Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-09-08 / 36. szám

XI. évfolyam. Pápa, SÜQfl- szeptember 8, 36 a szám, Közérdekű független mik minden vasárnap ELŐFIZETÉSI, ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Képviselőnk beszámolója, Nem tudjuk, valljon városunk orsz. képviselője dr. Hegedűs Lóránt, a papája, ki jelenleg kereskedelmi minister, tanácsára, vagy pedig a hely­beli fegyverhordozók határozott kí­vánságára eljött végre valahára vá­rosunkba, hogy a közelgő választási aktusrajszükséges teendőket megbe­szélje. Akárhogy történt, ideje volt már, arról a kötelességről Hs meg­emlékezni, mellyel egy. orsz. képvi­selő- választóközönségének felelősség terhe mellett ] tartozik. Képviselőnknek rövid egy napi itt tartózkodása, épp elégséges' volt arra, hogy bizalmas körben és va­csorázás közben közösen megállapít­sák, hogy városunk közszeretetben (?) álló orsz. képviselője beszámolóját és egyben programmbeszédét szeptem­ber hó 22-én tartja meg,,., ugyanazon napon, melyen a papa Kolozsvárott számol be választóinak. . i.i • ; Eddig ez rendén volna, mert ez­zel' csak a képviselő ur az teszi, hogy „a kecske is iólíakik, a káposzta is megmarad". De most jön ám a bibi! A programinbeszédre alig hisszük, hogy választóközönségünk kíváncsi volna, hisz ez a mostani „jog, törvény és igazság" korszakában olyan sablon­szerű valami, de máskülönben a je­lenlegi helyzetben minden szabadelvü­párti jelölt nem is mondhat egyebet, minthogy a jelenlegi kormánynak lel­kes híve. Ezt és mást nem is mond­hat nekünk ez érdemben képviselőnk programmbeszédében. De igenis • nagyon is kíváncsiak vagyunk képviselőnk 1 beszámoló be­iiilyí, *" •: : , szédére ! Arról fog-e beszámolni, amit nem tudott teljesíteni, vagy arról, hogy mit fog tenni, ha újra megfogják vá­lasztani, vagy. ?í$Ján arról fog beszá­molni, bogy mi mindent tehetett volna, ha az édes apja Hegedűs Sándor nem volna kereskedelmi miniszter ? Erről 'a leendő beszámolóról /eszünkbe jut képviselő urnák egy­hangú megválasztása után mondott HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedSséban. beszéde, melyen határozottan kiemelte, hogy egyedüli törekvése lesz Pápa város jóllétét emelni és magát „Pápa város követének" nyilvánította Ezen sokat ígérő mondása lelkes hangula­tott kellett városunk választóközön­sége körében és nagy reménnyel néz­tek képviselőnk elé, még azok is, kiknek nagyon idegenszerűnek tet­szett képviselő ur jelölése és egy­hangú megválasztása. Mert tessék csak visszaemlékezni az egész választási aktusra. Fenyvessy volt képviselőnk főispánná történt kinevezése folytán, az üresedésben levő mandátumra egy helybeli vezér­férfiut szemeltünk ki, de Fenxjvessy főis­pán kérelmére és meleg ajánlatára dr. Hegedűs Lorántot jelöltük. Nem tulzunk, de azt állítjuk, hogy alig volt városunkban egy választópolgár, sőt az intéző köröket sem kivéve, kik tudták volna, hogy ki Hegedűs Lóránt és hogy van-e Hegedűs Sándornak egy fia, kit Lorántnak neveznek. A választópolgárok midőn megtudták, feleség. . ­Szerelmes hangulatuk hevében, . ame-,. lyet szenvedélynek tartottak összeházasod­tak.' De nem sok idő múlva igen komoly ci­vakodások támadtak közöttük s emiatt lehe­tetlen volt együtt élniök. Róbert Menard és­a felesége között csakhamar kitűnt a nevel­tetésük különbözősége. Robertet égészen el­foglalta a munkája, a becsvágya s a jövője napi munkájának elvégzése után a házi tűz­hely nyugalmára vágyódott, Cönstance pe­dig, akiben leán}korában beleszeretett, na-: gyon