Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-21 / 29. szám

fejlődése elé, melyek alatt most is nyögünk. Igenis kérjük városunk polgár­mesterét, ki mióta ezen tisztét viseli már több izben igazolta, hogy ha va­lamely közügyet kézhez vesz, addig nem tágit mig az dűlőre nem viszi, ebben a kérdésben is, melyben tud­tunkkal egyetért velünk, hogy a köz­világítás kérdés megoldása nálunk jelenleg elodázhatlan közszükségletet képez, bizalommal fordulunk hozzá, és reméljük, hogy mihamarább módot és alkalmat fog találni ezt a szükebbkörü bizottságot megalakítani, mely hivatva lesz a közvilágítást legrövidebb idő alatt megvalósítani. Follatsíek Frigyes. Városi közgyűlés, Nagyon is meglátszott a kedden megtartott; rendkívüli közgyűlésen, hogy az „uborka idény" ben vagyunk. A képviselők — bár a tárgysorozat­ban igen fontos kérdések voltak fel­véve — igen gyér számban jelentek meg s inkább a szomszédos szőlőhe­gyekben hüsülnek és üdülnek, mint­sem közügyekkel foglalkozzanak. Ezen rendkívüli közgyűlésen a kölcsönügy lett rendezve, a közvilá­gítás ügye pedig egy lépéssel előre tolatott. Ez utóbbi kérdésben lapunk vezércikkében foglalkozunk. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Káioly elnöklő polgár­mester üdvözli a megjelenteket, az — Uram, ön engem vagy gyávának tart, vagy bolondnak. — Becsületemre én önt egészen más valaminek tartom. — Ezeket mondva Komá­romti, pisztolyt vont elő zsebéből s azt Ti­hamérra szegzé. — Fog ön udvarolni vagy nem ? — Mennyire tehetségemtől telik a leg­örömestebb 1 — Legyen szives a nyelvtani szabá­lyokra is figyelmeztetni. Nem szeretek kézi­ratomban javításokat és vakarásokat. Tihamér udvarolt, Komáromfi jegyez­getett. E kellemes mulatság épen félóráig tartott. A félóra multával Komáromfi össze­göngyölgeté tekercseit s illedelmesen kö­szönve távozott. — Malyinám, a te férjed őrült 1 — 0 különcz ! — szólt Malvina negé­desen. 11. Tihamér úrfi mindennapos lett Mai vi­llánál. Mindketten boldogok voltak. Komáromfi 5 felvonás' drámájában a 3-ik felvonásig haladt. Több napokon keresz­tül még csak jelenlétével sem zavarta a boldogok pásztoróráit. — Malvinám a drámaírók a legunalma­sabb férjek a világon 1 — És a legszeretetreméltóbbak. — Adja Isten 1 de attól tartok, hogy boldogságunk kastélya oly ingó alapokra van építve mint Velencze 1 — Csalatkozol! Arnold bízik bennem ülést megnyitja és a jkv. hitelesíté­sére Németh István, Vágó László, Löwy Adolf, Baranyai) János és Keresztes István képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, •az észrevétel nélkül tudomásul vé­tetett. Napirendre térés előtt Mészáros Károly elnöklő polgármester szomorú kötelességet teljesít, midőn bejelenti, hogy városunk jóltevője és díszpol­gára lovag Zimermann János julius hó 2-án Berlinben jobblétre szenderült. A megboldogult körülbelül 30 éven át 1200 koronát küldött a városi rajz­iskola céljaira, ugyszinte néhány év­vel ezelőtt 35800 koronás alapítványt tett, mely hivatva leend pótolni ezen évi dotációt. A gyászhírt a család táviratilag tudatta a várossal, mire a polgármester egy ad-hoc bizottságot hivott össze, mely elhatározta, hogy a város küldöttségileg képviselteti magát a temetésén és erre Mészáros Károly polgármester és Mikovtnyi Ödön városi képviselőt választotta meg, kik Ilajnóczky Béla ipartestületi elnökkel, kit az ipartestület bizott meg képvi­seletével, Berlinbe utaztak és a gyá­szoló család előtt a város közönsége nevében mély részvétét fejezte ki és egyben diszes koszorút helyezett fr ravatalra ezzel a felírással „Jóltevő­jének és díszpolgárának, Pápa város közönsége." Indítványozza, hogy Pápa város díszpolgárának Zimermann Jánosnak emléke jegyzőkönyvileg örökítessék meg. A képviselőtestület mély fájda­lommal veszi tudomásul váratlanul történt elhunytát és az indítványt egy­haugulag elfogadja. Végül bejelenti polgármester, hogy a vármegye thatósága Pápa vá­ros képviselőtestületének azon hata­rozatát, mellyel a pápai takarékpénz­tárnál nyitott 80000 koronás folyó számlát 1902. évi deczember 31-ig meghosszabbította, jóváhagyási zára­dékkai látta el. A bejelentés tudomásul vétele után áttértek a napirendre. 