meglehet. Nem az első lány volna, aki szerelmes belém. — Na, majd megtudom tőle magától. — Az nem fog ám olyan könynyen menni, mert Bottka Gizi nem fogja egyhamar elárulni érzelmeit. Csak arra figyelmeztetlek,- hogy Bánhidyt ne igen engedd a leány közelébe jutni, mert ő veszedelmessé válhat reád nézve. Pár nappal kósőbb a várbeli fiatal emberek mulatságot rendeztek a Polgári-kör termeiben. Jtt volt természetesen Bottka Gizi is, és alighogy a terembe lépett, Moór Gyurka melléje szegődött lovagul, és nem tágított egy tapodtat sem az oldala mellől, ugy, hogy mikor később Bánhidy Dénes üdvözölni akarta őt, alig tudott Gizi mellé jutni. Arról pedig, hogy zavartalanul beszélgethessenek, egyelőre szó sem lehetett. Egyik forduló alatt meg is kérte a leányt, hogy küldje el maga mellől a huszárönkéntest. — Magam is ezen igyekszem, — válaszolt Bottka Gizi, — de nem akar sikerülni. — Ha akarja, sikerülni fog, — válaszolt határozott hangon a szerelmes és féltékeny Bánhidy. De bizony hasztalan iparkodott azon Bottka Gizi, hogy lerázza a nyakáról Moór Gyúr kát. Bánhidy Dénes egyideig leste, hogy mikor lesz szabad a tér Gizi mellett, de hasztalan várta Moór Gyurka nem tágított a leány mellől, sőt bolond gondolataival nem egyszer Gizit is szinte önkéntelen nevetésre® birta. Ez bántotta Bánhidyt és boszusan félrevonult az egyik sarokba. — Csak ezt várta Halassy mama, véletlenül mindjárt mellette termett és szeretetreméltó gúnnyal szólította őt meg : — Miért ül olyan szomorúan, visszavonultan ? A fiatál ügyvéd fanyar mosolygással, kitérőleg válaszolt. — Az embernek nem lehet mindig egyforma jókedve. — Talán csak nem az unokaöcsém zavarja '? Ha igen, ugy mindjárt szólok neki. — Engem nem szokott senkisem zavarni 1 — Szeretném valamivel felvidítani. — Jöjjön a Jancsikám hoz, ő majd mulattatni fogja. Az én leányom nem olyan ám, mint a mai modern leányok, hogy ma ezzel mulat, holnap azt bolondítja, hanem akit ő egyszer megszeret azt igazán, hiven szereti. Es magáról ő mindig nagy örömmel szokotí beszélni. Ekkor már Halassy mama karja a Bánhidyéban volt, és szép gyöngéden elhurcolta őt magával Jancsikához, aki árván, elhagyatva ült a terem egyik szögletén. A leány természetesen roppant örömmel fodadta szerelmes szivének lovagját, és Bánhidy is addig-addig nézte, hogyan mulattatja Moór Gyurka Bottka Gizit, mig egyszerre csak ő is tüntetőleg kezdett udvarolni Halassy Jankának, aki ennek fejeben olyan szerelmes tekinteteket vetett feléje, hogy más esetekben Bánhidy tízszer is megugrott volna mellőle. A szupé-csárdást, minthogy már régebben foglalkoztak együtt tánczolták Bánhidy és Bottka Gizi, de az egész táncz alatt kerülték egymás tekintetét, és alig szóltak néhány közömbös szót. Egyszerre hozzájuk lépett Moór Gyurka. — Gizi nagysám, — szabad kérnem a második ujrát ? Nem tudom mi válaszolt volna máskor Bánhidy Dénes, ha valaki meg akarta volna fosztani Bottka Gizi szupé-csárdásának bármily parányi részétől, de most egészen hidegen igy szólt : — Ha ugy tetszik, már az első ujrát is átengedem ! Gizi az ajkába harapott, aztán a huszárönkénteshez fordult: — Hallotta Moór, már az első ujrát is magával tánczolom ! — mondta erőszakolt nyájassággal. — Annál boldogabb leszek ! — válaszolt diadalmas megelégedéssel Moór Gyurka. Mikor az önkéntes elment, — Gizi igy szólt Bánliidyhoz.