rest, közönyös, rendetlen és : önmagát is elhanyagoló asszony lett. . i Ez a nő azóta, hogy az a nem remélt? szerencse erte, hogy egy értelmes, ember felesége lett, — azt hitte, hogy neki most most már minden szabad. A házasság ránézve előléptetés volt, amelyet ó küzdött ki. magá^ nak s most. már-azt hitte, hogy "epeji..;nem kell magát semmivel sem mégérőltetnie. Kép­telen volt arra, hogy bármi komoly dologi iránt érdeklődjék s a férje munkáját egész­naivul csak abból a szempontból bírálgatta.,r hogy mennyit jövedelmez. Ami pé.n^t .a férjei keresett, esztelen tékoiálásisal csákhajiiasi^el-' verte s nem törődött többé semmiv^j, Elha­nyagolta még a külsejét is''—azóta .ajniótá tudta, hogy nem kell már a jövőjeért aggód­nia s elverte a jólétet, nem gondolva arra, hogy micsoda munkába került ennek a meg­szerzése. A lehető legalkalmatlanabb feleség volt a dere'; Róbertnek, aki tehetséget ér­zett magában s lázas igyekezettel dolgozott. Róbert Menárd nagyon engedékeny ember volt s egykori boldogságának emléke, meg az a részvét, amelyet felesége e nagy gyermek iránt érzett, csakhamar Cönstance zsarnoki uralma alá hajtotta őt. Cönstance ugyanis nem volt mindig rest és hanyag, hanem néha ki-ki tört belőle túlságos igye­kezet és buzgóság, — ami különben a nők­nél gyakori clolog. Minden nap, minden ok nélkül lármás jelenetek támadtak közöttük, ami közönségesség csak megmaradt ebben az asszonyban, ilyenkor mind előtört. Ilyen­kor lármája fölverte az egész házat a szom­szédok az ablakokhoz futottak, — egyszó­val ilyen ap^ó, kincs dolog támadtak belőle amelyek egy okos embert még sokkal job­ban bántanak mint az igazi fájdalmak. Elérkezett az a perez, amikor Róbert már kezdte.érteni, hogy e kicsinyes nyomorú­ságos közepette neki el keli vesznie s.ezen nagyon fölháborodott. A véghetetlen türelem­mel töltött évek után némileg szégyeite a kislelkü^égét .és ..elhatározta, - hogy ha már szükséges;. 'gyorsan- szakítani fog az asszony­íny al. ^ v • Mikör .azonban ezt elhatározta, vissza­riadt azoktól az eszközöktől, amelyekkel ezt a szakítást el lehet érni. Legföképen .bán­totta az a félelem, hogy Constancenak fáj­dalmat okoz. Noha semmi szemrehányást sem tehetett magának, félt a bucsu percé­től a felesége ellenkezésétől, mert a felesé­gét akármilyen asszony volt is, mégis csak sajnálta. 8 bármily szelíden bánik is el vele, tudta, hogy az utolsó beszélgetésük nem fog nyugodtan lefolyni. De semmi áron sem akart veszekedéssel válni el ettől az asz­szonytól akit egykor szeretett. Két ismerős házaspártól, aki nagyon gyakran járt hozzájuk, tanácsot kért de na­gyon óvatosan, nehogy Cönstance gyanakod­jék. Mikor bejelentette nekik ezt a komoly dolgot amely nemsokára be fog következni, Morandek nagyon meg voltak rémülve és határozottan ellene voltak a válásnak. Már hozzá voltak szokva ahhoz, hogy minden vasárnap Robertéknél ebédelnek s e szoká­suknak a megrontása rendkívül kinos volt reájuk nézve. Ennek következtében azt aján­lották, hogy maradjon minden a régiben., A másik, a Rollet házaspár már meg­bízhatóbb odaadóbb barátnak mutatkozott. Néhányszor tanúi voltak azoknak a kinos jeleneteknek: — amelyek előidézték a most már elkerülhetetlen válást. A legszívesebb készséggel ajánlkoztak arra, hogy segítségére legyenek Róbertnek. Arra vállalkoztak, hogy az első perc keserűségét megédesítik s vi­gyázni fognak Constancera. Róbert ugyanis attól félt, hogy Cönstance ha egyedül ma­rad kétségbeesik és talán még meg is öl viiá

Next

/
Thumbnails
Contents