Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-10-06 / 40. szám

A mai napból láthatja Nagyságod? hogy Pápa városa választó polgárai nagytöbbsége helyesli országos szabadelvű-párti programmját, és helyesli a városunk közérdekeiben kifejtett tevékenységét. Arra kérjük, haladjon az eddigi jóuton, a haza közügyeiben munkáljon közre, a szabadéivüpárt programmjába méltán beillő szabadság, — egyenlőség és testvériség magasztos elveinek, vagy a mostani kormány által hangoztatott jog törvény és igazságnak legyen követője, — a haza érdekein belül adja meg, az írás szavait a mi viszonyainkhoz alkalmazva, a királynak ami a királyé, az egyháznak a mi az egyházé, a társadalomnak a családnak az egyesnek pedig mind azt a mit méltán elvárhat, főkép a szegény osztály, szorgalmas és becsületes munkás népe, bajai orvoslására, az állami jórenddel megegyező jogos igényei megadására kövessen el mindent a törvényhozó testületben. Nem az alulról jövő nyomást kell bevárni, hanem az uralmon levőknek bölcsességgel kell segíteni kellő időben, különben nagy baj következik. Közelebb a mi városunk ügyeit is kérjük további vezérletébe, a magunk erejéből, sőt azt tul terheli, a szomszédos városok versenye között iparkodunk ugyan előre haladni, de éppen ezért jogos igényünk, sőt nagy szükségünk is van, az államkormány magas támogatására Az élet egyes ágazatait ha tekintem, városunk körül van véve ugyan jó termő földdel, földmivelésünkben van már haladás, de hol állunk még a nyugoti népek földmivelésétől, kertészetétől : öntözések vizi erők terén, melyet pedig városunk javára is igénybe lehetne venni. Iparunk nagyon szegényes, szinte fáj látnom, hogy viszik el Bécsbe a Bakony rengeteg kincset érő műfáit olcsón, azért hogy drágán bútorokként vissza hozzák eladásra. Kereskedelmünk nagyon nyomott, mert ha bár sokat áldoztunk is vasutakra annak fejlesztése végett, kereskedőink nem részesülnek olyan szállítási kedvezményekben, melyeket más egyes szomszédos városok kereskedői élveznek. Szellemi tanügyi téren magas fokon áll ugyan városunk, de még többre is vagyunk méltók, mert hiszen hiányzik most a korábban volt jogakadémiánk. Mit szóljak a városunkban nagyon kisfokú közigazgatási és törvénykezési intézményekről ? Be kell látni, hogy városunkban ha sok kívánni valónk nem is, a haladás, népesség és fejlettség oly fokán mégis állunk, hogy közigazgatásunk szükkeretü, Pápa vidékét nem elégíthetik ki, és volt törvényszékünk vissza állítandó. Városunk egyes polgárait, ügyes bajos dolgaikbani jogos igényeik pártolását, a törvények zür-zavarábani sérelmeik orvoslását figyelmébe kérjük, a mily szivesen ezt mindenkor meg is igérte, oly szivesen tegye is meg, ne legyen soha sok alva fáradozása. A választópolgárok bizalma, szeretete és hálája lesz mindezekért a jutalom továbbra is. Az Isten éltesse, vezérelje Nagyságodat"! Eddig a választási elnök beszéde. Ha akarja, megértheti képviselő ur a készni, hogy milyen célra vásárolják a revolvert, akkor be kellene csuknunk az üzletet, uram. A tolvajok elijesztésére azonban nem alkalmas a Lefoucher revolver, mert csöndes halk a durranása; erre a célra az egyszerű Mortimer-féle pisztolyt ajánlanám, az ügynevezett párbaj-pisztolyt". — Aha, — gondolta magában Szigajev, — nem jó volna-e párbajozni? . . .Különben nagyon nagy megtiszteltetés volna, . . . ha az olyan hitvány embert egyszerűen lelövi az ember mint valami kutyát . . . A segéd folyton bájosan mosolygott és csevegett, s egész halom revolvert tett eléje. De legszebb és legszolidabb a Smit és Wesson rendszerű revolver volt. Szigajev még egyszer a kezébe vette s elgondolkozott. Elképzelte, hogy ebből a revorverből a golyó hogyan hatol bele a koponyába a sebből hogyan árad ki a vér a szőnyegre, s a hűtlen asszony hogyan vonaglik haldoklása közben. De ez még kevés volt neki, a véres képek, ezek a rémületes dolgok nem elégitteték ki. . . Még sokkal rettenetesebb dolgot szeretett volna kigondolni. — Nem ugy fogok cselekedni; megölöm azt az embert és önmagamat, de az asszonyt életbe hagyom. Hadd kínozza a lelkiismerete és a közönség megvetése. Az olyan ideges természetű nőnek, mint ő, az ilgyen élet még ^sokkal kínosabb, miiit a halál . . . Es elképzelte a saját temetését; ő a megsértett ember, koporsóban