1. A városi tanácsnak előterjesztése a heti marha vásártér rendezése tárgyában. Felolvastatott az áll. vál. javas­lata, mely szerint ezen vásártér tata­rozására árlejtés hirdettessék tapol­cafői kövek burkolásával. dr. Löwy kijelenti, hogy a tapasz­taltak után a tapolcafői kövek nem iíien alkalmasak utak javítására és inkább a somlai kövek haszná­s ily értelemben az árlejtést ki­kéri latát irni. A képviselőtestület az áll. vál. javaslatát ezzel a módosítással fo­gadta el, mely szerint A marha vásártér jókarba helye­zésének szükségességét kimondja és miután a bemutatott tervben csak ta­polcafői kővel való burkolás költsége van felszámítva, a költségvetés bazalt vagy koczkakővel is készítessék el, erre nézve árlejtés hirdettessék, melynek eredménye az 1902. évi költségvetés tárgyalása alkalmával terjesztessék a közgyűlés elé. Mely intézkedésekkel a városi tanács bizatik meg. 2. Javaslat egy bizottság kiküldetése tárgyában, a közvilágítás kérdésének meg­oldása tárgyában. A képviselőtestület a közvilágí­tás kérdésének tanulmányozásával a jog, pénzügyi, építészeti bizottságot és a városi tanácsot bizza meg és — és drámáiba szerelmes. Én nyugalmat adok neki drámái örömet, — Meddig fog ez igy tartani ? — Örökké 1 Oh csak tíz évig bírhatnám zavartala­nul szivedet. Tíz év halmokat csinál a he­gyekből s az angol kerteket csüröskertekké alakítja. Vágyainkat minden évben meg kell nyirbálnunk ha azt akarjuk, hogy életünk egyetlen boldogsága a remény ne maradjon. — Tihamér te költő vagy, pedig nem irsz sem drámákat, sem verseket. — Malvinám tanuld meg azt, hogy sokkal több a költő ki nem ir, mint ki ir. A Heliconra nem csak repülni lehet hanem mászni is 1 — Kik tehát a valódi irók ? — Kiknek neveit nyomtatásban leg­gyakrabban olvashatod. Ez a magyar bírálók rőfje, mellyel az írókat s azoknak reputatióit méregetik . . . Oh, de hagyjuk e nevetsé­ges apróságokat mond inkább azt, hogy sze­retsz engemet s szerelmed boldogít 1 — Szeretlek-e ? s boldogit-e szerel­mem ? Tihamér ! te az vagy nékem, mi a dráma Arnoldnak. Öröm, boldogság minden 1 — Malvinám ! S te az vagy nékem, mi az éjnek a hold és csillagok 1 Szépség ! ábránd ! és költészet ! — Halál a csábitókra s hűtlenekre 1 — ordított a drámaíró a mellékszobából, s fegyverkakas felhúzása lőn hallható. — Tihamér 1 el vagyunk veszve ! — Nagy Isten 1 minő szerencsétlenség 1 a szerelem forró karjaiból ragadtatni a ha­lál fagyos karjaiba ! Malvinám ! boldogsá­gunkra és szerelmünkre esedezem mutass menekülést. — Rejtőzzél r u h á i m közé a garde­robe-ba. Arnold lovag férfiú 1 Nem szennyezi be kezeit egy ártatlan, egy gyöngéd nő vé­rével. Malvina e szót „ártatlan" hangosabban ejtette ki. Tihamér ugy tett minként mondva volt. A Malvina ruhái közé rejtőzködött. Azon pillanatban jelent meg Arnold. Malvina halálsápadtan lépett férje elé. — Arnold, te nem szeretsz engemet. — Térdre, nyomorult! Malvina térdre ereszkedett. — Malvina, te hűtelennél lettel, te megcsaltad szerető férjedet. — Arnold 1 tekints szemeimbe. . — Egykoron menny mosolygott felém e szemekből, most apró ördögöket látok azokban. — Arnold, te nem hiszesz nekem. Mu­tasd meg legalább, hogy volt idő, midőn szerettél, azután nyugodtan halok meg. ggy­kori szerelmedre kérlek: ölj meg engemet . . . csak azután mondj áldást hamvaimra 1 — Nyikorogni hallottam ruhaszekré­nyed ajtaját! Szóij, ki van elrejtve selyem­rongyaid között ? — Uram, engedjen meg magának, de az olyan rongyokra büszke lehetne egy her­czegnő is. Azok nem rongyok ! hanem mü­férczei Majland mesterremekeinek. Nyikor­gott az ajtó, mert napernyőmet helyeztem el. — Jó ! Halnia kell, ha napernyő is ! Ezeket mondva Arnold, a ruhaszekrény aj­tajára szegzé felvont fegyverét.

Next

/
Thumbnails
Contents