Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-23 / 25. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 koí., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 80 fill. Laptulajdonos és kiadó : mufiii wmjwifM. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Üssük a vasat! Nagy örömünkre szolgál konstatálni, hogy városunk intéző köreiben még azok is, kik eddig a villanyvilágítás berendezését fényűzésnek tartották és városuuk közvilágításának reformját ezzel a világítási rendszerrel, tekintve helyzetünket, összeegyezhetőnek nemcsak hogy nem tartották, de kivihetetlennek jellemezték, ma már nemhogy ebben a véleményben volnának, de a tapasztaltak után határozottan állithatjuk, hogy városunk közvilágítását csakis a villanyvilágítás berendezésével óhajtják megvalósítani. Fényesen igazolja ezen állításunkat a legutóbb ez érdemben egybehívott ad-hoc bizottság határozata, mely a Siemens és Halske hírneves cég megbízottjának előadása és ezzel kapcsolatosan beadott ajánlata alapján

c egybehangzóíág kimondotta, hogy a város jól felfogot érdekét látják elősegíteni, ha a fenntemlitett céggel a város komoly tárgyalásokba bocsájtkozik a villanyvilágítás berendezése iránt és e végből ezen ajánlatot a képviselőtestület elé terjeszteni határozta azon célból, hogy adjon egy bizottságnak mandátumot, mely hivatva lesz a Siemens és Halske céggel a villamos világitás berendezése ügyében a tárgyalásokat megkezdeni. Nem bocsájtkozunk jeienleg a tetszetős és kevés kivétellel a város érdekének minden tekintetben megfelelő ajánlat részleteire, hisz ezzel lesz alkalmunk a részletes tárgyalások alkalmával bővebben foglalkozni, de azért már most is jelezhetjük, hogy a> villamos világítás ilyeténi berendezésével nemcsak városunk lakosságának igényeit fogja kielégíteni, nemcsak korszerű és a célnak megfelelő lesz, nemcsak' emelni fogja városunk külső megjelenésének díszét, hanem amire első sorban mindig súlyt fektettünk s minden e kérdésbem felszólalásunknál mindig szem előtt tartottunk, hogy idővel hasznos befektetéssé válik és közjövedelmünket szaporítani fogja. Ezeket előrebocsájtva van azonban némi aggályunk ezen kérdés napirendre tűzése tekintetében. Tapasztalatból tudjuk, liogy az ilyen napirendre tűzésekkel, bizottságokhoz való utasításokkal a jó ügynek hosszabb időrp való elodázását eredményezik s ezért volna néhány szavunk városunk polgármesteréhez, ki egyetértett velünk a közóhajban, hogy közvilágításunk reformja elodázhatlan közszükségletet képez s minden lehetőt elkövet annak mielőbbi megvalósítására. Idézzük a polgármester jelentéséből azon részletet, melyben hangoztatja, hogy ezen kérdésnek megoldása városunkban már évek óta csaknem általános óhaj tárgyát képezi és igy ezen kérdésnek napirendre tűzése a nagy közönség érdekében most már nagyon is kívánatos, sőt a késedelmes eljárás a városnak kárt okoz. _T AECZA. És ne vigy minket a kísértetbe... A szerelem örök. Csak a szerelmesek változnak, —' mondja egy nagy bölcs. Igaza van. Megfogják önök látni, hogy mennyire igaza van ennek a jó bölcsnek ha az alábbiakat elolvassák. Kuszált irásu lapok fekiisznek előttem. Bella Imre — legkedvesebb barátom — naplója az. Tegnap kaptam a postán. Éppen akkor mikor a lapokból olvastam, hogy Bella Imre. De majd elmondom rendjében. Ha naplót egész terjedelmében közölném napokra volna szükségem. Elbeszélem tehát röviden önöknek az én szegény barátom szomorú históriáját. Édesanyja papnak szánta. Egy rettenetes tűzvész alkalmával tett fogadást a szent Szűznek az akkor boldog állapotban volt anya, hogy születendő gyermekét — ha fiu lesz — Isten szolgájának neveli. Fiu lett és — pap lett. Szomorú bánatos arca nem árult el abból a borzasztó, abból a szóval el nem mondható tengerfájdalomból egy fikarcnyit sem. Érről a mindig bus arcról csak egy élőlény tudott olvasni : a jegyzőék Arankája. „Fekete lányinak mondták a faluban. Igaz, hogy olajbarna arca cigányos fekete volt. Fekete volt a haja. Fekete a siirü szemöldök, az árnyas szempillák. De legfeketébb az a két szempár mely vakító, mely égetett mint a perzselő tűz. Szép leány volt Bogárdi Aranka. Es tudta, hogy szép. Tudta hogyha abba a két fekete perzselő szemébe belenéz valaki: annak meg kell vakulnia. Az elveszti szemevilágát. Az elveszti a szivét, a lelkét, az eszét. Amint elvesztette Bella Imre. Még mint gyermek szoktak össze. Ugy összeszoktak, hogy egymás nélkül képzelni sem tudták az éíetet. Mikor aztán felnőttek, mikor Imre maturált, mikor a leány tizennyolcz éves korában maga volt az élet akkor tudták meg, hogy az a játszi gyermekszerelem — micsoda óriási szenvedélylyé fajult. Szenvedélylyé mely öl, mely ront, mely előtt nincs akadály. És ekkor mondta meg csak Belláné fiának, hogy minő fogadást tett ő a boldogságos Szűznek. Ekkor tudta meg Imre az engedelmes a jó fiu, hogy pappá kell lennie. Hogy akarja ezt édesanyja, azaz anya, akinek akarta előtte mindig szent volt, akinek mindig engedelmeskedett. Most sem tett máskép. Engedelmeskedett. Fejet hajtott. • Mikor aztán felszentelték, hazament, hogy kisded falucskájában tartsa meg primiciáját. A mise után kezdetét vette a szokásos áldás-osztogatás. Az uj pap előtt letérdelnek a magukat megáldatni kívánók. /»;•. Örömrepesve tulboldog szívvel járult a sápadt pap elé (sokat tanult, azért sápadt azt mondta a nép) először özvegy édesanyja. Aztán jöttek a rokonok, az ismerősök, a nép, aztán — — •— Aztán egyszercsak'Ofct térdel előtte — * egy leány. Mikor ezt a leányt meglátta Bella Imre elkezdett remegni. Sápadt arcza még sápadtabbá lőn. A leány lehajtott fővel térdelt. Imre pedig azt gondolta addig míg hosszú sovány ujjai a leány fején nyugodtak, hogy ledobja magáról az aranyos miseruhát aztán ölébe kapja az előtte térdeplőt és — kifut vele a világból '. . . oda

; ahol nem látják őket . . . ahol csak ketten lesznek . . . Nem tette. Hanem reszketve áldotta meg Bogárdi Arankát. És ne vigy minket a kísértetbe ! suttogá a lelkész. sutSzeretlek . . . szeretlek . togá a leány. A lakodalmán pedig ott volt az egés z falu csak a jegyzőék Arankája a fekete lány nem volt ott. Es az egész falu örvendett a boldog anyával. A boldog anya pedig hálószobájában térdel az ő kicsike lurdi szobra előtt. Hálát adva a szeplőtelen Szűznek, hogy fogadalmát teljesíthette.