Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-14 / 28. szám

jókra, ezáltal remélünk orvoslást. Felkölteni akarjuk az akaratot, a férfias elhatározást, ezzel megszüntetni a közönyt és érdektelenséget. Evek nehéz es következtetés munkánkba került, hogy a közvilágításunk kérdése végre valahára erre az eredményre jutott, de szívesen tettük, mert váró- j sunk közérdekeért és lakosságunk óhajáért tettük. Tudjuk, hogy mint mindennek, i ugy a közvilágításnak is vannak ellenesei, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy mint eddig férfias bátorsággal szálljunk sikra a közvilágítás érdekében. Igenis, függetlenül, minden hatalomtól minden önérdektől és minden befolyástól küzdünk továbbra is a közjó érdekében. Végül újólag örömünknek adunk kifejezést, hogy ezen kérdés végre valahára ily stádiumban van és hiszszük is, hogy a képviselőtestület által legközelebb megválasztandó bizottság hivatásának teljes tudatában lesz és ezen körülmény most már nemcsak remélni engedi, de biztosak lehetünk, hogy a közvilágítás kérdésének megoldása küszöbön van! Végre valahára ! Pollatsek Frigyes. Mindent közös erővel! Láthatjuk nap-nap után ama növekvő, impozáns tábort, mely az állámi tisztviselőkből került ki és egy zászló alatt tömörülve, nyomasztó helyzetük enyhítését czélozó praktikus és okos eszméket pendítenek meg, együtt akarván eljárni e reájuk nézve felette fontos akczióban. Csakis együttesen, közös erővel lehet elérni számottevő eredményeket; vállvetve kell odatörekedni, hogy valamilyen kitűzött czélt elérhessünk; fáradozásainkat siker koronázza; nemes elveinket diadalra vezethessük, igazságunk győzzön. Mióta a létért való küzdelem kemény tusájában a társadalmi rétegek legtöbbje egy közös fokus felé húzódik, ezen szociális erő mindig nagyobb tért hódit és mindég többet vonz működési körébe. A táisadalom lassan lassan belátta, hogy amit egyenként a legnagyobb iparkodással, erőkifejtéssel és odaadással alig tud kivívni, azt egyesitett közös erővel könnyen legyőzi. A kölcsönösség és viszonosság eme atribumjai már is azt érték el, hogy ugy anyagi mint cthikai szempontból, sok nyomornak, sok megaláztatásnak, de sok erkölcsi sülyedésnek elejét vették. Azonkívül még igen sok más előnyei vannak az ily együvé tartozásnak. Milyen nimbus környezi, mikor testületileg fel tud lépni és ezen imponáló fellépése által minden hozzátartozóját egyenként megtudja védeni. Milyen másképp néz az ilyen szövetkezetnek minden egyes tagja a jövőbe, saját személyét és családját illetőleg. Akármilyen csapás éri, a kétségbeesés némi gyötri, hissz anynyian állnak mögötte kik szolidáritást vállaltak egymásért és egymás között. azokból a szemekből a fiúra, aki szinte körülölelte a tekintetével hajlékony nyalánk testét, amelynek mozdulataiban benne volt a földnek minden bája ; a fogai kivillogtak kicsiny, piros ajkai közöl, s olyankor még szebb volt az az igazgyöngy fényű arcz, amelynek szabályos vonásain egy pillanatra valami édes sejtelmes boldogság reszketett át, hogy a másik perezben csodásan bűvös szomorúság fátyolozza be. A mosolyának szomorúsága egyszerűen megbolonditó volt. A fiatal Ujváry első perezben érezte, hogy ezt a mosolyt nem fogja soha elfelejteni. Szeméinek a tüze még fel nem zaklatta volna az nem ért volna lelkéig, ahol most úgyis csak egy koporsót őriz, de az a mélységes szomorúság megbabonázta. Természettől érzékeny, b á n a t r a könnyen hajló fiu volt. Korán érett és az anyja szivével érzett. Azok közül való volt, aki — ha a sorsuk nem osztana nekik fájdalmat — talán össze tudnák törni a legszentebb boldogságukat és annak emelnének oltárt, hogy legyen hol áldozhassanak Bálványuknak ; a Szomorúságnak. Mikor észrevette őket a czigányleány; hangosan fölkiáltott : — „0 mro Devla 1" és elfutott társavai együtt. Ujváry pedig mosolyogva mondta a fiának. — Megzavartuk a vallomásukat, ezek szerelmesek. A fiu hosszan utánuk nézett és szemeiben megvillant egy sugár abból a glóriából amely az édes anya feje körül már itt e földön ragyogott láthatatlanul. Akkor még maga sem hitte volna, hogy abból a tekintetből indul ki életének minden küzdelme pedig a sorsa istene már akkor rendelkezett, hogy hintsék