Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-03 / 5. szám

fog megemlékezni rólad, a diszkondásról. Páter Bukfenc következőleg válaszolt: „Nagyobb megtiszteltetés csak egy­szer ért ennél életemben, akkor t. i. mi­kor elcsaptak a zárdából. Ha akkor hal­lottatok volna engem beszélni, már régen megválasztottatok volna diszkondásnak. De hát jobb később, mint soha. Hálás szív­vel veszem üdvözlésteket, köszönöm a be­lém helyezett bizalmatokat, legyetek meg­győződve, hogy érdekeiteket minden al­kalommal igyekezni fogok előmozdítani. Tudom, hogy a mostani életviszonyaitok­kal nem vagytok megelégedve és szeret­nétek ha a tizedet reátok is kiterjesz­tenék. Előharcosa leszek kívánalmaitok­nak és követelni fogom, hogy minden ti­zedik malac a tietek legyen. En is sze­retem a malacokat, akár hidegen, akár melegen az mindegy és titeket is meg­vendégellek, ha a szűrötök alatt hoztatok malacokat". Általános éljenzés követte a diszkon­dás szavait. A dudák bömböltek, — a kon­dások pedig szüriik alul felmutatták a leg­szebb állatokat, a malacokat és az ablakon át Győrinek benyújtották. — Az a sok él­jen, a sok dudaszó és sok malacrivás az egész utca lakosságát forrongásba hozta. Ordítozva vonultak be a diszkondás laká­sába a hol éjfélutánig időztek. A lakomán már nem vehettem részt, pedig kár, mert ott azután olyan toasztokat lehetett volna hallani, — melyek mindegyi­kének az volt bizonyára a refrénje : „A teremtését az apádnak!" Friezi. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában minden ujabb eszme és terv csak szülési fájdalmakkal jön létre. Az hirlik, hogy Pápa város épí­tési szabályrendeletén az összes bi­zottságok keresztül gázoltak. is mutatták neki az ajtót, erre kinyíltak a szemei és szónélkül hazakotródott. Otthon már ismét mindent a régesrégi szokás szerint talált. Páni nagy csipkés fej­kötőjében a tüzelő előtt állott, nagy kanál­lal a kezében, magában dörmögve mint an­nakelőtte. éppen ugy, mintha a rö\id mult és jelen között csak egy átálmodott éj te­rült volna, Márton felsóhajtott! Haj ! Haj! hát mégis igaz, hogy a rossz asszonyt agyon sem lehet ütni, míg a jó magától is elpá­rolog [ Éppen megfordítva áll a dolog — rep­likáit Fáni néni. A jó asszony visszatér az árnyékvilágból is, a rossz pedig elhagy, ha­bár tejbe-vajba fürösztötted. És éltek tovább együtt, rejtegetve a titkot, mely kettőjük múltját képezte. S a \ilág, az megnyugszik gyorsan, ujabt események el nyomják a régit, kivált egy ily kicsi, mindennapi eseményt, ami­lyen egy vén ember fiatal feleségének a szökése, meg egy vén, elűzött gazdaasz­szonynak a jogaiba való visszahelyezkedése. Hanem az a világ, mely minden egyes embernek a keblében székel s számára az egyetlen világot képezi, az nem feledte el sötét árnyát fel-felmutatni azok előtt, kik egyedül tudták legjobban, hogyan került Winterué a holt Dunaágba. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pánt Veszprém városa öreggé teszi. (Öreg ember nem vén ember.) Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk a választások alkalmával nem fog küzdelembe bocsájtkozni. Az hirlik, hogy a polgármester nevenapja alkalmával annyian üdvö­zölték, hogy majdnem tönkre ették. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány mégis csak ki fogja nyomozni ama bizonyos „pápai polgárt". Az hirlik, hogy a főiskolai ifjú­ság mulatságán a szerelmes párok egymással truccoltak. Az hirlik, hogy a szövőgyár gé­pezete azért bőg, mert borjúhússal fűtik. Az hirlik, hogy a Griff sarkán kitűzött korcsolya loDogó sokszor megadja magát. Az hirlik, hogy Tél apó a kor­csolyázókkal többször áprilist járat. Az hirlik, hogy az izr. nőegylet közgyűlésének tárgysorozatába az uzsonna kávé is be lett véve. Az hirlik, hogy a Jókai kör es­télyei szabadkőműves mintára lesz­nek tartva. Az hirlik. hogy a tanítóképezde igazgatója mindennap várhatja az uta­sítás t. Az hirlik, hogy Pápán a mulat­ságokat gőzzel fűtik. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányoknak a lucskos idő folytán jó felfogásuk vau. Az hirlik, hogy Pápán at ombola játékkal egész juxot űznek. Az hirlik, hogy Pápa városának a telefonösszeköttetést a fővárossal, csak igérik. Az hirlik, hogy Pápán az idegen­forgalom csak a fejben található. Az hírlik, hogy Pápán a csibé­ket, vén tyúkok vásárolják. