Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-25 / 34. szám

Nem ér az semmit, hogy hibáztatjuk a költségvetést, de tessék érvekkel előállani, amellyel azt apasztani lehet. A költségvetésben tudtunkkal vannak sok oly tételek, melyek már is meg lettek nyirbálva a pénzügyi bizottság által, tessék csak foglalkozni a költségvetéssel, fognak ott találni még több oly tételt, mely a pótadó csökkenését vonja maga után. Nem akarunk részletekbe bocsájtkozni, de azt már most is meg kell említenünk, hogy az elemi iskolák dotációját feleslegesnek tartjuk ily anyagi viszonyok mellett. Ezen dotáció körülbelül 13% pótadóval terheli a lakosságot. Tessék azt szóba hozni s ezek államosítását javasolni. Ezt csak ugy általánosságban említettük, mihez még lesz alkalmunk bővebben is hozzászólni. Van ott még sok olyan salangos dolog a mi nyirbálni való, csak tessék foglalkozni vele. Meleg érdeklődést kívánunk a költségvetés és ezzel kapcsolatosan közügyeink iránt. Dobjuk félre az indolenciát, mert városunk érdeke kívánja ezt főleg most, midőn annyi sok tenni valónk lesz, s annyi fontos dolgok várnak elintézésre. Ebben a reményben nézünk a holnapi költségvetés tárgyalása elé véljük, hogy minden egyes városi képviselő ki városunk javát kívánja, egyetértett felszólalásunkkal. Á pápa—bánhidai vicinális, Ezen a cimen foglalkozik egyik fővárosi napilap az éveken át vajúdó pápa—bánhidai vasutunkkal és tüzetesen okadatolja ezen vasutvonalnnk fontosságát, egyszersmind okát magyarázza annak, hogy miért ütközik akadályokba ezen vasútvonal kiépítése Mi annak idején, mikor ezen vasútvonal közigazgatási bejárása befejeztetett, szinte szót emeltünk azon logikailag meg nem magyarázható esetnek, hogy ezen vasútvonalra a szokásos ideiglenes építési engedély nem adatott meg, sőt mi is ebben a szokatlan eljárásban kulissza titkot véltünk látni s ennek kifejezést adtunk. Ezen akkori feltevésünket igazolja az „Alkotmányiban megjelent és fennti cim alatt közlött cikk, melyet lakosságunk tájékoztatására, de főleg azok érdekében, kik velünk együtt absurdumnak tartják ezen ideiglenes építési engedélyt, közöljük ezen cikket egész terjedelmében a következőkben : Csinos kis esetnek, vagy mondjuk miniszteri kortesfogásnak hírét veszszük Veszprémmegyéből. A pápa-bánbidai vasútról van szó, amelylyel már 1896-ban korteskedtek Ugodon és Pápán a kormánypártiak s amelyet, noha az utvonalat már több mint két éve traszirozták, pénzhiány miatt máig sem lehetett kiépíteni. Most együtt van a pénz, ki kellett volna építeni ezt a vasutat, amely ellentétben sok-sok vicinális vasúttal, tényleg nagy gazdasági lendületet eredményezett volna Veszprémmegyének eddig elhanyagolt, nehezen hozzáférhető, fejlődésre képes felső részében. Es a kereskedelmi miniszter az utolsó percben megtiltotta a vasút kiépítését. Már augusztus 11-iki számában foglalkozott az „Alkotmány' a Komárom, Győr és Veszprémvármegyéket átszelő 91 kilométer hosszú pápa-bánhidai vicinális vasútvonal odiózus ügyével. Akkor azt irta ^az „Alkotmány", hogy az érdekelt 27 község és a- szomszédos községek munkásai majdnem fellázadtak, mikor arról értesültek, hogy a kereskedelmi miniszter újból nem adott engedélyt a vasút építésének megkezdésére. A rossz termésviszonyok s elemi csapásoktól sújtott és földhöz ragadt szegény munkásnép, abban bizakodott, hogy a vasút kiépítésénél levő munkával megszerzi télire valóját. A vasút mentén fekvő uradalmakat, bérlőket s kisgazdákat is felette érzékenyen sújtja a kereskedelmi miniszternek szinte érthetetlen eljárása. Az érdekelt község lakosai körében ma is nagy az ingerültség a miniszter ellen. Az ügy egyik-másik szimptomája arra enged következtetni, hogy ezen a köz- s mezőgazdaság fejlesztése s a munkásviszonyok szanálása okából felette fontos vasút kiépítését a liberális politika tisztán kortesfoqásból hátráltatja. A vasút mentén mintegy 4500 holdat kötött le az érdekeltség cukorrépatermelésre szerződésileg. A cukorrépa holdanként 230 korona nyers bevételt juttat a tulajdonosának, melyből a megmunkáló munkásnak 160 korona jut. Igy e cimen a munkások évenként minimum 720.000 korona munkabérhez jutnának. A gazdák belterjesebb gazdálkodást vihetnének s a munkásnép szívósabban ragaszkodnék a megélhetést biztosító földhöz. Mindettől a jövedelemtől, ha az építési engedélyt gyorsan meg nem adják s igy a vasút fel nem épül, ugy