fekszik, szelíden mosolyogva, ő pedig sáppad tan a kétségbeesés kínjaitól gyötörve, mint Niobe, követi a koporsót, s nem tudja, hogy a fölháborodott közönség megvető tekintete elöl hova meneküljön. . . . — Látom, uram, hogy önnek a Smit és Wesson revolvere tetszik, — zavarta meg a seged Szigajevábrándjait. — Ha azonban önnek nagyon drága, ugy Öt rubelt leengedhetek belőle . . . Különben vannak nekünk más rendszerű, olcsóbb revolvereink is. A franciás alakú ur megfordult s egész halom másfajta revolvert tett az asztalra. — Ezek, uram, tizenhárom rubeles revolverek. Ezek nem drágák ; már csak azért sem, mert, a gyári áruk esett, a vámok pedig úgyszólván emelkednek. Igen, uram, az árfolyamok és a vámok az okai annak, hogy ma már csak a gazdagok vehetnek jó revolvereket ! A szegény ember ma már nem ölhet csak Tula-fegyverrel vagy gyufaméreggel . . . Szigajev egvszcrre nagyon sajnálta, hogy meg kell halnia s nem láthatja ajhűtlen asszony kinjatt. A boszu csak akkor édes, hogyha az embernek alkalma van fa boszu gyümölcseit látni és élvezni; mi értelme van a boszuuak, ha a koporsóban fekszik az ember s nem láthat és nem^'élvezhet semmit ? — Nem jobb volna-e, — gondolja magában, — ha megölném a csábitót, aztán a temetést végignézném s ott ölném meg magamat ... De engem meg a temetés előtt le fognak tartóztatni s elveszik tőlem a fegyvert . . . Tehát ugy lesz a dolog, hogy megölöm a csábitót, az asszony életben marad s én a börtönbe megyek. Önmagamat megölni lesz még időm azután is. A börtön beszéd intentióját. Körülbelül annyi, mint ha egy gyermeknek megbocsátanak abban a reményben, hogy ezentúl jól fogja magát viselni. Ha tényleg megakar öregedni a pápai mandátummal, ugy jól lesz ezeket a szavakat bevésni a memóriába. Ami bennünket illet, mi éber figyelemmel fogjuk kisérni képviselő ur működését oly irányban, amint azt beszámolójában és a mandátum átvételekor, Ígéretekben tett. Ha komoly volt az ígéretekben, ugy öt év alatt sokat beválthat az ígéretekből. Most pedig béke velünk ! A képviselőválasztások, Városunkban ugyszinte vármegyénk összes kerületeiben október hó 2-án — szerdán — választattak meg az országgyűlési képviselők. Vármegyénk összes kerületeiben küzdelmes volt a választás, amennyiben mindenütt erös ellenfelek állottak egymással szemben, csupán városunkban, mondhatni semmi érdeklődés nem volt tapasztalható, amennyiben az ellenjelölt nem volt komoly számba vehető. Az egyes választásokról a következőkben számolunk be : Pápa városában. Városunkban biztos volt az eredmény s igy a választók absolute semmi érdeklődéssel nem viseltettek a választás iránt. A Hegedűs párt a Griff szálloda előtt gyülekezett reggeli^órakor és"pontban 8 órakor vonult a városház elé, ahol a 44-ik cs. ós kir. gyalogezred vont kordont. A Bokányi párt nagy tömegben vonult a kordonhoz, de ezen tömegben alig volt néhány választó. azért ajánlatos, mert a vizsgálat és a tárgyalás alkalmával lesz alkalmam a hatóság es a közönség előtt elmondani, hogy mily aljas módon csaltak meg. Ha megölöm magam : a teleségem mint hazug és elvetemült teremtés még engem talál vádolni ; meglehet, hogy a világ neki megbocsát, engem pedig kinevet; ha ellenben életben maradok, akkor . . . Egy kis idő múlva már igy gondolkozott. — Igen, ha az asszonyt megölöm akkor engem talán azzal vádolnak, hogy kicsinyes érzelmeim vannak, és aztán, miért kellene önmagamat megölnöm ? Ez az egyik dolog. A másik meg az, hogy öngyilkosságot elkövetni gyávaság. Tehát: — megölöm a csábitót. az asszonyt életben hagyom, s én jelentkezem a bíróságnál. ítélkezni fognak fölöttem, s az asszony lesz a tanú . . . Képzelem, mily nagy zavarban lesz, s menynyire fogja sz égy el ni magát mikor majd a védőm kihallgatja 1 A bíróság, a közönség és a sajtó természetesen az én pártomon lesz. Gondolkozott, a segéd meg folyton rakosgatta eléje a fegyvereket, és e közben igyekezett őt mulattatni. — Ezek uj rendszerű angol fegyverek csak most kaptuk őket, — szólt a segéd. — De arra figyelmeztetem önt, hogy ez mind semmi Smit és Wesson gyártmányaihoz képest. Néhány nappal ezelőtt — olvashatta az újságokban, — egy tiszt vásárolt nálunk egy Smit és Wesson revolvert. Rálőtt a felesége kedvesére és — mitgondo, mi történt ? Keresztül ment rajta a goly í