Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-24 / 8. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1901. február 24. 8. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A városház kibővítése, Kevés vidéki város vau Magyarországon, mely olyan rohamosan haladna a korral, mint Pápa városa. Nálunk utóbbi időben minden üdvös ügyet lelkesen felkarolnak ugy a város atyái, mint annak számottevő polgárai. Es ezt nem a szülőváros iránti rajongás és szeretet mondatja tollúnkba, mert elismert tény, hogy Pápa csinosság tekintetében kevés kivánni valót hagy fenn. Igaz, hogy még vannak egyes szépészeti hiányok és leginkább a világítás maradisága az, mely gyors reformálásra vár, de a közel jövőben már ezek is megoldást nyernek, mi után tudvalevőleg a városi tanács egyre azon buzgólkodik, hogy valami fényesebb világító testtel díszítse sötét utcáinkat. Mostanában a városház kibővítése foglalkoztatja a város intéző férfiait. Ez a kérdés már nagyon a körmünkre égett, mert az impozáns váT

Á >—n ry z\ mérnem «ETW Vv' A gyógyszer. — Nos tehát, vagy-vagy ! E szavakat csinos fiatal ember mondá egyik Andrassy-uti palota első emeleti díszes szobájában, melyben egy másik fiatal ember hátratett kézzel jár fel s alá. — Aladár ! — szólt hirtelen megálva fiatal barátja előtt — modorod, melyet e szomorú ügyben használsz, sért; kérlek tehát . . . Aladár egy lépést hátrált. — Uram! — mondá szertartásosan, bocsánatot kérek, hogy becsületes eljárásra akartam bírni. Lesz oly szives, hogy elfogadja tanúimat. — Aladár! — kiáltott utána a másik, — hallgasd meg legalább indokaimat. — Uram — viszonzá ujabb meghajlással van szerencsém ! — Ezzel távozott. A folyosón magában mondá. — Indokait! Tetszésem szerint cselekszem. Aztán czigarettára gyújtott, sétapálczájával néhány taszítást tett a levegőben s lement a lépcsőn. Az utczára érve jobbeszemére csíptette monokliját és folytatá útját. Az operaház előtt egy régi jóbarátjárosház mintegy kiáltó jele annak, hogy milyen műveltsegi fokon áll a város társadalma. A közigazgatás kiinduló pontja a városház és azért méltán büszke Győr város az ő nagyszabású uj városházára. Mi nem tehetjük azt, hogy olyan nagy áldozattal építsünk egy uj városházát, de igenis kötelességünk az, hogy a meglevő és szűknek, kényelmetlennek bizonyult városházunkat ki bővítsük. A mostani városháza épülete nem felelhet meg feladatának. Derék polgármesterünk első sorban, már hónapok óta töprenkedik, hogy miként lehet az égető kérdést megoldani. Már pedig ez égető kérdés. Tessék csak benézni a városi adópénztár helyiségébe' azt kell tapasztalnunk, hogy a városi közpénztár helyiségei olyan ósdiak és kényelmetlenek, hogy a városháza kibővítése már csak hónapok kérdése lehet, nemcsak kényelmi, de egészségi szempontból is, ugy a hivatalnokikarra, mint a közönségre nézve. val találkozott. Bodroghközy Tibor báróval egy vidám életű de talpig iDecsületes világlátott okos férfiúval. — Ah, te vagy Tibor ! — kiáltott eléje. Milyen jó, hogy talállak. Éppen hozzád akartam menni, hogy segédemül hívjalak egy becsületbeli ügyben. — Örömmel állok szolgálatodra. De ki az ellenfeled ? — Honti Oszkár gróf. — Honti Oszkár ? — kiáltott fel Tibor csodálkozva. Mond csak Aladár elment az eszed, hogy a sógoroddal verekszel ? — Hagyjuk most ezt, — felelt boszusan. Délután két órakor elvárlak lakásomon amikor majd nem fogsz csodálkozni, ha elmondom a részleteket. Most sietek mert dolgom van. A viszontlátásig ! Ezzel faképnél hagyta barátját. — Patvarban — dörmögte Tibor, — ez ugyan szép megbízás. De majd megtudok én azonnal mindent. Megyek egyenesen Honti grófhoz. A gróf még folyvást szobájában sétált. — Jó napot gróf ur ! — köszöntött s mindjárt a dolog lényegére tért. Mondja csak mi baja sógorával ? Valóban érthetetlen ! — Foglaljon helyet kedves Tibor barátom ! — Hallgasson végig és ha elvégeztem önként fogja megfogadni, hogy sohase nősül. — Hadd halljam — felelt Tibor, egy Benfentes körökben halljuk hangoztatni, hogy a jelenlegi városházát két emeletre óhajtják felhuzatni és már e tekintetben intézkedett is a polgármester, amennyiben utasította a városi mérnököt, hogy egy költségvetést dolgozzon ki a második emeletre vonatkozólag, mely terv már készen is van. Más tervről is hallunk rebesgetni. Ugyanis a városháza háta mögött és a Kossuth Lajos-utcára néző házat hajlandó a tulajdonos 15 ezer forintért átengedni, miáltal a városháza két oldalról lenne elérhető és igy ha nem is monumentális de mindenesetre csinos uj épületet nyernénk. Mi egyik tervhez sem akarunk ez idő szerint hozzá szólani, mert minket az vezérel, hogy az uj épület bármi formába is emeltessék, ne kerüljön százezerekbe, mert jól ismerjük városunk pénztári állapotát, mely nem tür meg nagyobb kiadásokat. Ezzel a felszólalásunkkal csak azt óhajtjuk elérni, hogy városunk zsölyébe dőlve. —A dolog érdekessé kezd lenni. — Ön tudja kedves Tibor, hogy félév óta nős vagyok. Ismeri nőmet. — Valódi angyal — szólt közbe Tibor. — Az 1 — sóhajtá Oszkár, valóságos angyal. Az első pillanattól kezdve szerettein. Szép fiatal szellemdus volt. Meg voltam győződve arról, hogy boldoggá fog tenni. Igaz ugyan, hogy midőn mint jegyese hozzá jártam már akkor se tetszett nekem szenvedélyes hajlama, melyet a fényűzés iránt'tanúsított de tudom, hogy szeret és meg voltam győződve, hogy esküvőnk után gyermekes hajlamáról le fog mondani. Tévedtem kedves barátom. Nem jutott eszembe, hogy a nőkben nincs elég szilárd akarat, áldozatkészség, hogy teljesítsék a házasság erkölcsi kötelességét. Egybekeltünk és lehetőleg még gyengédebben szerettük egymást. De szerelme mellett még elég hely maradt Ottilián szivében kicsapongó fényűzési vágya számára. Naponként hozták a számlákat a legelső divatraktárakból. Ottiliának minden pillanatban akadt óhaja, melynek teljesítésétől — mondá — boldogsága függ. Ma gyémántos ékszert, holnap pedig drága ötözéket óhajtott. Eleintén jósággal igyekeztem kigyógyítani balga rögeszméjéből meg akartam győződtétni arról, hogy ez nem méltó valódi nőhöz. Midőn ez se használt elhitettem vele,