Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-02-24 / 8. szám
De hisz ez nem is volt temetés, mert nálunk Karnevál herceg csak mint tetszhalott szerepel. Kitáncoljuk ugyan öt, de hamvazó szerdán újra visszalopódzik hozzánk s újra folytatja a nagy böjtben a diadalutját. Nem is érdemes hát őt siratni! Jóllehet akadnak nálunk kik megsiratják, de hát mit törődünk velük. Osszák be jobban, ha tetszik. Mit törődünk mi, ha egynehány férjnek meglapult a tárcája, vagy ha a mamáknak nem sikerült leányaikat férjhez adni, sőt még a szabóknál és divatárusoknál sem teszünk kivételt, kik a farsang elmultával kifizetetlen számláikat siA kinek tetszik sirassa el, de biz én nem siratom, mert még csak most kezdődik a böjtben az én krónikás tisztem. Az én ideálom mindig Karnevál herceg volt, marad s lesz. De hisz ez magától érthető, mert ott, ahol ő megjelenik, ott ; udvartartása sem hiányzik, mely a báli szépségek szine javát képezik. De térjünk vissza Karneval herceg í temetésére. A temetést a Sportegyesület rendezte a Griff szálloda nagytermében húshagyó kedd előestéjén. Általánosan el- volt terjedve azon nézet, hogy az idei farsangi temetés nagyon gyarló lesz, sőt maga a Sportegyesület sem sokat bizott a sikerben és a szokásos temetést megelőző „bál" kifejezést is „liáziestélyre" redukálta. Minő iróniája a sorsnak ! Karneval herceg ez idei uralkodása nagyon „sófli" volt, alig tudták, hogy farsang van s a temetése óly impozáns volt, melyre alig emlékezem vissza, hogy valaha Karnevál hercegnek nálunk ily impozáns temetése lett volna. A rendezőség csak ámult-bámult a folyton érkező vendégekre s mikor máregyütt voltak akkor akarták az estélyt „bállá" deklarálni, de Karnevál herceg tiltakozott ez ellen, mert egy éjjelre ugy sem lett volna érdemes udvartartást szervezni és csak azért szervezni, hogy azután fényesen eltemetni. így maradt azután az estélynek csufult bál egy oly elite-bál, mely a régi korcsolya bálokra emlékeztette Karneval herceget. Emelte az estély fényét, hogy a szomszédos Győr városának néhány hölgy és férfi gánkivál, miközben felugrott ós görcsösen ragadta meg Tibor karját . . . Miattam akar meghalni! Tibor mentse meg Oszkárt. Térdeimen esedezem ! Csakugyan térdre akar borulni, de Tibor megakadályozta. — Térjen magához asszonyom, még minden jóvá lehet. — Igaza van, — viszonzá Ottilia. — Jöjjön, önnel megyek. Bocsánatot fogok tőle kérni, megvallom, hogy gonosz és méltatlan voltam ! Ezzel föltette a kalapját, magára vette köpenyét és karonfogta Tibort, ki karját nyujtá és távozott vele. Bérkocsiba ültek es Oszkár lakására hajtattak. Ez éppen irományait rendezte az esetre ha elesia. Ekkor az ajtó kinyílt és Ottilia lépett be. — Ottilia ! — kiáltá. — Eljöttem, Oszkár, hogy bocsánatot kérjek ! Ezzel térdreborult előtte. Oszkár fölemelte és megcsókolta könnytelt szemét. — Köszönöm, Ottilia, hogy eljöttél, most már minden jóvá lesz. — Kedves Oszkár! rebegé Ottilia . . . Megbocsáthatsz-e ? Botorul, gonoszul cselekedtem és majdnem gyilkosoddá lettem ! -— Ne mondd azt, kedvesem 1 — Most már ismét szeretett, jó nőm léssz ! Nemde, Ottilia ? — Esküszöm, Oszkár, hogy ezentúl azzá leszek, mi mostanig nem voltam : segítő társad éltem fogytáig ! tagja eljött hozzánk farsangi temetésre. Anynyit halottam, midőn temetés után viszautaztak, hogy ezentúl többször jönnek majd át hozzánk s Ígéretet tettek, hogy lia alkalom nyilik már legközelebb „böjtölni" jönnek hozzánk. De nem is csoda, hogy jól mulattak nálunk a győriek! Ugy dédelgetve, becézgetve még nem láttam idegeneket, mint ez alkalommal a győrieket, A rendezőség „az estély megmentőit" látták bennok s ily értelemben lettek ugy a rendezőség valamint a helybeli társaság által kezelve. A halotti torra érkezők egy régi ígéretet váltottak be azzal, hogy eljöttek Pápára. Egy győri társadalmi kedvelt lett Pápára áthelyezve s ennek a kedveért jöttek most reconaissance vizitre, s ezt azt alkalmat találták legalkalmasabbnak. A mulatság lefolyása, eltért a sablonos mintától. Az ily mulatságoknál ritkán tapasztalható jókedv és fesztelen társaság diadalát láttuk megünnepelve. S ebben előljártak háziezredünk tisztjei, kik régi mintára amúgy huszárosán csárdáztak s ott ahol ezt nem tehetik a keringőt járták. Volt egy keringő királynénk is, amit szinte a legközelebbi