le ujaira, a tövist és ugy volt megírva a csillagokban, hogy az a lelkére tapadó két fekete nap legyen a végzete. * A vármegye székhelyén mindenki ismerte a fiatal Ujváry négy almás-szürkéjét s valahányszor végigrobogott jukker-kocsijával, megteltek az ablakok kíváncsi érdeklő fejekkel. Egyik tavaszi napon a híres négy almás-szürkét női kezek hajtották. Ujváry Ákos mellett ott ült a menyasszonya, egy káprázatosan szép kreol leány. Es akkor megindult a mende-mondaEj-haj micsoda szenzácziója volt ez annak az unalomtól halódó kis város társaséletének ! Mindennap más-más családnál rendeztek ozsonát, hogy kellőképpen megbeszélhessék a hallatlan dolgot, hogy egy Ujváry — czigányleányt vesz el 1 A nagy esemény még az alispánnét és a törvényszéki elnök nejét is közelebb hozta egymáshoz pedig ők mindig ellenlábasok voltak, mert a ..közvélemény" nem tudta eldönteni, hogy rangban melyik áll magasabban, s egyik vagy másik folyton sértve érezte magát, mert külömben egykorúak voltak s az asztalnál csak egy fő hely volt mindenütt. "Mindennap ujabb és ujabb részletek kerültek nyilvánosságra, mig végre Ákos atyja maga beszélte el a kaszinóban, ugy ahogy volt, a dolgot. Tudniillik mikor ő elment utazni, Ákos teljesen belevegyült a ezigányok közé s tejben-vajban fürösztötte őket, hogy megnyerje De nemcsak individnális szempontból, hanem testületileg is ősszeség érdekeit minden irányban túlsúlyra jutatja. Hogy többet ne említsünk; a jegyzők, a tanítók, a kereskedők úgyszintén a nagyiparosok egyesületei hatalmas, nagy, erös testületet alkotnak. Minő anyagi és erkölcsi magaslatra emelkedtek azáltal, hogy egy közös gócpont felé húzódtak és hogy érdekeiket oly harmauikusan egy közös tárházba el tudták rendezni. Ezen szövetségek már óriási anyagi hasznot értek el a kölcsönösség elve által. A jegyző, a tanító stb. öreg napjaiban nincs kiszolgáltatva a nyomor és siilyedés esélyeinek. Családjának tagjai nincsenek kitéve az elzüllés veszélyeinek. Ha a társadalomnak eleget tett, ha kapitulációit kiszolgálta, gondoskodva van róla, hogy végnapjait szerényen átélheti, a nélkül, hogy bárkielött sajnálkozásra akadt volna. Ezen szociális kérdés megoldása a társadalom bármely rétegénél szükségesnek, időszerűnek látszik. Ezen fáradozásnak jelenleg az állami tisztviselők, és ujonon követi őket a pénzintézeti tisztviselők mozgalma is, kik közösen akarnak egymás javáért munkálkodni, jóban, rosszban együtt érezni egymással. Az egyesülési szellem az, mely áldást hoz az emberiségre, melynek segélyével nyugodt gondtalan jövőt biztosithatunk ugy magunk, mint családunk részére. Ezért szövetkezzünk, mert egyenként semmit, de karöltve mindent elérhetünk. rokonszenvüket mert eleinte érthető bizalmatlansággal fogadták látogatásait. Katóba teljesen belebolondult. Valóságos lelki tífusz volt az a szerelem, és majd belehalt. Hiába küldték külföldre hasztalan akarták kárpótolni odáig jutott, hogy apjának választania kellett, vagy belepusztul a fia a bánatába, vagy eltűri, hogy a kastély úrnője czigányleány legyen. Mert Ákos idealista volt, ő feleséget akart nem szeretőt. És Kató — meit nem szerette, bár ezt az apa nem hitte, a fia nem látta — csak erre az ígéretre engedett Ákos könyörgésének, hogy velemenjen. A leány elkápráztatta mindaz amivel a fiatal Ujváry elhalmozta, s mert még soha nem volt része a jóban, amit most már ismert, hajlott az ifjú szavára s egy napon megtagadta a vajdának az engedelmességet megtagadta a vérét, a szivét, s követte őt. Az apa csak két évi próbaidőt kötött ki, mely időt arra szánt, hogy Katót kissé kiműveljük s ha azalatt sem felejtené el Ákos, és ragaszkodnék ahhoz, hogy nőül veszi: nem küzd ellene. Ez utóbbi ígéretben nem bízott a közvélemény. Ujváry Ábrahámot a nevére és vérére büszke embernek tartották akiről nem hitték egy perezre sem, hogy czigányvérrel engedi vegyülni későbbi faját. Mindenki egy véletlenben vagy valami titkos cselben hitt. Pedig a két év elmúlt, s a czigányleány, a fekete Kató, Ákos menyasszonya lett. Éppenséggel nem törődött az emberek véleményével s nagy boldogságában már feledni látszott azt is, hogy milyen szerencsétlen keze volt mikor a leányt elrabolta. Egy fiatal cí-