Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-03 / 44. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó Lakás mizériák. Már évekkel ezelőtt hangoztattuk, hogy városunkban lakás-hiány van, de mindeddig semminemű orvoslást nem látunk, mely ezen lakás mizériákat ha nem is egészen, de részben is meg­szüntette volna. Hogy ezen mizériákkal újra fog­lalkozzunk, tesszük ezt azért, mert már oly mérveket öltenek, melyek ellen ha nem találunk módot arra, hogy ezen segítsünk, ugy nemcsak városunk haladását akasztjuk meg, de több más ujabb intézmények 'létesíté­sének lesz ezen lakás hiány kerék­kötője. Nem először tesszük e kérdést szóvá, nem első izben buzdítunk az épitkezési kedv fokozására, jeléül a kérdés fontosságának és a sürgős megoldás szükségének, amennyiben azt hisszük senkisem zárkózhatik el ennek szüksége elől, hogy lakásviszo­nyaink rendezése érdekében tenni kell valamit. Három szál gyöngyvirág, Csúnya ködös novemberi est volt. A gázlángok homályosan lobogtak a főváros utczáin, melyeken olykor-olykor robogott végig egy bérkocsi vagy magán fogat a szín­házak félé. Az Andrássy-ut egy fényesen kivilágí­tott palotájának kapuja előtt egy díszes fo­gat állt, melynek lovai türelmetlenül rug­dosták az ut kövezetét, mig a bérruhás ko­csis közönyös arczczal sétált föl és alá. Benn a palota fényes termeiben a nagy eblő tágas helyiségében egybegyűlve talál­juk a gróficsalád tagjait. A grófné éppen e pillanatban emelkedik föl kényelmes tárni á­nyából s ingerült hangon szól leányához ki szórakozottan babrál a kezében felejtett szi­nes czukorka-papirossal. — Remélem, ma velünk jösz az ope­rába s nem használsz ismét oly ügyetlen kifogásokat, mint a milyenekkel már néhány nap óta takargatod a szeszélyeidből eredő honmaradást. — Kérem, anyám, csak még a mai napot engedje el, holnap bizonyosan elme­gyek de a mai előadás éppen nem érdekel, — válaszol az ifjú grófnő, — csöndes, kérő hangon. Városunk utóbbi időben, nem ta­gadhatjuk, kezd már ébredni, s meg van győződve, hogy a régi rendszer­rel le kell számolnia, ha a modern városhoz fűződhető követelmények­nek eleget akar tenni. Bizonyítja ezt, a gőzfürdő, aszfalt, dohánygyár, fő­iskola, szövőgyár s általában a napi­renden levő ujabb tervbe vett épületek. Álmodozzunk nagyobb arányú fej­lődésről, óhajtjuk, várjuk, hogy az ed­digi stagnatiót haladás, a visszaesést előrelépés fogja felváltani, melynek nyomába a népesség szaporodása jár, de arról egészen megfeledkezünk, hogy a várható népesség szaporodá­sának helyet is csináljunk. Többször rámutattunk már arra is, hogy lakásviszonyaink nemcsak nem kielégítők, hanem határozottan rosszak. Több hivatalokra álmodo­zunk, szakaszmérnökség, forgalmi fő­nökség, de feledjük, hogy azok tiszt­viselőit el sem tudjuk helyezni. Nincs elég alkalmas, megfelelő lakás és a meglevők is milyenek ? — Már előre is tudom, hogy holnap ugyanezt fogod mondani. Valóban érthetet­len előttem, hogy miért zárkozól eFlínnyira a világ elől, — zsémbelődik tovább a grófné. — Ugyan Karolin, ne zaklasd ugy Li­lit, ha éppen nincs kedve jönni, — szólt most a gróf, letéve kezéből a lapot, melyet eddig unalmában nézegetett. •— Ön már távozik Mávay ? — kér­dezte most a grófné induló készülő vendé­gét, Mávay grófot. — nem véve figyelembe sem férje közbeszólását. — Sajnálom, kedves grófné, hogy tá­voznom kell, — válaszólt Mávay, — de nem maradhatok tovább. Már is hosszassabban időztem mint szándékomban volt. — Legalább addig maradhatna, mig átöltözöm, hogy együtt mehetnénk — mondja a grófné. No ha már éppen meg kell lenni, ugy még néhány perczig maradok, — szólt tréfásan Mávay gróf, elfoglalva előbbi he­lyét Lili grófnő közelében. — Nem sietnék annyira —• folytatta tovább Lilihez fordulva, — de megígértem Zneo grófnak, hogy ma este fölkeresem őket páholyukban. — Hogy van Olga"? — kérdezte a grófnő, csakhogy mondjon valamit mert lát­hatólag untatta őt Mávay társasága. — Egészen jól, látszólag boldog, hogy Ernyei t megh óditotta. — Ernyei Budapesten van ? —- dadogta Lili, mialatt arczát biborpir öntötte el — s ön ezt tudta és nekem csak ma mondja el ? HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Egyszóval itt az ideje, hogy meg­ragadjuk az alkalmat és módot, hogy egyfelől az uj építkezéseket, másfe­lől a régi célszerűtlen házak átalakí­tását tőlünk telhetőleg elősegítsük. A közel jövőben több uj intéz­mények felállítására van kilátásunk. Ezek révén nőni fog a lakásra szo­ruló családok száma, de nőni fognak a lakáshoz fűzött igények is. A keresletet és az igények növe­kedése természetesen maga után vonná a lakbérek emelkedését is, mely egy bizonyos fokig az egészséges fejlődés következménye, de azontúl káros ha­tású lenne. Azt kétségbevonhatatlan tényként konstatáljuk, hogy különösen a főbb közlekedési utcákban a házak értéke az utolsó néhány év alatt jelentéke­nyen emelkedett ami egyik örvende­tes bizonyítéka és biztos jele viszo­nyaink jobbra fordultára és a megin­dult fejlődésnek de' — tagadhatatlan — nagy befolyással van erre váro­sunk fokozatos haladása. — Azt hiszem, már a grófné is hal­lotta. — Több mint egy hó óta tért vissza hosszú utazásából. De hogyan is hallaná ön, mikor valóban csaknem elvonul a vi­lágtól ? — tette hozzá gúnyosan Mávay. — Sőt nemcsak hogy itthon van Ernyei, — folytatta tovább, —• de már egészen jól érzi magát a mi körünkben s erősen udvarol Zneó grófnőn eke mint azt már az előbb emiitet­tem. Titokban már eljegyzésünkről is hal­lottam beszélni. De ön rosszul van grófnő, r— szólt most hirtelen észrevéve Lili halvány arczát s ijedten ugrott föl székéről. — Semmi, semmi, csak maradjon, egé­szen jól érzem magamat, egy kis szédülés volt az egész, de már elmúlt, — monda a grófnő, nyugodtságot erőltetve s igyekezett mosolyogni, a mi azonban nem sikerült neki. — Nem indulhatnánk Károly, — szól­most a belépő grófné férjéhez, ki gondola­taiba merülve sétált, nem is figyelve kör­nyezetére. —- Mávayt már úgyis megvárat­tam s különben is ideje, hogy menjünk. — A mint tetszik, — válaszolt a gróf s néhány perc múlva rövid búcsúzás után, a gróf és grófné vendégükkel együtt távoz­Uk ... „ Lili grófnő tehát egyedül maradt az ebédlőben egykori nevelőnőjével, Szidónia kisaszszonynyal, ki jelenleg a társalkodónő szerepót vitte a Szederkenyi-kastélyban. Pár percig a legnagyobb csönd uralkodott, me-

Next

/
Thumbnails
Contents