Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-08-18 / 33. szám
PÁPAI kÖZLÖW Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Ébredjünk! Tagadhatatlanul tény az, hogy városunk utóbbi években nagyon sokat haladt es fejlődött, de az is igaz, hogy ez a fejlődés nem rendszeres és ezt a hátrányt városunk polgárságának nagymérvű közönyének' kell betudnunk. El kell hogy ösmerjük, miszerint városunk polgárságában él és uralkodik a lokálpatriotizmus érzése, ragaszkodás a röghöz, a tégla és kőrakáshoz, melyet magáénak vall s a büszkélkedés, mellyel alkotásain végig tekint, az igyekezet, mellyel a haladás utján előre tör, azonban alig van a Dunántulban egy ilyen város, melynek polgársága — fogyatékos anyagi erejét tekintve — annyit áldozna városa szépítésére, nagyvárosias jellegének emelésére;* mint éppen Pápa város közönsége és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy az összes városi alkotások rend es rendszer nélkül történnek. Laptulajdonos és kiadó : mmmmw wm<rsri§. Senki sem nyul szívesen darázsfészekbe, de előfordulhatnak olyan körülmények, melyek azt is a toll megragadására kényszeritik, kik azt csak nagyon erős belső impulzusra veszik csak a nyilvánosság előtt igénybe. Ilyen városunk jelen helyzete. Erős belső forrásban, a multak sok mulasztását pótolni igyekszik mohón helyrehozni az elöljáróság élén a fáradhatatlan polgármesterrel és ezt mindenki csak legnagyobb méltánylással hálálhatja meg, de ha közelebbről tekintjük a dolgokat és a külső rohamos fejlődéstől elkábítani magunkat nem hagyjuk, akkor az árnyoldalok erősen mutatkoznak. És a sötét foltok kezdenek erős fellegekké tornyosulni nálunk, mik a közéletünket teljes beborulással fenyegetik. Látjuk, hogy nincs meg az a tervszerüleg elkészített programm, minek keretében céltudatosan is következetesen lennének megoldva mindazon feladatok, miket a város közönsége a közszükséglet és a modern élet HIRDETÉSEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. belátása alatt maga elé tűzni kénytelen. A következetes rend helyett mostanában pillanatnyi ötletekkel, az erőteljes munka helyett kapkodással és a befejezett tények helyett kísérletezésekkel pocsékolódik el az. Mert hiányzik a szigorú, teljesen tárgyilagos, szakértő és emellett jóakaratú ellenzék, mi kemény bírálatával megnyesné a hatalmi túltengés akarata ellenére is növekvő fatytyuhajtásait és erős fékező erejével az ingadozásokat megakadályozná. Ezen ellenzéki szellemet megtörni a város vezető közegeinek setil állhat érdekében, mert egy nagy állam férfiunk szerint, ha nem volna ellenzék, azt teremteni kellene, mert a nélkül egyensuly a vezetésben soha sem lehet. Természetesen nem a minden áron ellenzékieskedni akaró törekvéseket kell helyeselni, valamint az örök hizelgést és hátgörnyesztést senj, hanem mindig meg kell adni a férT AKCZ Te dalos ^is madár Ott a lombos ágon ! Ki boldogabb nálad E kerek világon V Vigan szállsz egyikről A másik bokorra, Vagy ha kedved tartja Mind feljárod sorra ! Szerelmes te beléd A kert rózsa fája*, Ringathatni ágán A legforróbb vágya . . Kedves vendége vagy Te minden bereknek, Hol a lombok között, Dalaid erednek . . . Aranyos kis madár Ott a lombos ágon ! Nincs nálad boldogabb E kerek világon . . . A hova szived vonz Neked szabad szállni, De nekem nem szabad Szeretőmhöz járni. Halál után, A párisi La Roquette fogház egyik ezellájában ült, tompán maga elé bámulva, 18(j4 junius 5-én az egyik nöpáneziensének megmérgezése miatt halálra itélt La Poinmerais orvos. Ez ember tekintetében kinek pőrére még sokan emlékezni fognak, sem félelem, sem remény nem látszott. Harmincnégy éves volt, középtermetű, jó megtermett, éles metszetű arczczal, tiszta gondolkodó homlokkal. Halálra volt ítélve. Védője Lachaud azonban fellebbezést adott be s az elitélt meg nem tudta, hogy ezt elutasították sőt, hogy a kegyelmi kérvénynek sem volt foganatja s a hóhér értesítve lön, hogy a kivégzés 9-én a kora reggeli órákban lesz. A mint az elitélt mozdulatlanul ott ült hirtelen telnyilt az ajtó s La Pommerais feltekintve, Volpeau Armend tanárt, a hires sebészt látta maga előtt. A fogoly a saját székét ajánlotta fel a vendégnek és a keskeny fapadra ült, melyen már annyian töltötték életük utolsó perczeit. A hallgatás rövid hideg szünete után Velpeau megszólalt. — Orvosok közt ugyan fölösleges volna minden üres sajnálkozás. Egyébbiránt testi szenvedéseim engemet is biztos halálra Ítéltek és csak az a kérdés, ad-e betegségem két-három évi időt. Térjünk tehát minden bevezetés nélkül a dologra. — Tehát reménytelenül veszve van az ügyem ? — kérdezte La Pommerais. Tartani lehet tőle felelet. hangzott a — Talán már végórám is ki van tűzve ? — Azt nem tudom, hanem egypár napra azonban még okvetlenül számíthat. La Pommerais végighúzta fegyenczkabátjának ujjat verejtékfödte homlokán s igy szólt: — Legyen hát. Különben el voltam rá készülve. Minél hamarabb, annál jobb. — Miután a dolog még nincsen egészen eldöntve csak egy feltételes ajánlatot tehetek önnek. Ha kedvez önnek a szerencse, annál jobb 1 Ha nem . . . A nagy sebész elhallgatott. — Ha nem ? — kérdezte La Pommerais. Velpeau elővett egy finom orvosi műszert, az az elitélt literéhez tartotta s igy szólt : — Az ön ütere gondolkodásának és érzésének csaknem ritka nyugodtságának és biztosságára vall, s ez arra bátorít, hogy önnek aki nemcsak éles elméjéről, hanem tudományos meggyőződéséről is ismeretes, egy indítványt tegyek, amelyet ön, mint a positiv tudomány embere, bármely különösnek találjon is, bizonyára figyelmére fog méltatni. — Egész figyelmem rendelkezésre áll önnek, felelte La Pommerais. — Ön határozottan tudja, — folytatja Dreher Antal világhirü kőbányai serfőzödéjének ffi raktára Pána vidéke r^firo HOT.TlSnRMm íWWMF.T. PÁPÁN