Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-07 / 27. szám

den esztendőben 1200 koronával járult rajziskolánk fenntartásához. Ez az egy tette is méltó arra, hogy nevét aranyhetükkel örökítse meg városunk jóitevőinek sorában, ez az egy tette is érdemessé tette arra, hogy a késő utódok is hálás szivvel áldják a nagy halottnak porait. Pápa városából már ifjúkorában Berlinbe került s kitartó buzgalmával nemcsak erkölcsi sikert aratott, hanem anyagiak dolgában is elérte a kivánt s jól megérdemlett eredményt. Egymásután érték a legmagasabb helyekről elismerések, kitüntetések, de ö a külföldön szerzett diadalok mámorában sem feledkezett meg szülőföldéről, hanem hozzájárult annak fejlődéséhez minden alkalommal és ezen utón is halhatatlanná, felejthetetlenné tette a maga

r nevét. Érdemei elismerésével nem késett városunk, tanácsterme számára megfestette arcképét s egyik utcáját az ő nagy nevéről nevezte el. Az elismerés nem áll ugyan arányban érdemeivel, de többet a város nem nyújthat egyetlen fiának sem s ehhez a külső elismeréshez járul az a mély és igaz szeretet, mely városunk minden polgárának szivét eltölti iránta, a ki akár személyesen akár alkotásaiból ismeii. Városunk jóttevőjének halálhírére a városházán, az ipartestület bérházán és a polgári körben kitűzték a gyászlobogot és a városi tanács ugy szinte az ipartestület tanácskozásra gyűlt egybe a teendők megbeszélésére. A város képviseletében Mészáros Károly polg. és Mikoninyi Ödön tbiró, az ipartestület részéről pedig IJajnocky Béla elnök bízattak meg a végtisztességen való megjelenésben, kik kedden éjjel Berlinbe utaztak. Zimmermann János hült tetemei Berlinben csütörtökön lettek beszentelve és onnan Chemnitzbe vitték ahol pénteken délelőtt helyezték óriási részvét mellett a családi sírboltba. Találja meg az örök létezésben azt a boldogságot, melynek útját már a földön egyengette, legyen része az örök üdvösségben, mert üdvöt hintett el itt a földön nagy és nemes lelkének minden megnyilatkozása. Népünnepély és kóstoló, — 1901. junius 30. — Nagyobb és fényesebb ünnepélyt rég nem volt alkalmunk láthatni mint a vasárnapi volt, melyet a ref. főiskola udvar és torna helyiségében a pápai jótékony nőegylet rendezett jótékonyczéli^,. Valósággal megszállta Pápa uri és polgári közönsége a szép helyiség minden talpalatnyi helyét is alig volt ember a pár ezerből, aki a jó célra nem áldozott s költekezett volna. Maga a közönség is el volt ragadtatva a páratlan nagy sikerén. Ez az óriás, fényes tarka és hangulatos ünnepi panoráma, amit a nőegylet lelkes-nőbarátai Pápa közönségének maguk köré való hódításával beállítottak a ref. főiskola udvar és torna helyiségébe, ez csakugyan varázslatos, nagy dolog volt ; olyan fenomenális látványossága egy városnak, aminél aligha csinál a vidéken valamely város, de amelyhez foghatót eddig Pápán sem láttunk. A mi szint, hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkál hat; az mind látható és hallható volt ezen az eleven, nyüzsgő, muzsikáló, táncoló nagyarányú panorámán, mely hiven visszaadta az egészséges erőtől duzzadó és kedélyes Papa városát. Ez a vázlatosan és színtelen szóval lerajzolt nagyszabású ünnepi panoráma általános jelképe. De ebből a halvány felvételből is látható, hógy a nőegylet hölgyeinek oly dolog sikerül ezúttal, amiről eddig képet alig láttunk valamely társadalmi ünnepen* Délután 3 órára volt kitűzve a népünnepély kezdete s ekkor már csoportosan kezdett bevonulni a közönség a főiskola udvarba. A kapu bejáratánál volt elhelyezve sortan. Lilike' folyton folyvást ágaskodott és bájos csintalansággal mosolygott a tőle jóformán két lépésre álló kis kadétra. A szemeik beszéltek. — Mi baja ? — Nagy. Nagyon nagy. Csintalan kaczagás volt a felelet a gy erekle ány arczán. — Menjen maga gyerek. Seld alezredes, mielőtt jelentést tett volna az ezredparancsnoknak, még egyszer végiglovagolt zászlóalja frontja előtt. — Habt Aclit! Bataillon rechts richt' Eucli ! Seld vágtatott az utolsó század negyedik szakasza mellett s közvetlenül a kadét előtt egy rántással megállította tajtékozó lovát, ugy hogy a hölgyközönség ijedten húzódott mellette hátra. Maró, éles