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője éjfélkor kezdi kinyitni a szemeit. HIEE — Áz uj táblai tanácselnök. Ő felsége a király a győri kir. Ítélőtáb­lához tanácselnökké Hódossy Lajos dr. szegedi kir. törvényszéki elnököt ne­vezte ki. A volt tanácselnök Zoltán Géza 35 évi szolgálat után nyugalomba vonul. — Ujabb parlamenti siker. Bauer Antal az ugodi kerület népszerű és közked­velt orsz. kepviselöje már több izben szó­lalt fel a parlamentben s mindannyiszor ál­talános tetszéssel fogadták a gazdák érde­keit célzó felszólalásait. Legutóbb a föld­mivelésügyi tárca tárgyalásainál elsőnek: emelt szót és ügyes, tartalmas beszédben a földmivelésügy számos fontos érdekére rámutatott. Nézete szerint olcsó hitel kel­lenne első sorban a kisgazdák részére. Fog­lalkozott a ló és a jutenyésztéssel, a mun­kásviszonyokról szólva fölemlítette, hogy akkor midőn a fővárosban olyan sok a munkanélküli való ember, a falukban sok helyen nem kapni munkaerőt, A socialista mozgalmakkal foglalkozva kifejti, hogy az egész mezőgazdasági munkás-agitációnál sokkal veszedelmesebb a kivándorlás. Dacá­ra kormánypárti létére kivé az önnálló vám­területnek. A képviselő a ház általános tet­szése mellett a költségvetést elíogadta, — Névnapi üdvöz'és. Nagyszámú és díszes társaság gyűlt egybe mult hó 28-án Mészáros Károly városunk polgármesterének vendégszerető há­zánál, hogy őt íevenapja alkalmából üdvözölje. Az egész nap folyamán a jóbarátok és tisztelők egész serege jelentkezett nála és egyhangú kivá­ltatokkal halmozták el, hogy az Úr­isten az emberi kor legvégső határig éltesse őt és vezethesse Pápa város közügyeit. Ezen kívánságokhoz mi is szívből csatlakozunk ! — A vizűgyi bizottság mult hó 24­én ülést tartott, melyen Tör'ok János városi mérnök tett jelentést a Rumpel és Waldek czég által TapolczafÖn az agyagcsöveknek vascsövekkel történt kicseréséröl. A cég­követelése e munkálalokért a megállapodás értelmében 10.000 K. melyből 5000 K-t ki is utalt a bizottság, a második 5000 K-t azonbtm csak akkor fogják folyositani ha a viznyomási próbát megejtik. Dr. Orosz La­jos helybeli orvos kérvényét, melyben a vízvezetéknek az Irhás-közig kiterjesztését kéri, tekintettel arra. hogy csak egy ház szándékozik bevezetni az Irhás-kőzben a vizet s a város költsége aránytalan nagy, a bizottság elutasította. Szóbakerűit a bizot­ság ülésén az is, hogy a múltkori erős hi­degek alkalmával a közkutak és tűzcsapok egy része befagyott. Ezek felolvasztásáról, illetve használhatóságáról 5 évig a vizveze­ték-épitö czég tartozandik gondoskodni. Tu­domásul vették hogy a czég e tekintetben kötelezettségének, valahányszor felszólítás érkezett hozzá, elegett tett. — A tőiskolai ifjúság estélye. A főiskolai ifjúság által f. hó 16-án a Griff szálloda nagytermében hangversennyel egy­bekötött táncmulatsága várakozáson felüli sikert aratott. A nagyterem diszes és válo­gatott közönséggel volt telve és a legnagyobb érdeklődéssel kisérték a műsor minden egyes számát. Az estély műsorát a főiskolai ifjúság énekkara kezdte „Rákóczy kesergö­je" és „Kurucz dal" énekével, melyet nagy I hatással adott elő Gáthy Zoltán énektanár remek vezetése alatt. Hosszantartó taps után dr. Lamperth Géza ült a felolvasó asztalhoz es „Török barátság" „Kurucz vér" és „Ka­tinka professor" cimü rajzokat olvasott fel. Végül „Pekriné bitófája" cimü saját szer­zeményű költeményét mutatta be, melyet a közönség frenetikus tapssal jutalmazott. Ezt követte Sebestyén Etelka cimbalomjátéka, ki „Magyar nóták"-at játszott Gáthy Zoltán kíséretével. Remek technikával kezeli a cim­balmot, kivált a váriatiokat. A közönség lel­kes tapsai után még egy dalt kellett ját­szania. Ezután Izsák József papnövendék „Ilora" című költeményt szavalta nagy ha­tással. Következett „Velencei Szerenád vonós négyes, melyet Stricker Jenő (I. he­gedű), Szente Kornél (II. hegedű) Harcsa János (viola) és Steinberyer Brúnó (celló) kifogástalan precizitással játszták. Wajdits Ilonka szavalta ezután „Az árvizi háj ós" cimű költeményét a tőle már megszokott kitűnő ponitirozással és végül a főiskolai ifjúsági énekkar végzett a műsorral, énekelve „Szatirikus dal u és „Trifás dal" cimű fül­bemászó dalokat. A közönség szívesen hall­gatta volna még egyszer a dalokat, de az ifjúság már alig várta a tánc kezdetét. Alig végeztek a műsorral, a hangverseny terem a székek kihordásával táncteremmé lett át­változtatva és kezdetét vette a tánc, mely reggeli 5 óráig a legvidámabb hangulatban tartotta együtt a kedélyes társaságot. A né­gyeseket 26 pár táncolta.

Next

/
Thumbnails
Contents