szomszéd major szolgáltatott, kár, hogy nem nevezhettem meg, de legalább annyit mégis szabad megemlítenem, hogy rendkívül kedves egy asszonyka volt és képes lett volna a keringőt óraszámra járni. Erre pedig volt alkalma, mert egy jó walzer táneosnénak mindig akad táncosa. A leányok közül legjobban tetszett egy Sz—írén, ki peadagogiai pontossággal és előzékenységgel fogadta táncosait s akinek mindig volt egy néhány tartalékos tiszt — tartalékba. Egyforma kedves volt minden egyes táncával, de* legjobban sugárzott az arca, amidőn a második négyes kedvére „sült" el. Hjal^a szívnek még a 4paedagogia sem parancsolhat. Két órai super csárdás és ami ritkaság négy francia négyes eltáncolása után hajnali 5 óráig rendkívüli tűzzel járták és harangszóra azután szépen el akarták temetni Karnevál herceget, de a herceg ur megszökött előlük s így csak „ini effigi" temették el. Karneval herceg kifogott a halotti tor rendezőkön és az étteremben reggelig korhelylevestől katzenjammerbe esett s ott hintettek hamut a fejére. Tűrte a hamut, azzal a kijelentéssel, hogy ha nem sikerült a farsangi uralkodása, pótolni akarja ezt nálunk a böjtben. Ilyen volt nálunk Karnevál herceg temetése ! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa nemsokára világosságot fog szülni. Az hirlik, hogy a városházát azért kell kibővíteni, mert nem fér meg a bőrében. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán ma Pápára jön üdülni. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnket más választókerületek is ijesztgetik. Az hirlik, hogy a polgármester utóbbi időben csak akkor dörzsölgeti a kezeit, ha senki sem látja. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányi hivatalt ki akarják fúrni. Az hirlik, hogy a Sportegyesület estéjén sok tartalék volt. Az hirlik, hogy a Sportegyesület estéjén egy úrhölgynek a második négyese el—sült. Az hirlik, hogy a Sportegyesület estéjén egy fiatal ember kontrát kapott Szombathelyről. Az hirlik, hogy Pápa városát két emeletre akarják húzni. Az hirlik, hogy a korcsolya pá! lyán másod virágzás van. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal leánykának ajándékul egy toronyórát ' Ígértek. Az hirlik, hogy a pápai csizmadia ipartestület pénztárnoka az eszét : saját kezével eltörülte. Az hirlik, hogy a tanítóképezde igazgatója legközelebb „az illembe1 lyekről" tart felolvasást. Az hirlik, hogy Páter Bukfencz a kondásegyletnek egy vedlett csuhát ! ajándékozott. Az hirlik, hogy Pápán a farsangnak alig viradt, máris lealkonyult. Az hirlik, hogy a kereskedelmi ifjúsági önképzőkör más állapotba I kívánkozik Az hirlik, hogy Pápai Közlöny ; szerkesztője részletekben alszik. JEX X ZG — Személyi hír. Fenyvessy Ferencz megyénk főispánja ma délbe városunkba érkezik. A főispán, ki a Vöröskereszt egyleti közgyűlésre jön hozzánk, holnap Veszprémbe utazik. — Hamvazó. Az ájtatosság a plébánia főtemplomban hamuszenteléssel kezdődött, a melyet Kriszt Jenő plébános végzett káplánjai segédletéve!. A szertartás alatt Köveshuti Jenő énektanár által igen szabatosan betanított méltósággal teljesen gregorián énekeket adtak elő a képezdészek, azután nagy mise volt, végre hamvazás, a melyhez a hívek igen nagy számmal járultak. A tavali, virágvasárnapi bárkák hamvából keresztet irt a papság minden keresztyének homlokára, mondván. „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá válsz* és ezzel figyelmeztetve lettek a hivők, hogy hintsük meg szivüket a megkezdődött nagy böjt alatt a törödelem hamvával és alázzák meg büszke fejeiket a keresztenfüggő előtt. — Vöröskereszt-egyleti közgyűlés. A pápai vöröskereszt fiókegylet — ma — délután 3 l/ 2 órakor a Jókai kör helyiségében tartja meg évi rendes közgyűlését. — Szinügyi ülés. A színházi intendatura és a szinügyi bizottság f. hó 26-án (kedden) a városházán együttes ülést tart. Tárgy: a tavaszi szezon. Utójubileum. Tudvalevő, hogy a tavali szent örömévben csak azok részesülhettek jubileumi búcsúban, a kik Romában laktak vagy oda zarándokoltak, ott gyóntak áldoztak és 4 főtemplomot bizonyos előirt számban meglátogattak és az anyaszentegyház szándékára imádkoztak. Hogy azonban a jubileumi búcsú nagy jótéteményében minden ker. kath. hivő részesülhessen, a tulajdonképeni szent év leteltével 1900. karácsony előestéjén a pápa egy e czélból