hangon kiabált a kadétnak. — Kadét, milyennek a kabátja gombjai, mi'? — Alezredes urnák jelentem alásan. — Mit jelent? Maga a sorból beszélget velem, mi? Hát van magának fogalma a reglamáról, mi ? A kadét vérvörös arczczal állott ott, megmerevedve, mint egy szobor. Az alezredes hangja sivított. — No, majd én megtanítom magát, hogy tiszták légyenek a gombjai. Holnap ezredrapportra jelentkezik s további intézkedésig szobafogsága van. Az utolsó szavaknál már vágtatott tovább . . . Egyszerre pityeregővé vált a Lilike areza, elment a kedve a parádétól, jöhetett miatta akkor tíz hadtestparancsnok. A kis kadét pedig félt, fázott. A diszelvonulás után odalovagolt a kapitánya és boszusan mormogta a foga alatt. — Ügyes fiu vagy ! Mondhatom ! Most májusban kellett volna hadnagynak lenned, majd várhatsz ezek után még egy évig, te . . . te . . . A kis kadét pedig majdnem, hogy sírva fakadt. Leszerelés után ment haza világfájdalmas arczczal szobácskájába, elővette a revolverét, nézegette tisztogatta, eszébe jutott. neki, hogy immár ő sohasem lovagolhat század élén . . . Felriadt. Előtte állott Lilike. — Lilike, az Istenért mit keres itt ? Sírva fakadt a leány V — Meg akarok halni magával meg . . . meg . . . a pénztár, hol Bermüller Alajosné, özv. Kreisler Józsefné és Kovács Istvánné úrnők fogadták a közönséget és árusították a belépti-jegyeket. Ugyanott láttuk egész seregét a szebbnél-szebb fiatal leánykáknak, kik a belépőket valóságos ostrommal fogadták és potom 20 fillérrel kínálgattak „sorsjegyet" a „halász sátorban" nyerhető tárgyakra. Az udvarban volt a „kávé" sátor, ahol Svoboda Venczelné, Kluge Károlyné és Obermáyer Józsefné, szolgálták ki a közönségnek a hideg és jegeskávét. Ugyancsak ott volt a „Confetti" sátor, hol Pentz Elvé, Kis Vilma és Tarr Gyuláné remek rekordot éltek el a confetti eladásban. A nagy udvar helyiségben volt még a „sör" sátor fellállitva ugyszinle a tágas tánctér és az asztalok megszámithatatlan mennyisége A fedet tornahelyiségben voltak a különböző asztalok felállítva, melyek évekkel ezelőtt külön sátrakat képeztek. Ezen teremben volt a legnagyobb forgalom s alig győzték a kiszolgáló hölgyek a folyton szaporodó közönségét étellel és itallal kielégíteni. Az ételt Wéber Rezsőné, Galamb Józsefné és özv. Kis Lászlóné szolgáltatták, a cukrászdát dr. Lövy Lászlóné, Kis Józsefné és özv. Marinczer Antalné kezelték, a Gyümölcs es fayglalt asztalnál Németh Imréné, Mészáros Károlyné és Szente Jánosné mükötek közre, a bor elárusitásánál pedig Szíjgyártó Gyuláné, Steinberger Lipótné és Horváth Ilona végezték tisztüket. A „Halász sátorban" ahol a közönség a megvásárolt sorsjegyek értékét halászgata és óriási látogatottságnak örvendett Galamb Ilona és Sz. Galamb Böske buzgólkodtak és rakosgatták a hálóba különfele tárgyakat. A halászjegyeket a következő hölgyek és leánykák árulgatták : KÖvi Angéla, Németh Margit, Zuna Rózsika, Migály Gizella, Kluge Matild, Farkas Margit, Pálfy Margit, Bermüller Magda, Migály Hona," Migály Mariska, Svoboda Margit, Svoboda Ilona, Hauptmann Mariska, Kutrovácz Viima, Németh Ilus, Németh Mariska, Józsa Hermina, Hauptmann Frida, Weisz Reneé. Virágcsokrokat Gaál Margitka és a tőzsdét Szenthe Sarolta buzgón kínálgatták. A confetti harc délután 5 órakor vette kezdetét és óriási mérveket öltött mindaddig inig a confetti sátorban ki nem adták az utolsó csomagot. Sokan előre látták a pusFelszakitották az ajtót, Seld alezredes rohant be ? — Hogy jősz te ide ? Mit tettél ? Zogokva szólt a leány. — Menj csak te kegyetlen ember 1 Miért bántottad őt ? . . . . Ugy-e nem tudsz felelni ? . . . Ugy-e nem ? ... No hát én meghalok vele együtt. Tudod ! De már erre össze-vissza ölelte a leányt az alezredes. III. A legközelebbi kávéházi összejövetelnél mosolyogva szólt a tömsi aljegyző Seld alezredeshez. — Mégis csak jó a szive, hogy nem büntette meg a kis kadétot. Seld zavartan felelt: — Igen, igen . . . Hisz az még gyerek . . . Valamelyik kapitány nem minden csipősség nélkül kérdezte. — Á propos, hogy vau Lili kisasszony ? Egyszerre elpirult az alezredes. — Köszönöm, köszönöm. Azt irja az intézeti tanítónő, hogy nagyon szorgalmas.