a birtoktulajdonos, mint a munkásnép — az olcsó szállítás, hiányában — elesik. A vasút mentén legnagyobb részt hitbizományhoz tartozó erdőségek terülnek el, melyekben 15 évi vágással maradtak hátra. Mennyire emelné a vasút kiépítése a faipart, ha elgondoljuk, hogy ennek vágatása, azonnali feldolgozása évenkint csak munka és fuvardij fejében mintegy 650.000 koronát juttatna a népnek, mely most teljesen keresetnélküli. A vonal menten fekvő homokos területet, melyet eddigelé nem hasznosítottak, a vasút létesitése esetén azonnal burgonya termelésre fordítanák, melyet a vasút mentére eső kis-béri keményítő gyár epedve vár üzemének intenzivebb emelése szempontjából. Ez is nagyon lendítene a szorgalmas munkásnép helyzetén. A vasút létesitése esetén a kisbirtokosok és kisgazdák tejszövetkezetet alakitanának továbbá Budapest és Grác felé, fejleszthetnék a szőlő és nagymennyiségű gyümölcskivitelt. hogy gyűlölöm, hogy megvettem. . . hogy utálom egész lelkemből, egész szivemből. . És térdeimen kérem — folytatá — zokogva Hantos felesége, átkulcsolván férj lábait — térdeimen esedezem, mondja ön is, hogy gyűlöl. . . mondja, oh mondja 1 Hantos László czigarettára gyújtott. Ennek átlátszó kék füstje között hidegen nézte a könyörgő asszonyt. Majd száraz, erőltetett kacagás tört ki melléből. — Hahaha 1 Csalódik asszonyom, ha azt hiszi, hogy én ezt kijelentem, Hahaha 1 Tehát most már tudatára ébredt annak a szörnyű valóságnak, hogy az én beleegyezésem nélkül nem tudja megindítani a válópert ? Én pedig nem akarom megindítani. Érti ? nem akarom. — De én lemondok a pénzről, esdekelt Vanda. — Szjha ! Az nem megy oly könnyen. Lemondok 1 De hát itt van ám az öreg. As a jó Öregapa, aki csak én rólam kegyeskedett intézkedni. De arról, hogy hátha ön lesz esküszegő — erről elfeledkezett. . . Az öt évből még hátra van egy jó darab Azt ön igen jól tudja, hogy én ezt az időt nem tudom bevárni egy fedél alatt azzal, aki engem gyűlöl s akit — megsúgom önnek — én is gyűlölök. — Hát akkor meg fog ölni, ugy-e, lassan ölő méreggel, amely felismerhetetlen. . . no mondja. . . — Fidonc 1 Asszonyom 1 Ma napság az orvosi tudomány előtt nincs titok. . . Nincs az a finom méreg, melynek nyomára a test rostjaiban nem akadnánk. — Hát azt várja, ugy-e, bogy a bánat megőszitsen, a fájdalom, a kin, ez epedés elhervasszon. Ugy-e ezt várja ? Hantos doktor némán rázta fejét — s eközben egy ördögi gondolat ezikázott végig agyán. — Csalódik. — De ön csalódik, ön, a megtestesült sátán, ha azt hiszi, hogy a még hátralevő időt nem tudom bevárni nyugodtan. Lesz erőm 1 Erőt ad az az isteni szerelem, amelyből egy fikarcnyi atom nincs meg önben. — Tudom — válaszolt egykedvűen az orvos. Nem is ez a czélom. — Hát mi ? . . Mi ? . . Mi ? . . Mond meg ember, vagy ördög, mit akarsz velem ? — Semmit. Az asszony megtörve hanyatlott foteljába. Majd egy gondolattól megkapatva, tigrisként ugrott a férfi elé. — Hát akor, ugy-e, — szólt reszketve — őt akarod megölni ? . . Hantos nem felelt. De szemeiben újra az előbbi ördögi fény villant meg. — Akkor újra csalódik, — felelt az asszony, most már nem reszkedve többé csalódik, mondom, mert az, amire ön számit — látom ördögi tűzben égő szemeiből — nem, fog teljesülni. Nem 1 Mert bár a lelkem megsiratja őt, az édest, a jót, őt, a szépet, bár szivem zokogni fog utánna: de nem fog megölni a bánat . . . Nem 1 Még emlékét ts szeretni fogom. Gyászolni fogom utolsó perczemig, amint önt utálni fogom végleheletemig. Aztán egy gyűlölettől, utálattól teljes pillantást vetett a férfiúra, a félje és büszkén távozott a szobából. Másnap az esti lapok egy titokzatos párbajról beszéltek. „H- L. orvos és D. E. vasúti tisztviselő között a városligeti Hermina kápolnánál a délutáni órákban véres pisztolypárbaj ment végbe. H. L. golyója D. E. szivébe fúródott s az rögtön a helyszínén meg is halt." A rendőrség kutatta a párbaj vívóit. Nem találta. Az újdonságot közlő lapnál pedig azt mondták, hogy levélben kapták a tudósítást. Szekundánsokról, kezelő orvosokról a hír beküldője említést nem tett. Mikor a szép asszony ezt a hírt elolvasta, ugy érezte mintha szívverése megállt volna. Mintha valaki összeszorította volna torkát . . . mintha minden vére szivébe tolult volna. Ugy találták meg eszméletlenül a pamlagon elterülve. Három hétig feküdt élet-halál közt; a betegségek legrettenetesebbikében, a hagymázban.